Army of Two: The Devil’s Cartel – Játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Rios és Salem nyugdíjba vonultak, de vajon a két új főhős, Alpha és Bravo ugyanolyan hatékony párost alkotnak majd, mint elődeik? Kipróbáltuk a Army of Two: The Devil’s Cartelt.
Az Army of Two hat évvel ezelőtt megjelent első része üde színfoltként bukkant fel a külső nézetű shooterek horizontján, hiszen az addigi öncélú lövöldözést úgy emelte egy következő szintre, hogy az akcióba bevont másokat is, lehetőség szerint egy másik barátot. A kooperaív játékmód jelentősége pedig egy csapásra felértékelődött, minden zsáner újdonsült címében felbukkant a társakkal való játék lehetősége, amit aztán ki-ki a maga módján, de megpróbált a javára fordítani. Az Army of Two neve azonban szó szerint egybeforrt a co-op móddal, így ha a trilógia harmadik részéből, az Army of Two: The Devil's Cartelből szinte teljes egészében hiányzik a játékmód, akkor az bizony nem jelent sok jót.
Az Army of Two: The Devil's Cartel egy meglehetősen közhelyes történetet igyekszik elmesélni, nagyjából hét-nyolc órás játékideje alatt. A készítők meg se próbáltak izgalmat csempészni a sztoriba, így igazából a két új főhős, Alpha és Bravo nem tesz mást, mint küldetésről küldetésre felszámolja a mexikói drogkartell tagjait, majd kiszabadítja a játék elején elrabolt La Puerta polgármesterét. Mindezt nagyon rövid, alig pár perces missziókra bontva kapjuk meg, amelyek nem szólnak semmi másról, mint mezei céllövöldéről. Ez pontosan azt jelenti, hogy a játékot fejlesztő Visceral Games mindent, ami kicsit is egyedivé tette az Army of Two-t, azt kigyomlálta az Army of Two: The Devil's Cartelből.
Eltűnt az Aggro-rendszer, s ezzel a játékmenet taktikai vonala is, de hűlt helye a változatos helyszíneknek és küldetéseknek, illetve a kooperatív módból adódó lehetőségek is háttérbe szorultak. Cserébe kaptunk egy árkádosított, pontrendszeres harcrendszert, egy kicsit felturbózot Overkill módot, főként szűk folyosókból álló pályatervezést, unalmas átvezetőket, elképesztő mennyiségű bugot, vagyis egy tucatlövöldét, ami már a generáció elején is vércikinek számított volna. Ami kicsit ment a helyzeten, az az Overkill, amiben a Frosbite 2 motornak köszönhetően korlátok között ugyan, de rombolhatunk. Az Overkill aktiválását követően elszabadul a pokol, ilyenkor ugyanis egy rövid ideig sebezhetetlenek leszünk, így ha nagyobb tűzerő hátráltat minket, akkor célszerű bevetni. Külön érdekesség, hogy az MI irányította karakter is bármikor aktiválja játék közben az opciót, ha pedig egyszerre hozzuk működésbe az Overkillt, akkor még az idő is lelassul, ezzel is fokozva a pusztítás hatását.
Az Army of Two: The Devil's Cartel élvezeti faktora azonban ebben ki is merül. Hiába kínál adrenalintól duzzadó, pergős és magas hőfokon égő akciót, ha közben identitását teljesen elveszítve, pillanatok alatt unalomba fullad.
Értékelés: 5/10
