GRID 2 – Játékteszt

Ha versenyjátékról van szó, akkor a Codemasters neve már évek óta garancia arra, hogy szórakoztató, látványos, s tartalmas játékot kapunk a pénzünkért. Ha pedig a Race Driver Grid folytatása az alany, különösen lelkesek vagyunk.

A Race Driver Grid a TOCA szellemi örököseként próbált szerencsét, kereken fél évtizeddel ezelőtt, a végeredmény pedig nem csak a játékosokat, de a kritikusokat is meggyőzte. Egy kihívásokkal teli, elképesztően látványos árkád versenyjátékot köszönthettünk a személyében. Érthetetlen, hogy a váratlan sikert nem lovagolta meg a brit stúdió, s helyette évente érkező DIRT-öket és Formula 1 játékokat kaptunk. A várakozásnak azonban vége, nemrég kigurult a boltokba a GRID 2, ismét felbőgtek a motorok, igaz, az első résznél tapasztalt hatás ezúttal elmaradt.

A GRID 2-ben egy már tapasztalt, de még a kiugrási lehetőséget kereső versenyzőt alakítunk majd. Ezt meg is kapjuk egy milliomos által szponzorált versenysorozat, a World Series Racing személyében, ahol az lesz a feladatunk, hogy rajongókat gyűjtsünk. A követők számának növelésével nyithatunk meg új pályákat, járgányokat vagy éppen játékmódokat. Ez a játék első felében kissé nyögvenyelősen zajlik, s így egy-két óra körözgetés után meglehetősen monotonná tud válni a GRID 2. Egyrészt azért, mert a rajongók számának nincs igazán kézzel fogható értéke, vagyis rendben, hogy így nyithatunk meg újdonságokat, de nem igazán érezzük verseny közben, hogy meg kell szakadnunk az első helyért. Teljesen érthetetlen, miért hajította a kukába a Codemasters a régi rendszert. Az első részben ugyanis úgy próbálták meg a virtuális versenyzőket ösztönözni, hogy minél nehezebb versenyeket teljesítettünk, minél kevesebb rásegítéssel, az annál több pénzt vagy tapasztalati pontot jelenett. Másrészt a GRID 2 kampánya mindig egyes földrészeken zajlik, így kezdetben az Egyesült Államok (Chicago, Los Angeles, Miami) utcáin körözünk, majd átruccanunk Európába és Ázsiába (Barcelona, Dubai, Hong Kong és Párizs), az egyes régiókat jellemző hangulavilág pedig elég hamar megunhatóvá válik.

A helyszínek ugyan változatosak, s az éjszakai versenyeknek és az alternatív útvonalaknak köszönhetően nem fulladnak hamar unalomba, ahhoz, hogy olykor megnyíljon valami újdonság, akár egy-két órát is ugyanazokon a pályákon kell köröznünk. Ez pedig vontatottá, s hamar érdektelenné teszi a GRID második részét. A készítők emellett teljesen kigyomlálták a korábbi testreszabhatóságot és tuningolást (tényleg csak pár dolgot állíthatunk be), így bár a játék ügyesen lavíroz a szimulátor és az árkád vezetési élmény között, valójában nem teszi lehetővé, hogy saját kedvünk szerint állítgassunk az autón. Ez pedig azt eredményezi, hogy minden egyes verseny nem szól másról, mint az esztelen körözésről, ahol akár a legnagyobb sebességen is könnyedén bevehetjük a kanyarokat.

Persze akadnak pozitívumok is bőven. A játékmódok például egészen szórakoztatóak és érdekesek. A sima versenyek mellett kapunk például óra elleni küzdelmet, Elimanation módot, endurance túrákat, checkpoint küzdelmeket, valamint az Overtake-et. Ez utóbbi azért érdekes, mert hatalmas terepjárókat kell előzgetnünk, olykor igen csak szűk szakaszokon. A cél, hogy lehetőleg ütközés nélkül megússzuk a körözést, a célba érve pedig több pontot szerezzünk, mint az ellenfelünk. A másik izgalmas mód a Face Off, ahol három körön át kell jobbnak lennünk riválisunkkal szemben. Végül itt van a LiveRoutes, amelyben versenyzés közben dinamikusan változik a környezet, így sokkal nagyon koncentrációt igényel a versenyzés, hiszen nem lehet tudni, mit is rejt a következő szakasz.

A multiplayer szekció a RaceNet (helyi Autolog) rendszer miatt újszerű élményt kínál. Segítségével sokkal egyszerűbben követhetőek eredményeink, ráadásul társakat is sokkal egyszerűbben találhatunk. A hús-vér ellenfelekkel szembeni versenyzés izgalmas, bár olykor szerencse is kell, hogy olyan társaságot fogjunk ki, akik tényleg versenyezni szeretnének, nem pedig roncsderbin részt venni.

Ami a látványt illeti, a generáció végéhez közeledve a Codemasters a végletekig polírozta az EGO Engine-t, s ez meg is látszik a játékon. Az egyes városok elképesztő részletesen lettek kidolgozva, csodálatosak a fény-árnyék effektek, s még arra is képes a motor, hogy a háttérben zajló eseményekkel is feldobja az élményt. A járgányok törnek, s bár ez kihat a menetteljesítményre, valójában nincs jelentősége, köszönhetően a visszatekerés lehetőségének, azért pedig külön fekete pont jár, hogy gyárilag nem kapunk cockpit nézetet.

Hibái és hiányosságai ellenére azonban felesleges vitatni a GRID 2 erényeit. A Codemasters számos izgalmas újdonsággal töltötte meg a játékot, cserébe azonban olyan elemeket is kivett, amelyek az első részt igazán szerethetővé tették. A látvány még mindig pazar, az árkád vezetési élmény pedig érezhetően felhasználóbarátabb lett, amit inkább az egyszeri fotelpilóták fognak igazán díjazni. A közelgő nyári pangás miatt azonban érdemes lehet beszerezni a játékot, mert méretes tartalmával hosszú időre le tudja kötni az embert.

Értékelés: 7,5/10