Gears of War: Judgment – Játékteszt

Nem hittük volna, hogy a Gears of War sorozat képes lehet a megújulásra, de a lengyel People Can Fly megmutatta, a tesztoszterontól duzzadó lövöldében bizony rejlenek még lehetőségek. Kipróbáltuk a Gears of War: Judgmentet.

A Gears of War trilógia kétségkívül a generáció egyik legjobb shootere, nem csak azért, mert műfajt teremtett, hanem azért is, mert faék egyszerű története mellett látványosan megkomponált, maszkulin akciót kínált, tökös, belevaló, izomkolosszus katonákkal, dinamikus összecsapásokkal, frappáns beszólásokkal, vagyis egy olyan recepttel, ami nem tartalmaz semmi különlegeset, együttesen mégis kiváló eredményt szülnek. A sorozat harmadik része után nem is hittük, hogy bármi mást ki lehet hozni a fedezékrendszeres shooterből, de tévedtünk, az Epic-hez tartozó People Can Fly ugyanis rávilágított, vannak még rejtett potenciálok a szériában. Igaz, ehhez az kellett, hogy a végletekig csupaszított alapokra húzzanak rá egy teljesen új játékmenetet, valami olyat, amit a Bulletstormban már megismerhettünk.

Bár a Gears of War: Judgment a Kilo-osztag négy tagjának, Baird, Cole, az újonc Paduk és Sofia történetét meséli el, a visszaemlékezések formájában tálalt sztorivezetés inkább csak egy szükséges köret, magához az élményhez semmit se tesz hozzá. Ugyan az eredeti Gears of Warok története se volt túlságosan összetetett, a People Can Fly játékában még inkább háttérbe szorul a sztori, ami igazából azért okozott keserű szájízt, mert egy előzménnyel van dolgunk, aminek feladata lenne alaposan körbejárni és felvázolni, miért is robbant ki az Emeregence Day. Ehhez képest kapunk egy visszaemlékezésekből álló katyvaszt, ami a Locustok elleni háború megértéséhez szinte semmit se tesz hozzá.

Ez azonban nem csak az egysíkú karakterek és a forgatókönyv hiányosságából eredeztethető, hanem a teljesen megújuló játékmenetből is. A lengyel stúdió ugyanis teljesen árkádosította a Gears of War: Judgmentet. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy minden egyes küldetés egy-egy kisebb aréna, ahol a teljesítendő feladatot követően folyamatosan töltőképernyő fogad minket, ezzel megtörve a történetmesélés dinamikáját (márha lenne ilyesmi, ugyebár). A pontgyűjtésre kihegyezett feladatok alig pár percesek, a küldetések előtt pedig lehetőségünk van eldönteni, hogy nehezítünk-e a körülményeken vagy nem (hatalmas nagy, piros Gears of War fogaskerék jelzi ezt). Például mérges gázzal teli vagy teljesen sötét szobában küzdhetünk, esetleg erősebb ellenfeleket kapunk a nyakunkba, vagy az olykor idegesítő időkorlát is csavarhat egyet az élményen. Ezek azért lesznek fontosak, mert a játék csillagokkal jutalmazza teljesítményünket, és értelemszerűen, ha sikeresen vesszük a nehezített akadályokat, több pont üti a markunkat, ami pedig magasabb osztályzatot is jelent, így akár a három csillagot is könnyedén besöpörhetjük.

Maga a koncepció rövidtávon életképes, azonban az egyes szituációk néhány óra után ismétlődni kezdenek. Ezzel pedig saját csapdájába esik a Gears of War: Judgment. Mert amíg az előző három rész a hangulatával és a pergős akciójával sodort magával, addig itt a pár perces arénaharcok maximum arra jók, hogy néhány küldetést letudjunk, majd továbblépjünk, s valami egészen más játékot vegyünk elő. Nincsenek emlékezetes jelenetsorok, főellenfélharcok, monumentális összecsapások. A Gears of War: Judgment éppen ezért pont újításának köszönhetően világított rá, milyen korlátokkal is küzd a franchise.

Ezt az érzést csak fokozza a megfelelő számú csillag összegyűjtése után megnyíló második kampány, az Aftermath jelenléte is. Ebben ugyanis már a Gears of War 3 idejében járunk, főhőseink is harcedzett, sokat látott katonák képét festik le, és közben magán a játékmeneten is érezni, hogy visszatért a helyes ösvényre. Az Aftermath-ben ugyanis egy hat küldetésből álló, a régi részek hangulatát jellemző, rövid történettel ismerkedhetünk meg.

A multiplayer szekció inkább polírozáson esett át, tartalmilag sok újat itt se véltünk felfedezni. Továbbra is lesz Free For All és Team Deathmatch, de például kapunk egy megújuló Horda módot, csak most már Survival néven, aminek az az érdekessége, hogy kevesebb, de ütősebb hullámokkal kell szembenéznünk, illetve a bevezetett kasztrendszer jóvoltából a taktikusság még nagyobb hangsúlyt kapott. Az új játékmódokat erősíti az OverRun is, ami tulajdonképpen egy öt az öt elleni ütközeteknek ad otthont, mégpedig oly módon, hogy COG-katonaként vagy Sáskaként is borsot törhetünk a másik orra alá. Az időlimites, feladatközpontú kihívások sava-borsát az újonnan bevezetett kasztrendszer adja, amiből összesen négy van. A mérnök például akadályokat rakhat le vagy éppen gépágyúkat javíthat, a katona a lőszer-utánpótlásért felelős, az orvos olyan gránátot tud eldobni, ami adott területet lefedve minden bajtársat meggyógyít, míg a felderítő az ellenfelek pozícióját tudja behatárolni. Mindegyik kasztnak megvan a maga szerepe, így a sikeres küldetésekhez valódi csapatmunkára van szükség.

A  Gears of War: Judgment egy ígéretes kísérletnek tűnt, de ha elvetemült GoW-rajongóként csak a kampányra fented a fogad, akkor csalódni fogsz. Ugyan megkapod a tökéletesre áramvonalazott fedezékrendszeres lövöldözést, de az árkádosított játékmenet abszolút nem áll jól a sorozatnak. Ha a a játék online szekciója miatt imádod a szériát, akkor viszont hosszú hetekre, hónapokra fotelba fog szögezni a Judgment, mert bár nem kaptunk drasztikus újdonságokat, az OverRun kifejezetten szórakoztató lett, köszönhetően a bevezetett kasztrendszernek.

Értékelés: 7/10