The Last of Us – Játékteszt

A Naughty az Uncharted-sorozat után megkoronázta jelen generációs munkásságát, s a The Last of Us-szal megmutatta, hogy még mindig micsoda lehetőségek rejlenek a PlayStation 3-ban.

A next-gen generáció küszöbén állunk, mégis akadnak stúdiók, akik nem elégszenek meg jól bejáratott sorozataik újabb részeivel, hanem egészen újat, egészen egyedit alkotnak, még így a mostani generáció végén is. A Naughty Dog pontosan ebbe a csoportba tartozik, s egy fantasztikus Uncharted-trilógia után megmutatta, micsoda potenciál rejlik még mindig a PlayStation 3-ban. A The Last of Us ugyanis egyértelműen a generáció legszebb, s nem túlzok, legjobb játéka. Egy olyan élmény, amit nem csak megtapasztalsz, hanem meg is élsz, mert képtelenség, hogy ne tudj azonosulni Joel és Ellie párosából valakivel. Szívszaggató, naturalista, nevetéssel és könnyekkel, küzdelmes pillanatokkal átszőtt túlélőkaland a The Last of Us, ami sokszor már olyan emberközelien mutatja be a játékbeli "valóságot", hogy az tényleg ijesztő.

A játék történét ezúttal még csak nagyvonalakban se írnám le. Nehéz spoilermentesen felvázolni, ki milyen szerepet is tölt be ebben a különös, természet uralta poszt-apokaliptikus világban. Egy olyan világban, ahol egyértelműen a túlélés törvényei uralkodnak. Nincsenek barátságok vagy szívességek, ha pedig az életed a tét, akkor teljesen mindegy, kivel kell végezned, azonnal tudni fogod a dolgodat. És ezzel tisztában van Joel és Ellie is, mégis, minden kockázatot vállalva neki vágnak az egész Amerikát átszelő veszélyes kalandnak, amiben olykor nem a Runnerek vagy a Clickerek, hanem sokkal inkább saját fajtánk jelenti ránk a legnagyobb veszélyt. A Naughty Dog pedig a maga természetességével vázolja fel az olyan helyzeteket, amikor járőrőző katonák vagy éppen csempészek és banditák próbálnak meg az életünkre törni, a legtöbbször ugyanis ezek szolgáltatják a játék legkegyetlenebb és leghátborzongatóbb pillanatait.

A játékmenet nem mutat túl a zsáner határain. Alapvetően a lopakodáson lesz a hangsúly, ami azért is fontos eleme a játéknak, mert egyrészt életerőnk nem regenerálódik, másrészt készleteink meglehetősen szűkösek. Mindez azt jelenti, hogy feleslegesen nem érdemes tűzharcba keveredni. A Runnerek és a Clickerek esetében eleve esélytelenek vagyunk, ha észrevesznek minket, ami pedig a banditákat vagy a katonai őrjáratokat illeti, ők a túlerőt kihasználva próbálnak meg minket bekeríteni. A már említett szűkös készleteket éppen ezért célszerű jól menedzselni, vagyis a crafting során alaposan meggondolni, mit és mikor állítunk össze. Ezen a ponton mindig érdemes mérlegelni, mert például a molotov-koktél és az elsősegély csomag ugyanazokat az alapanyagokat használja. Fegyverarzenálunk a lehetőségekhez képest széles skálán mozog, a sima pisztolyon túl kapunk íjat, puskát és a már említett molotov-koktélt is, de gyakorlatilag bármi kezünk ügyébe keveredő tárgy (vascső, tégla, deszka) fegyverként szolgálhat, igaz, ezek élettartama véges.

Ami a mordályok fejlesztését illeti, azokat ritkán elhelyezett munkapadokon tudjuk megtenni, mégpedig a gyűjtögetések során szerzett alkatrészek segítségével. De nem csak a fegyverek, de képességeink is fejleszthetőek. Például az életerőcsíkunkat tornázhatjuk magasabbra, vagy éppen a craftolás sebességét emelhetjük meg. Aminek leginkább hasznát fogjuk venni, az Joel speciális képessége, ami lehetővé teszi, hogy távolról is lássuk, s halljuk a gombafertőzötteket vagy a katonákat és baditákat. Ez a lopakodásnál lesz hasznos, segítségével ugyanis látjuk, merre járnak ellenfeleink, illetve az is látható, mennyire keltjük fel a figyelmüket.

A The Last of Us a generáció legszebb játéka. A Naughty Dog által használt motor leginkább az átvezető videókban csillogtatja meg erényeit, de maga a játék is pazar látképekkel, részletgazdag helyszínekkel kápráztat el minket. Idő pedig bőven lesz rácsodálkozni a természet uralta Amerikára, az elhagyatott városokra, a játék ugyanis magabiztos tempója ellenére bőven hagy időt a felfedezésre. Különösen tetszett, hogy minden helyszínen láthatóak, micsoda káosz uralkodott korábban, hogy az emberek mindenüket hátrahagyva menekültek. A látottakat Joel és Ellie párbeszédei törik meg, kettejük kapcsolata pedig a szemünk látára válik át "üzletiből" barátsággá, majd apa-lánya kapcsolattá. A készítők kiválóan érzékeltetik azt a kontrasztot, ami kettejük korából és jelleméből fakad. A párbeszédek életszerűek, megmosolyogtatóak, olykor pedig elgondolkodtatnak.

Akad azonban egyetlen pontja a játéknak, ami sajnos a pontszámot is lehúzza. Ez pedig a mesterséges intelligencia. Szomorúan kellett elkönyvelnem, hogy mellénk szegődő társaink folyamatosan követnek minket, ez pedig néha abban csúcsosodik ki, hogy amíg mi a járőrt elkerült próbálunk meg fedezéket keresni, addig Ellie például a járőr szeme előtt rohan oda hozzánk, mégse történik semmi. A probléma akkor is tetten érhető, amikor a Clickerek vagy Runnerek elől próbálunk meg bújkálni, s miközben mi a lehető legnagyobb csendben lopakodunk, addig a trailerekből ismert Tess nemes egyszerűséggel fut utánunk, ezzel egyértelműen hangoskodva. A reakció pedig ilyenkor is elmarad.

Ez az apró, de kissé bosszantó hiba ugyan kevésszer fordul elő, mégis, ront az összképen. Pedig a Naughty Dog tényleg valami egészen maradandót alkotott. Nem úgy reformálta meg a zsánert, hogy a játékmeneten újított, hanem olyan realista megközelítést alkalmazott, amit egyetlen poszt-apokaliptikus témájú játék se tud felmutatni. A The Last of Us egyetlen percre se rugaszkodik el a valóságtól, hűen ábrázolja az emberi brutalitást, a túlélés törvényeinek legfontosabb alapszabályait, közben pedig pofátlanul hat az ember érzelmeire.

Értékelés: 9,5/10