Gru 2 – Filmkritika
11 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A Gru 2 szerint a világnak egy hősre van szüksége, mégis egy gonosztevőt hívnak segítségül. Nagy kár, hogy a szlogen csak érintőlegesen állja meg a helyét, így a Gru folytatása nem tud felnőni az előd sikeréhez.
Évről évre akad egy-egy olyan animációs film, ami sok-sok folytatás között felbukkanva képes kellemes meglepetést hozni. Három évvel ezelőtt a Gru-nak sikerült ez a bravúr, leginkább azért, mert kivétel nélkül csak szerethető karaktereket vonultatott fel, közben pedig egy nagyon szórakoztató történetet mesélt el. A meglepő sikerből egyenesen következett, hogy Gru, Margo, Edith, Agnes és a jópofa minyonok visszafognak még térni.
Gru tisztes családapaként éli mindennapjait, hátat fordított korábbi életének, maga mögött hagyta gonosztevő énjét, s csakis örökbefogadott kislányainak szenteli mindennapjait, miközben egy új üzlet beindításán dolgozik. Körülötte a világ azonban semmit se változott, felbukkan egy titokzatos bűnöző, aki még Gru-n is túltenne, a kilétét jól titkoló gonosz ugyanis egyenesen az univerzum meghódítását tűzi ki céljául. Ekkor lép színre egy gonosztevők elfogására szakosodott szupertitkos szervezet, akiknek ugyan egy hősre lenne szüksége, mégis egy gonosztevőt hívnak segítségül. Így hát Gru ismét szuperkütyük, s egy új partner társaságában vág neki a nyomozásnak, ugyanis ki kell derítenie, ki is áll a rejtélyes események hátterében.
A Gru folytatása minden tekintetben alulmarad az első résszel szemben. A második rész egyrészt eléggé szürke új szereplőket hoz a történetbe, így Gru új társa, Lucy Wilde, és a rejtélyes új gonosztevő se képes új színt hozni a mesébe. Emellett maga a forgatókönyv is teljesen középszerű lett, sajnálatos módon középpontba helyezve minyonokat. Ez utóbbi azért probléma, mert a névadó hős gyakorlatilag teljesen háttérbe szorul, a három kislány (Margo, Edith, Agnes) egyenesen mellékszereplővé degradálódik, a kis sárga figurák pedig nem elegendőek ahhoz, hogy egy másfél órás filmet elvigyenek a hátukon. Ugyan akadnak nagyon vicces momentumaik, de a készítők valamiért úgy hitték, hogy az első Gru-ban megszeretetett minyonoknak mindenképpen főszerepet kell szánni, s nem csak a történet szempontjából.
Így ami sikerült a Gru-nak 2010-ben, az a második résznek már nem jött össze. A folytatás pont ugyanarra a sorsra jutott, mint összes hasonszőrű elődje, pedig a készítők remek, nagyon szerethető hősre építkezhettek. Kár, hogy ez kicsit most mellément.
Értékelés: 6/10
