G.I. Joe – Megtorlás – Filmkritika

A G.I. Joe – Megtorlás akár lehetett volna a sorozat A Birodalom visszavágja is, nyilván az univerzum sajátos határain belül mozogva. Kár, hogy az első rész bájos esetlensége ezúttal kimaradt a képletből.

A G.I. Joe – Megtorlás keddi megtekintése után kénytelen voltam visszaolvasni a három és fél évvel ezelőtt bemutatott  G. I. Joe: A kobra árnyéka kritikámat, mert bár biztos voltam benne, hogy kiválóan szórakoztam az első részen, a pontszám csak halványan élt az emlékeim között. S milyen jól tettem, mert az akkor adott hét pont most alaposan felértékelődött, a G.I. Joe – Megtorlás ugyanis hiába igyekszik követni a folytatások kézikönyvét, tulajdonképpen itt a "legyen mindenből kicsit több" sajátos értelmezést kapott, így helyette kapunk egy "legyen minden sokkal rosszabbat".

Ugyanúgy megkapjuk a magunk bárgyú, logikai bukfencek egész sorát felsorakoztató történetét, az új, egyébként minden izgalmat nélkülöző karaktereket, s persze a töménytelen akciót. És igazából ez az a pont, ahol megbicsaklik a folytatás, mert amíg az első rész nem vette magát véresen komolyan, s ennek megfelelő poénokat és minőségű látványt nyújtott, addig a G.I. Joe – Megtorlás sokszor unalmas, érdektelen, s közel sem látványos. Legalábbis ami az akciót illeti, abban bőven alulteljesít az első részhez képest (hol van már a párizsi üldözéses jelenet, vagy a film végi nagy vízalatti összecsapás).

Ami a szereplőgárdát illeti, közülük talán egyedül Bruce Willis karaktere, a Joe-k névadó hőse az üde kivétel, igaz, Joe Colton személyében legalább olyan unott, mint legutóbb McClane-ként, de itt legalább kapott egy-két tényleg frappáns egysorost. A többi szereplő pedig…az igazat megvallva már nem is nagyon emlékszem az újonnan behozott szereplőkre (najó, Adrianne Palicki (Lady Jaye) azért alaposan beleégette magát a retinámba), akik pedig megmaradtak a folytatásra, annyira semmitmondó szerepet töltenek be, hogy igazából azt hiszi a néző, hogy csak azért maradhattak, mert velük könnyebb eladni az új részt.

Megérte-e kivárni a bő féléves csúszást? Nem, ráadásul a késés okaként indokolt utólagos 3D-sítés teljesen felesleges volt, mert semmi olyat nem nyújt 3D-ben a G.I. Joe – Megtorlás, amit a sima 2D-s változat alatt ne "élvezhetnénk" teljes pompájában. Kár érte, mert az első rész egy kellemes meglepetés volt, a folytatás viszont (talán a nagyobb elvárások miatt) egy kínos 110 perces élmény.

Értékelés: 4/10