Leteszteltük az idei év legjobban várt második világháborús stratégiáját, ami műfajának legkiemelkedőbb tagja lett!
A Company of Heroes 2-ről a múltban két előzetest is írtunk már nektek, így korábban beszámoltunk külön-külön az alkotás egy– és többjátékos módjáról. Akkor azonban még csak az idei év legjobban várt második világháborús stratégiájának béta változatát vehettük górcső alá, a hazai forgalmazónak köszönhetően viszont még a megjelenés előtt belekóstolhattunk a végleges változatba is. Akárcsak a korábban tesztelt béták, úgy várakozásainknak megfelelően a készre csiszolt változat is szó szerint levett minket a lábunkról, hiszen amennyiben akadt is korábban problémánk a játékkal kapcsolatban, azt a Relic Entertainment a kiadásra jelölt verzióból szinte kivétel nélkül kigyomlálta, így a stílus és a tematika ötvözetének kategóriájában a Company of Heroes 2 egyértelműen ott van a dobogó legfelső fokán. Ne haladjunk azonban ennyire előre!
Lássuk első ízben az egyjátékos kampányt, amiről már a béták során megállapítottuk, hogy olyannyira filmszerűre sikeredett, mintha egy stratégiába ültetett Call of Duty-epizódot látnánk viszont a képernyőinkön. Nem csak a kampány egyes mozzanatainak megrendezése, hanem katonáink, illetve egységeink mozgása is olyannyira fennköltre, helyenként már-már emelkedettre sikeredett, hogy ilyent stratégiában még nem igazán láthattunk. Minderre ráerősítenek a rendkívül látványos megvalósítást kapott átvezető animációk, amelyek akár egy történelemóra alapanyagai is lehetnének, hiszen bár néhol alaposan kiszínezték őket a készítők, de többnyire azért pontosan végigkövethetjük segítségükkel a náci Németország, valamint az egykori Szovjetunió haderőinek történetét, többnyire természetesen a legnagyobb és legismertebb ütközetekre koncentrálva. A történet – avagy a történelem – egyébiránt a Barbarossa hadművelettel indul, és mi sem természetesebb, minthogy Berlin ostromával végződik, egyszóval 1941 júniusától egészen 1945 májusáig követhetjük nyomon az eseményeket.
A Company of Heroes 2 a játékmenetet tekintve nagy általánosságban sok apró újdonsággal szolgál majd az első rész kedvelőinek, ellenben az alapokat tekintve megmarad az általa kitaposott ösvényen. A második világháborús stratégiák kliséi természetesen mind visszaköszönnek majd a képernyőről, és bár nem kaptunk olyan alaposan kidolgozott élményt, mint a Men of War-sorozat esetében – akadnak azért részletek, amelyekre ez az állítás nem igaz –, ugyanakkor a Relic alkotása egészen más értelemben lett kiemelkedő. A játék ugyanis úgy és olyan formában festi le előttünk a világháborús ütközeteket, olyan izgalmakkal és körítéssel mutatja be a legtöbb eseményt, hogy még az is érdeklődést mutat a kampány iránt, aki alapesetben nem kedveli a történelmet. Visszatérvén a konkrét mechanizmusra, a játékban az alapvető feladatok – többnyire védekezés és támadás – elvégzése mellett a pályák felfedezése lesz a legfőbb feladatunk, válasszunk ugyanis bármilyen taktikát magunknak, az utánpótlás kérdése a valóságnak megfelelően a játékban is komoly problémát jelent majd. Ennek köszönhetően érdemes bekukkantanunk minden bokorba és minden sufniba ahhoz, hogy újabb fegyverek és egyebek üssék a markunkat, de érdemes lesz lecsapni a szabadon hagyott területekre is, amelyek kisebb ellenőrzőpontok formájában lesznek jelen, ezeket elfoglalva ugyanis újabb pontok ütik a markunkat, amelyeknek köszönhetően további katonákat hívhatunk a harctérre. A kampány egyébiránt fokozatosan építkezik fel, így míg a kezdetben csak különféle gyalogosokkal tudjuk végrehajtani a hadműveleteket, addig később megjelennek a különféle harcjárművek, amelyek természetesen a csatamezők leghasznosabb szörnyetegeivel, a nehézpáncélosokkal teljesednek ki.
