A multiplayer után sikerült betekintést nyernünk a Company of Heroes 2 egyjátékos módjába is, amibe szintén azonnal beleszerettünk!
Néhány héttel ezelőtt már lehetőséget kaptunk rá, hogy belekóstoljunk az idei év egyik legjobban várt PC-exkluzív stratégiájának, avagy a Company of Heroes 2-nek a többjátékos módjába. Akkor nagyon sok pozitív tapasztalatot szereztünk, ám komoly kikötéseink voltak, hiszen egy jól eltalált multiplayer nem minden esetben elegendő ahhoz, hogy egy videojáték – pláne egy valós idejű stratégia – komoly sikereket érjen el, lévén a népszerűséghez elengedhetetlenül fontos egy jól felépített és korhű történettel ellátott kampány. Kis csapatunk azonban nemrégiben belekóstolhatott a játék ezen részébe is, a látottak és tapasztaltak alapján pedig magabiztosan ki merjük jelenteni, hogy a Relic Entertainment újfent nagyszerű munkát végzett.
A rövid előzetes során már rögtön az első küldetés szó szerint lenyűgözött minket. Habár a szabad választást a fejlesztők alaposan korlátozták, így például esélyünk sem volt válogatni a feladatok, illetve a haderők között, ez azonban egy pillanatig sem szegte kedvünket, pláne annak fényében, hogy már az első bevetés során néhány gyalogos oldalán kellett elpusztítanunk egy német Tigris harckocsit, ami még egy páncélos egységnek sem volt túl egyszerű feladat a valóságban. Az óriási kihívást azonban tökéletesen egyensúlyozta a kiválóan felépített és kialakított játékmenet, amelynek alapjai teljes egészében az első részből építkeznek, de összességében mégis más, helyenként egyszerűbb, helyenként bonyolultabb irányba terelődött ezzel a végeredményt.
Az eddig látottak alapján a Company of Heroes 2-ben ismét hatalmas pályákon szállhatunk majd szembe ellenfeleinkkel, méghozzá az objektumok – így épületek, fedezékek és egyebek – maximális kihasználhatósága mellett. Egységeink – legyenek akár gyalogosok, akár gépesítettek – könnyedén irányíthatónak bizonyultak, kiválóan felveszik a kijelölt pozíciókat, mindemellett pedig változatos képességekkel is bírnak, habár a fejlesztők nem merészkedtek el addig, hogy a Men of War mintájára minden egyes katonát saját hátizsákkal és felszereléssel vértezzenek fel, pedig az alkotásra jellemző részletesség miatt elvártuk volna. Természetesen ettől függetlenül is elvehetjük majd az elesett ellenfelek fegyverét, illetve elfoglalhatjuk hátrahagyott lövegeiket és páncélosaikat, de ez alapkövetelménynek tekinthető manapság egy második világháborús stratégiától.
Ha már szóba került az egységek irányítása, a jelenlegi állapotában a Company of Heroes 2 még produkált néhány érdekességet, így az egységek útkeresése finoman szólva is rossz volt, gyakran csak sokadik kattintásra sikerült végrehajtatni velük néhány mozdulatot, de szerencsére a játékmenet többi része kárpótolt minket ezért a vélhetően még javításra váró problémáért. Az elmondhatatlanul nagyszerűre sikerült hangulat mellett ugyanis az alkotás szó szerint ösztönzi a stratégákat arra, hogy felfedezzék és használják környezetet, így nem csak az ellátmányok vagy a fészerekben elrejtett ellenséges páncélosok miatt érdemes felkutatni a környéket, hanem azért is, mert ellenőrzőpontokat foglalhatunk el minden egyes csatamezőn. Ezeknek köszönhetően krediteket vagy utánpótlásokat gyűjthetünk össze, amelyek segítségével erősítést hívhatunk vagy különféle speciális kérésekkel élhetünk, így például – a teljesség igénye nélkül – kérhetünk légi felderítést, légitámadást vagy zárótüzet.
Említettük már fentebb a hangulatot, amit érdemes még egy kicsit bővebben kifejteni, hiszen bár nagyszerűen és rendkívül személyesen mutatta be például a Men of War-sorozat is a második világháborús összecsapásokat, de a Company of Heroes 2 egészen másként áll a témához. Már a gyakori, jól megrendezett és egyébként gyönyörű átvezetők is utalnak rá, de a Relic Entertainment úgy határozott, hogy a háború mocskosságát, igazi nehézségeit és megpróbáltatásait emeli ki számunkra, szó szerint a legsötétebb és legreménytelenebb időket és ütközeteket, amelyek elképesztő atmoszférával és körítéssel kerültek lefestésre. Hatalmasat dob például az összképen, hogy a környezet és úgy általánosságban az időjárás milyen hatással van katonáinkra, akik a csatamezőn, a mi irányításunk alatt válnak igazi veteránokká, ezáltal a mi vállunkat nyomja majd a felelősség is, hogy úgy teljesítsük a küldetéseket, hogy közben minimális veszteséget könyveljünk el.
A grafikát már a többjátékos módról íródott előzetesünkben méltattuk, nem is kívánnánk többet hozzáfűzni az akkori tapasztalatokhoz, a küllem tekintetében ugyanis a játék egyszerűen csodálatos. Azt nem mernénk maximálisan kijelenteni, hogy rengeteg egyediséggel fog szolgálni a stílus rajongóinak, de akik a valós idejű stratégiák mellett a második világháborús témáért is rajonganak, azok garantáltan a Company of Heroes 2 képében fogják látni az év legjobb alkotását. Már csak ki kell bírnunk valahogyan a június végére esedékes megjelenésig!
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!