A G.I. Joe – Megtorlás akár lehetett volna a sorozat A Birodalom visszavágja is, nyilván az univerzum sajátos határain belül mozogva. Kár, hogy az első rész bájos esetlensége ezúttal kimaradt a képletből.
A G.I. Joe – Megtorlás keddi megtekintése után kénytelen voltam visszaolvasni a három és fél évvel ezelőtt bemutatott G. I. Joe: A kobra árnyéka kritikámat, mert bár biztos voltam benne, hogy kiválóan szórakoztam az első részen, a pontszám csak halványan élt az emlékeim között. S milyen jól tettem, mert az akkor adott hét pont most alaposan felértékelődött, a G.I. Joe – Megtorlás ugyanis hiába igyekszik követni a folytatások kézikönyvét, tulajdonképpen itt a "legyen mindenből kicsit több" sajátos értelmezést kapott, így helyette kapunk egy "legyen minden sokkal rosszabbat".
Ugyanúgy megkapjuk a magunk bárgyú, logikai bukfencek egész sorát felsorakoztató történetét, az új, egyébként minden izgalmat nélkülöző karaktereket, s persze a töménytelen akciót. És igazából ez az a pont, ahol megbicsaklik a folytatás, mert amíg az első rész nem vette magát véresen komolyan, s ennek megfelelő poénokat és minőségű látványt nyújtott, addig a G.I. Joe – Megtorlás sokszor unalmas, érdektelen, s közel sem látványos. Legalábbis ami az akciót illeti, abban bőven alulteljesít az első részhez képest (hol van már a párizsi üldözéses jelenet, vagy a film végi nagy vízalatti összecsapás).
Ami a szereplőgárdát illeti, közülük talán egyedül Bruce Willis karaktere, a Joe-k névadó hőse az üde kivétel, igaz, Joe Colton személyében legalább olyan unott, mint legutóbb McClane-ként, de itt legalább kapott egy-két tényleg frappáns egysorost. A többi szereplő pedig…az igazat megvallva már nem is nagyon emlékszem az újonnan behozott szereplőkre (najó, Adrianne Palicki (Lady Jaye) azért alaposan beleégette magát a retinámba), akik pedig megmaradtak a folytatásra, annyira semmitmondó szerepet töltenek be, hogy igazából azt hiszi a néző, hogy csak azért maradhattak, mert velük könnyebb eladni az új részt.
Megérte-e kivárni a bő féléves csúszást? Nem, ráadásul a késés okaként indokolt utólagos 3D-sítés teljesen felesleges volt, mert semmi olyat nem nyújt 3D-ben a G.I. Joe – Megtorlás, amit a sima 2D-s változat alatt ne "élvezhetnénk" teljes pompájában. Kár érte, mert az első rész egy kellemes meglepetés volt, a folytatás viszont (talán a nagyobb elvárások miatt) egy kínos 110 perces élmény.
Értékelés: 4/10
Kint jártunk a megújult PlayIT-en. Felnőtt-gamer beszámoló következik...
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…