Dead Island: Riptide – Játékteszt

Az első Dead Island története után kis csapatunk tagjai azt remélték, hogy soha többé nem kell már zombikkal harcolniuk. Tévedtek!

Lassan, de annál biztosabban a végéhez közelít a zombis játékok divatja, a színtér ugyanis kitermelte magából az összes olyan tematikát, amivel ötvözhető volt a kérdéses koncepció. Habár sokak szerint még mindig van potenciál abban, hogy élőhalottaktól rettegjünk a képernyő előtt, ehhez azonban arra lenne szükség, hogy olyan körítésekkel dobják fel a fejlesztők a zombis témakört, amilyenre korábban még nem volt példa. A lengyel Techland ezzel kapcsolatban tudott óriásit alkotni két évvel ezelőtt, amikor piacra dobták Dead Island című alkotásukat, ami korántsem klisékből építkezve tárta elénk a bezöldült szörnyetegeket. Sötét és szűkös helyszínek helyett ugyanis a fejlesztők úgy határoztak, hogy egy napsütéses trópusi szigeten is hatásos lehet bármilyen apokaliptikus hangulatú videojáték, és bár a végeredmény technikailag és szakmailag nem volt makulátlan, a lefestett atmoszférát tekintve verhetetlen volt, amit tökéletesen alátámasztottak az eladások is. A hirtelen jött siker meg is babonázta őket, így alig két évvel az első rész után megérkezett a folytatás, ami inkább egy vaskos kiegészítő lett, mint valódi második rész.

Mindez már akkor érzékelhetővé válik, amikor elindítjuk a Dead Island: Riptide kampányát, hiszen új szereplők, környezet vagy sztori helyett éppen onnan folytatjuk a cselekményt, ahol a közvetlen előd véget ért. Ez alapesetben még nem lenne probléma, hiszen a négy főszereplőt legalább jól ismerjük, de amint az lentebb kiderül, a játékmenet terén sem történtek olyan forradalmi változások, hogy attól tátva maradt volna a szánk. Ne rohanjunk azonban ennyire előre, lássuk inkább még néhány szó erejéig a történetet, amely percekkel azután folytatódik, ahol korábban abbamaradt, így közvetlenül az első rész eseményei után találkozhatunk hőseinkkel, akiket a katonaság mentett meg legrosszabb rémálmukból. A hatóságok azonban a várakozásokkal ellentétben nem bánnak kesztyűs kézzel egyik túlélővel sem, sőt, azonnali karanténba zárják őket, ami egyáltalán nincs ínyükre, így kijelenthető, hogy cseberből-vederbe estek. Mindez különösen igazzá válik azután, hogy a megmentésükre küldött hajó óriási viharba kerül, sőt, időközben a fertőzés is megjelenik a fedélzeten, az óriási hullámok pedig Banoi szigetvilágának egy újabb földrészéhez sodorják a hatalmas tengerjárót, aminek köszönhetően ismét visszakerülnek az élőhalottak közé. A korábban megismert, jó infrastruktúrával és modern épületekkel ellátott sziget után a folytatásban azonban szó szerint a harmadik világ vár majd ránk, óriási dzsungelekkel, mocsarakkal, romos épületekkel és lepukkant környékekkel a középpontban, ami lényegesen hangulatosabb lesz, mint az előd kissé steril környezete. Természetesen ezúttal is lesznek majd jobban kiépült környékek, így ismét beülhetünk a volán mögé – az irányítás továbbra is borzasztó –, de gyakori lesz, hogy a lápos vidékek miatt csak motorcsónakkal juthatunk majd el egyik helyről a másikra. Összességében a háttér felépítettségét tekintve komoly előrelépést tapasztalhatunk, annak ellenére is, hogy a történet meglepően laposra és kiszámíthatóra sikeredett, de szerencsére minőségileg megmaradt egy bizonyos szint felett.

Fentebb már szóba került, hogy a játék a közvetlen elődből örökölte meg főszereplőit, így Logan Carter, Sam B, Xian Mei és Purna oldalán élhetjük át az újabb kalandot, de ötödikként csatlakozik a csapathoz egy új szereplő is, aki történetesen John Morgan, az egykori tengerészgyalogos lesz. Amennyiben megvannak a bemutatkozó epizód mentései, úgy abban a kiváltságban részesülhetünk, hogy áthozhatjuk a folytatásba az első rész mentett és fejlesztett karaktereit, de akkor sem járunk rosszul, ha újat indítunk, ezáltal részesülhetünk az újabb képességekből és tulajdonságokból. Természetesen minden egyes hősünk újfent különféle sajátosságokkal rendelkezik majd, így lesz, amelyik a túlélésben, míg más a közelharcban mutat nagyobb jártasságot. Mindez természetesen alaposan befolyásolja a játékmenetet is, ami legnagyobb sajnálatunkra minden téren megegyezik majd az elődben megismert és megszeretett mechanizmussal. Ez önmagában nem probléma, hiszen a jól ismert és letisztult harcrendszerrel találkozhatunk majd az átlátható fejlődési rendszer társaságában, ugyanakkor amennyiben egy teljes értékű folytatásról van szó, a rajongók jogosan vártak volna legalább minimális változásokat, de ezek útközben elvesztek valahol a fejlesztési fázis során. Hangsúlyoznánk, hogy ennek előnye is van, így például különösebb betanulás nélkül, azonnal nekiláthatunk a sajátos FPS/RPG stílust képviselő kampány felgöngyölítésének, ami ezúttal is egy intenzív, akciókban és természetesen élőhalottakban gazdag kalandban részesít majd minket.