A hagyományosnak tekinthető játékelemek – példának okáért a letisztult és gördülékeny fedezékrendszer vagy katonáink sajátos képességei – mellett akad azért néhány egyedi momentum is ezen a téren a Company of Heroes 2-ben. Ilyen többek között, hogy a nagy harcok során bármikor segítséget kérhetünk a frontvonal mögött maradt bajtársaktól, így légicsapást vagy éppen zárótüzet, de természetesen ezekkel is csak ritkán élhetünk, így érdemes a lehető legjobban megfontolni, hogy mikor pazaroljuk el őket, úgyszólván tökéletesen be kell építenünk harci taktikánkba. A másik ilyen óriási újítás, aminek a játékmenetre is komoly hatása lesz, az nem más, mint az időjárás! Annak idején a második világháborúban a keleti fronton a híres orosz tél még a harcokban elesettekhez mérten is rengeteg áldozatot szedett, így a témát feldolgozó korábbi játékoktól is elvárható lett volna, hogy központi elemként kezeljék. A technológia azonban mostanra jutott el odáig, hogy ezt egy videojáték képes legyen megfelelő realisztikussággal visszaadni, és bár túl sok összehasonlítási alapunk nincsen, de a Relic Entertainment a dinamikusan változó időjárással, valamint az időjárásnak az egységeinkre gyakorolt hatásával egy igazán komoly újdonságot alkotott. Szó szerint elképesztő, ahogy a hópelyhek fehérre festik a tájat, ahogy katonáink egyre lassabban és nehezebben mozognak a fehér lepelben, káprázatos, mikor tankjaink zöldes-barnás álcája lassacskán befehéredik, embereink pedig fagyhalált halnak az óriási viharokban. Az időjárás, de különös tekintettel a tél ráadásul rengeteg pályán teljesen váratlanul, akár egy perc alatt áthúzhatja számításainkat, így akár felépített taktikánkat is újra kell gondolnunk egy-egy kiadós havazás okán, hiszen egységeink lassabban tudnak csak mozogni, embereinket a fagyhaláltól is meg kell óvnunk, sőt, bármikor ráfuthatunk egy gyengén befagyott tóra vagy folyóra, amely az ellenség közbenjárásával könnyedén beszakadhat alattunk, ezáltal akár legértékesebb egységeinknek is búcsút inthetünk.
Mindez egyébiránt a többjátékos módban is megjelenik majd, méghozzá a kampányban megismert játékmenetet továbbgondolva. A multiplayer ugyanis nem más, mint a különféle ellenőrzőpontokért való folyamatos küzdelem a hatalmas csatatereken, méghozzá egy kis építkezéssel és szintfejlődéssel megtámogatva, ahol a legtöbbször az győz, akinek a legtöbb területe, ezáltal pontja van, hiszen az utánpótlást itt is kiosztott pontok ellenében hívhatjuk magunknak. (Ha bővebben szeretnél olvasni a többjátékos módról, akkor béta tesztünkből többet is megtudhatsz róla.) Ahhoz egyébiránt, hogy mindez makulátlan megvalósítással kerüljön tálalásra, a Relic Entertainment egy generációváltáson ejtette át az Essence grafikus motort, ami DirectX 11 támogatással és majdhogynem tökéletesen optimalizálva került felhasználásra, így szó szerint csodálatos küllem párosul a nagyszerű játékélmény mellé. Nem csak a pályák kialakítása, hanem a különféle objektumok is elképesztően részletesek lettek, sőt, még az ezerszer látott modellek, az unalomig ismert páncélosok és egyebek is kaptak egy megmagyarázhatatlan pluszt a mérhetetlen odafigyelésnek köszönhetően.
Nyilván a Company of Heroes 2 nem lett egy teljesen hibátlan játék, így helyenként akadnak hiányosságok a mesterséges intelligenciával, de egységeink útvonalkeresése is hagy maga után néha kívánnivalót, ám a legrosszabb talán mégis az, hogy ismét olyan második világháborús történésekre koncentráltak a fejlesztők – az esetek döntő többségében legalábbis –, amelyeket már korábban is átélhettünk legalább egyszer. Ezek azonban csak apróságok a nagy egész tekintetében, hiszen a Relic Entertainment szó szerint óriásit alkotott legújabb művével, ami hosszú hónapokra elegendő élményt kínál a második világháborús stratégiák szerelmeseinek. Ha te is kedveled a kérdéses műfajt és a tematikát, a Company of Heroes 2 biztosan nem fog csalódást okozni!
Értékelés: 9/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!