Deadpool: The Game – Játékteszt
A Marvel-univerzum leglazább antihőse részletesen bemutatkozik egy határokat nem ismerő játékban. Deadpool itt van, és nem riad vissza a fekete humortól.
Főhősünk eredeti neve Wade Wilson, és egy zsoldos, akinél rákot és elmebajt diagnosztizáltak, így bekerül az X-fegyver projektbe (ebben a programban vesz részt Rozsomák is). Rendkívüli regenerációs képességre tesz szert, de ez nem gyógyítja ki a rákból, sőt, az agydaganata gyorsabb növekedést mutat, így az elmebaja egyre jobban eluralkodik rajta. E hatások következtében születik meg Deadpool, aki ugyan a kezdetben egy antihős, de egy idő után átpártol a jó oldalra. Ettől még viszont bármikor kapható egy kis zsoldosmunkára. Rendkívül jól bánik, a lőfegyverekkel és a közelharciakkal is. Képességei közé tartozik még a rövidtávú teleportálás. Elmebajából adódóan rettentően aberrált humora van, amit kevesen tudnak elviselni.
Ami a DC-nek egyszer már sikerült Batmannel, azt most a Marvel is megpróbálja Deadpoollal. A High Moon Studiosnak adták ki a feladatot (nekik köszönhetjük a Transformers-játékokat), hogy készítsenek egy Deadpool-játékot, ami akár felveheti a versenyt a Bőregérrel. Több-kevesebb sikerrel ezt teljesítették is.
A játék már az elején egy óriási adag humorbombával köszönt ránk: üzenetrögzítős anyagokat hallgathatunk végig, amikor befut a várva várt üzenet, hogy Deadpool saját játékot kap. Kalandjaink során sosem érezzük majd azt, hogy főhősünk az irányításunk alá tartozik, hanem inkább azt, hogy a társa vagyunk, és segítünk neki, ő pedig folyton beszél hozzánk, poénokkal sziporkázik. Bejárhatjuk a lakását is, ahol néhol már-már beteges cuccaival játszhatunk, így jobban azonosulhatunk karakterével.
Az első küldetésünk csupán a bemelegítést szolgálja. Egy irodaházat kell szépen aprólékosan kipucolni, és közben a forrásunkat elkapni, majd információkat kiszedni belőle. De itt jön egy fordulat, és megismerhetjük főellenfelünket, Sinistert. A történet innentől kezdődik igazán, majd szép lassan ki is bontakozik. Az időközben megismert helyszínek kellően változatosak, így bejárhatjuk a robotok állttal elpusztított Genoshát, vagy éppen régi romokat fedezhetünk fel, ahol magának a Halálnak kell segítenünk – szerencsére mind sajátos hangulattal rendelkezik, ami óriási pozitívum. Az élményt nagyban fokozzák az elejtett filmes poénok (pl. Star Wars, Indiana Jones) és az utalások más játékokra (pl. Street Fighter).
Deadpool fegyverarzenálja nem mondható ugyan nagynak, de a célnak pont megfelel. Kapunk háromféle közelharci fegyvert és négy lőfegyvert, de találunk még gránátokat és lerakható csapdákat is, amiket a játék során fejleszthetünk, de magát főhősünket is felturbózhatjuk a harcok során begyűjtött pontokból.
A játék irányítása a billentyűzet + egér párosítással borzalmas – annyira szét vannak szórva a gombok -, de ha át is rendezzük, akkor se fog minden kézre esni. Amit itt elvesztünk, azt viszont a játékélmény pótolja. A mesterséges intelligenciára szerencsére nem panaszkodhatunk, hiába egy klasszikus kaszabolós játék, a közelharci ellenfelek csoportban támadnak, és megpróbálnak körbevenni, a lőfegyveresek fedezékbe vonulnak, majd onnan lőnek ránk, vagy éppen gránátokat hajítanak felénk.
:galeria:
A játékot csak olyanoknak ajánljuk, akik szeretik a humort, és azon belül is inkább a feketét vagy a már néhol az aberrált kategóriába tartozó poénokat. De akik nem rajonganak az ilyenért, azok is tehetnek vele egy póbát, mert azon túl, hogy kellemes szórakozást ígér, jó pár X-Men is felbukkan benne, közöttük Rozsomák vagy éppen Vadóc. Maga a történeti mód 8 óra alatt letudható, de elérhető egy kihívás rész azoknak, akik esetleg ott szeretnének további pontokat szerezni. Összességében egy erősen rétegjátékról van szó, ami sajnos nem hibamentes. Nem egy kiemelkedő alkotásról van szó, de akik rá tudnak hangolódni főhősünk karakterére, azok jól szórakoznak majd a legújabb Marvel-játékkal.
Értékelés: 7/10