God of War: Ascension – Játékteszt

Kratos bosszúhadjárata beteljesedett, s bár a három számozott részből ismerjük a spártai félisten eredettörténetét, a God of War: Ascension sokkal részletesebben festi le a főhős által bejárt hosszú út kezdetét.

Ha kétségeid voltak afelől, hogy mindent láttál, s megéltél Kratos-szal harcolva, tévedsz. A három évvel ezelőtt trilógiává bővült, s ezáltal lezárt God of War-sorozatban ugyanis van még lendület. Ezt kiválóan bizonyítja a God of War: Ascension, mert ugyan meglehet, hogy a Tartarosz mélyén vagy az Olümposzon tetején Kratos vérszomjas bosszúja beteljesedett, a spártai harcos eredettörténete bőven rejt még elmesélendő históriákat. Hiába ismered a kiindulás forrását, a God of War: Ascension hat hónappal azután veszi fel a fonalat, hogy Árész cselszövése jóvoltából Kratos végez feleségével és gyermekével, hogy aztán lelkét eladva a Háború istenét szolgálja. Vagyis csak szolgálná, megszegi esküjét, felveszi a nyúlcipőt, de csak akkor szökhet meg, ha végez a három Fúriával.

Kratos pedig mint tudjuk, nem ismer lehetetlent. Ezúttal is az Árésztól kapott Káosz pengéi lesznek segítségére, aminek pusztító erejét ezúttal különböző elementálok segítségével fokozhatjuk. Kalandunk során megszerezzük Arész tüzét, Poszeidón jegét, Zeusz villámát és Arész lelkét is. A különböző elemi erők eltérő képességekkel ruházzák fel fegyverünket, így például a jég használata során lefagyaszthatjuk ellenfeleinket, máskor pedig életerejüket szipolyozhatjuk ki. A képességek fejleszthetőek lesznek, amihez a szükséges pontokat a gyűjtögethető vörös orbok szolgálják. Fejleszteni pedig szükséges lesz, ugyanis bizonyos ellenfelekre csak bizonyos elementál hat, így harc közben sűrűn fogunk váltogatni közöttük.

A harcrendszer további mélységét a már ismert elemek alkotják, ezúttal is meghatározó szerep jut a kitéréseknek és védekezésnek, valamint az azokból indított ellentámadásoknak, s az így egymásra fűzött látványos kombinációknak. Megújult a Rage-rendszer is, illetve most már felvehető fegyvereket is kapunk, mint másodlagos lehetőség. Ilyen például az eldobható dárda vagy az ellenfelektől elcsent páncél, amivel például tank módjára törhetünk magunknak utat egy sűrűbb tömeg közepén. Emellett rendelkezésünkre fog állni három eltérő tárgy is, amelyek egyikével például a környezetet tudjuk majd befolyásolni, egy másikkal pedig klónozni tudjuk majd magunkat. Bár a sorozat esszenciájától ezek talán kicsit idegenek, mégis remekül illeszkednek a játékmenetbe, ami az olümposzi magasságokba emelkedett harcrendszeren túl ismét felvonultat jó néhány, izgalmas fejtörőt, valamint ezúttal kicsit több platform résszel. Utóbbi nem lóg ki a sorból, sőt, olyan operatőri munka szolgálja ki, amelyet eddig játékban nem nagyon volt alkalmunk látni.

Megújultak a QTE-szekvenciák is, amelyek ezúttal közel sem annyira direktek (értsd: gombnyomogatósak), mint az elődökben, s sokkal jobban bevonják a játékost a látványos jelenetsorokba. Az új rendszer lényege, hogy maga a kivégzési folyamatot megelőz egy interaktív minijáték, aminek keretén belül a megfelelő gombokat lenyomva jól megsorozhatjuk mitológiai ellenfelünket a Káosz pengéivel, aki eközben rendre ellencsapásra készül, amit jól időzített kitérésekkel háríthatunk.

Az újdonságok sora ezzel nem ért véget, a sorozat történetében most először ugyanis kooperatív és multiplayer módot is kínál majd a God of War: Ascension. Utóbbit sajnos a tesztelés pillanatában nem volt lehetőségünk kipróbálni, hiszen a szerverek még nem élesedtek, de ha próbáltad az év elején elindult bétatesztet, s tetszett, amit ott tapasztaltál, akkor a teljes változat se fog csalódást okozni.

Egy dolog azonban ezúttal sem változott. A Sony Santa Monica még mindig képes elképesztő méreteket ábrázolni, hatásosan megkomponálni egy-egy főellenség elleni, akár húsz-harminc percesre is elnyúló összecsapást, miközben ezt olyan operatőri és zenei támogatással fejelik meg, amit egyetlen szóval lehetne jellemezni: Epikus! A God of War: Ascension a sorozat egy olyan darabja lett, ami nem emel a harmadik rész által támasztott lécen, sokkal inkább finomhangolja a már így is jól működő elemeket, olykor egészen a tökéletességig csiszolva azokat.

Értékelés: 9/10