Elsőként nem értettük, miért kapunk egy aránylag már kifutott modellt tesztelésre a Samsungtól, aztán amikor kézbe vettük a 9-es sorozat ultravékony ultrabookját, már mindent értettünk. Az ipari tervezés egyik kiválóságát tartottuk a kezünkben.
Az NP900X3C valami hihetelenül elegáns, karcsú, könnyű – és bárki, aki a kezébe fogja, kétszer is meg fogja gondolni legközelebb, hogy vajon a MacBook Air számít-e etalonnak ezen a téren. Az 1,2 kg-os ultrabook nem csupán összecsukva nyújt felemelő látványt, de széthajtva is a felhasználó kegyeit keresi, hiszen szuperéles és ragyogó kijelzőjén gyönyörűen mutat minden tartalom – legyen az fénykép vagy film, esetleg egy weboldal. A billentyűzetét kényelmes használni (külön kiemelendő a háttérvilágítás!), és az egérpad is kézre áll. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy 5-6 órás akkumulátor-üzemidőt lehet kihozni belőle, és hogy gond nélkül elfut (mit elfut, az SSD-nek köszönhetően hasít!) rajta a Windows 8, akkor lassan ott tartunk, hogy ömlengésbe vált át a cikk, és ki is biggyeszthetnénk a "Must have!" plecsnit a cikk mellé. Sajnos viszont van ennek a kütyünek egy árnyaltabb oldala is, és most itt nem csupán az árára gondolok (ami még most, jóval a megjelenés után is 300 ezer forint körül helyezkedik el).
A tesztelés során jó néhány turpisságra és rejtett hibára sikerült fényt derítenünk a készülékkel kapcsolatban. A legbosszantóbb talán a fedél felnyitása, ugyanis bár utazáshoz jól jön, hogy stabilan összecsukva marad a számítógép, az hogy csak különböző technikákat elsajátítva lehet egy kézzel felnyitni a kijelzőt, hosszabb távon az őrületbe tudja kergetni a felhasználóját – ráadásul ez tipikusan olyan hiba, ami a márkaboltokban kiállított példányokat próbálgatva nem valószínű, hogy előjön. A második legfrusztrálóbb élmény díjat az egérpad kaphatná, ugyanis bár hiperérzékeny, egyáltalán nem dolgozik a felhasználó keze alá a gomb nélküli felület, és folyton ide-oda ugrál a kurzor, ha egynél több ujjal próbáljuk meg vezérelni az operációs rendszert. A harmadik a sorban a gép beépített BIOS-a lehet, mivel szinte alig ajánl fel bármilyen beállítási lehetőséget, ráadásul akármilyen konfigurációval próbáltuk, nem sikerült rábírnunk a gépet arra, hogy pendrive-ról bootoljon. Negyedikként a sort a töltésjelző LED zárja, amely ugyan szépen világít a gép nyitott állapotában, ám mivel közvetlenül a billentyűzet fölött kapott helyet, a fedél zárt állapota mellett egyáltalán nem látható – apró hiba, amit viszont egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.
A képre kattintva közelebbről is megcsodálhatod a notebook lenyűgöző formavilágát.
Az operációs rendszer sutaságát nagyon nem részletezném, hiszen erről nem az NP900X3C tehet, de mindenesetre érintőképernyő nélküli modellen kínszenvedés egy ilyen érzékeny egérpaddel navigálni a Windows 8 alatt, és mivel a gépen egy Windows 7-es matrica hirdette a javasolt oprendszert, vélhetően nincs is 100%-os támogatottsága a 8-as verzió alatt – gondolom mindezt abból, hogy a funkcióbillentyűk egy jó része nem volt hajlandó működni. A tesztek során a válaszidővel nem akadt gondunk, hiszen a 4 GB memória és a 128 GB-os SSD megtette a magáét, ám grafikai szempontból az Intel HD Graphics 4000 vajmi kevésnek bizonyult bármilyen 3D-s feladat esetén.
Összességében kijelenthetjük, hogy külsőre a Samsung nagyon belenyúlt a tutiba, hiszen ennyire dögös, vonzó külsejű termékkel ritkán akad össze a vásárló ebben az árkategóriában. Sajnos a belső tartalom és a használat már nem igazolja egyértelműen az árcédulát, hiszen elég komoly kompromisszumokkal kellett szembesülnünk, és ezen a téren még van hová fejlődnie a cégnek. Szerintünk könnyedén elfogadhatók lennének ezek a kompromisszumok egy jelentősen olcsóbb (mondjuk 250 ezer forintos) árcímke mellett, és ezzel a stratégiával könnyedén betörhetne a Samsung olyan piaci szegmensekbe is, ahol eddig még nem vetette meg a lábát. Az árnak megfelelő kategóriában jelenleg azonban sokkal jobb ár/teljesítmény mutatókkal rendelkeznek például az ASUS Zenbookok. Csak bízhatunk benne, hogy a jövőbeli Samsung-ultrabookok megtartják a külsőt, a fenti hibákat viszont már nem fogják tartalmazni.
Értékelés: 6/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!