A fentiekben már említettük, hogy a Techland csapata igencsak fukarul bánt az újdonságokkal, így tarsolyukból jószerivel csak az újabb területre és néhány újabb fegyverre, valamint használati tárgyra futotta. Ez annyit jelent, hogy a korábban megismert háttérszisztémák kivétel nélkül megmaradtak, legyen szó a fejlődési rendszerről vagy a harcokról, amelyek során tapasztalati pontokat kapunk, a számtalan fegyvernek köszönhetően pedig a változatosságra sem lehet panasz. A zombikat ugyanis bármilyen használati tárggyal, így evezővel, vascsővel, de természetesen klasszikus lőfegyverekkel is kiiktathatjuk, sőt, a munkapadoknak köszönhetően egészen egyedi fegyvereket is összetákolhatunk maguknak, amivel kapcsolatban egyre erőteljesebben visszaköszön az új epizódban a Dead Rising-sorozat hatása, hiszen szó szerint elvetemült kombinációkra lelhetünk a nagy barkácsolások közben. Fegyverekre egyébiránt igencsak szükségünk lesz, a lőporral működő változatok kivételével ugyanis a felszedhető vagy megépíthető darabok rendkívül gyorsan használódnak a harcok során, amire nem árt majd odafigyelnünk, mielőtt kalandozni indulnánk az élőhalottaktól hemzsegő szigeten. Az összecsapások mindemellett hasonlóképpen zajlanak, mint az elődben, így a központi szerepet továbbra is a jó időzítés, valamint állóképességünk adja, így érdemes lesz jó időben, lehetőleg a fejre célozva ütni, majd egy kicsit visszavonulni és várni az újabb megfelelő alkalmat, amennyiben ugyanis elfogy az erőnk, nem marad más hátra, mint az imádság. Míg azonban állóképességünk automatikusan visszatöltődik, addig életerőnkről a mai trendekkel ellentétben nekünk kell gondoskodnunk, méghozzá egészségügyi csomagok, csokoládék vagy energiaitalok képében.

A hangulat mellett a Techland ismét kiváló munkát végzett a küldetések felépítésével, így a történetet boncolgató főbb feladatok mellett rengeteg mellékes is vár majd ránk. Utóbbiak többsége nyilván teljesen egy kaptafára épült fel – középpontjukban általában a kutatással és az akciókkal –, de szó szerint mesterinek tekinthető, ahogyan a lengyel fejlesztők képesek voltak kiválóan beleszőni ezekbe a kialakult katasztrófahelyzetet, az átalakult értékrendeket és így tovább. A Dead Island: Riptide-ban szintén nagyon ügyesen elhitetik velünk, hogy egy hatalmas területen járunk, holott egyszerre csak szűkösebb folyosók vagy kisebb körzetek állnak a rendelkezésünkre, amelyek között szabadon járkálhatunk ugyan, de azért igazi szerepjátékos élmény így sem vár majd ránk a szigeten. Mindezt annak ellenére is kijelenthetjük, hogy bármikor belefuthatunk véletlenszerű küldetésekbe, sőt, igencsak élővé és hihetővé teszi a környezetet, hogy a napsütés mellett gyakran viharok is kitörnek majd, ami elképesztő és egyben szokatlan élménnyé képes varázsolni a zombi-vadászatot. Kalandjaink során ezúttal is folyamatosan gyűjtögethetünk majd elesett ellenfeleinktől, de az elhagyatott viskókat, táborhelyeket vagy egyéb épületeket is átkutathatjuk, hogy a túléléshez szükséges kellékeket, netán újabb fegyvereket találjunk magunknak.

A Dead Island: Riptide élményfaktora tehát ismét óriásira sikeredett, hiszen korábban csak közvetlen elődje tudott ilyen hangulatot és játékmenetet a képernyőinkre varázsolni. Hogy akkor mégis miért kapott viszonylag alacsonyabb pontszámot a végeredmény? Nos, elsődlegesen azért, mert a pozitívumok mellett sajnos negatívumokat is szép számmal örökölt az alkotás, így tonnányi bug, helyenként kiegyensúlyozatlan harcrendszer, rendkívül rossz mesterséges intelligencia és hosszabb távon monotonná váló küldetések várnak majd ránk, holott amennyiben más téren nem is, legalább ezekkel kapcsolatban komoly újdonságokra számítottunk a fejlesztőktől. A helyzetet súlyosbítja, hogy a küllemmel sem igazán tudtak mit kezdeni a készítők, így korántsem lett csúnya a végeredmény, de azért komolyabb előrelépésre számítottunk egy folytatástól, így nagyobb szabadságra, részletesebb modellekre és a többi. Még szerencse, hogy az optimalizálással nem akadtak problémák, illetve, hogy a rendkívül véres és brutális jelenetek, valamint a folyamatosan felfokozott, mondhatni adrenalin-löketeteket biztosító hangulat képes elvonni a figyelmünket ezekről a problémákról.

Természetesen a Dead Island: Riptide keretein belül is fontos szerepet kap a szimpla egyjátékos mód mellett a kooperatív opció, amivel minden téren lényegesen nagyobb élményt jelent a zombi-mészárlás, sőt, még a legunalmasabb küldetések is sokkal jobb összképet mutatnak. Természetesen mindez sovány vigasz a magányos rajongóknak, akik egy újdonságokkal gazdagon megpakolt velős folytatást vártak, és bár csalódni maximum emiatt fognak a játékban, de ez is éppen elegendő ahhoz, hogy fenntartásokkal várjuk a teljes második epizódot. Mert akárhogyan is, de a Riptide inkább lett egy kiegészítő, mint folytatás, így amennyiben tetszett az előd, biztosan nem fogsz csalódni benne, de többet se várj tőle!

Értékelés: 7,5/10