Sniper: Ghost Warrior 2 – Játékteszt

A témaválasztást tekintve a City Interactive ismét nem nyúlt mellé a Sniper: Ghost Warrior 2-vel, de a megvalósítással még mindig komoly problémák vannak.

A City Interactive csapata a 2002-es megalakulás óta elsődlegesen azzal vált „népszerűvé” a videojáték-rajongók között, hogy bármilyen témához is nyúltak hozzá, a végeredményt tekintve biztosan hagyott maga után kívánnivalót. A stúdiónak ugyan voltak jobb pillanatai a múltban – elég csak az Art of Murder kalandjáték-sorozatra gondolni –, de többnyire második világháborús akciójátékaik szinte kivétel nélkül grafikai és programozási hibáktól hemzsegő bughalmazok maradtak. A lengyel srácok azonban 2010 magasságában váratlanul egy igencsak ígéretes projekttel tűntek fel, ami már a bejelentéskor is reménykedésre adott okot, és bár a megvalósítása továbbra sem érte el a tripla-A kategóriás címek szintjét, a rajongókban mégis felcsillant a remény, miszerint talán most jó útra fog térni az amúgy kiváló ötleteiről híres City Interactive. A cég valamivel több mint két év alatt könnyűszerrel eladott 3 millió példányt a játékból, de már sokkal korábban tudtuk, hogy készíteni fognak hozzá egy folytatást, amiről kellemesebbnél-kellemesebb hírek érkeztek a fejlesztés során, az új ötletektől kezdve a CryEngine 3 grafikus motor alkalmazásáig. Azt hittük, hogy a stúdió innen már nem hibázhat, ám kipróbálva a Sniper: Ghost Warrior 2-t, mégsem éreztük azt az óriási előrelépést, amire számítottunk volna az előzetesek alapján, egyszóval újfent csalódtunk.

A játék egy újabb önálló, önmagában is értelmezhető történetet mesél el nekünk, ami hellyel-közzel kötődik ugyan az első részhez, de megértéséhez nem előfeltétel annak ismerete. A folytatásban ugyanakkor ismét Cole Anderson mesterlövész bőrébe bújhatunk, aki ezúttal egy három felvonásos cselekmény keretein belül körbejárja az egész világot, így megfordul Burma sűrű és veszélyekkel teli őserdeiben, Tibet hegyei között, de Szarajevóban is feltűnik, egy fiktívnek beállított, de nagyon is a valóságról mintázott háború keretein belül. Nagy fordulatokra, megdöbbentő eseményekre vagy egyebekre természetesen nem számíthatunk a sztoritól, ugyanakkor a készítők javára szolgáljon, hogy legalább megpróbálkoztak emlékezetes pillanatokat teremteni. Az már más kérdés, hogy próbálkozásuk sajnos csúfos kudarcot vallott. Ez alapesetben a teljes végeredményre is igaz, hiszen az egész alkotáson érződik, hogy szeretett volna nagyot alkotni a City Interactive, felnőni a többi tripla-A kategóriás címhez, de hiányzott még néhány millió dollárjuk, valamint pár tehetséges fejlesztőjük is a feladathoz. Ennek bizonyítására nem is kell alaposabban belefolynunk a játékmenetbe, elegendő csak megvizsgálni, hogy mit sikerült kihozniuk a CryEngine 3 grafikus motorból, ami minden kétséget kizáróan a kurrens generáció egyik legjobb teljesítményére és legrealisztikusabb megjelenítésére képes technológiája.

A Crytek a Crysis 3-mal nem is olyan régen már bemutatta, hogy mire is képes a legújabb CryEngine, így ha nem is éppen ugyanazt, de valami hasonló élményt vártunk volna a Sniper: Ghost Warrior 2-től is. Habár a fejlesztőknek helyenként sikerült egészen csinos környezetet varázsolni a játékba – különösen a dzsungeles részek voltak nagyon szemrevalóak –, ám úton útfélen grafikai hibákba és nyilvános erőforrás-spórolásba botolhatunk a pályák során. Ennek köszönhetően mielőtt még elhinnénk, hogy mennyire szép és részletes, amit látunk, rögtön szembesülünk egy kritikán aluli karakter-animációval, egy óriási pixelekből álló fűszállal vagy egyéb alacsony felbontású objektummal, aminek köszönhetően az idilli összkép garantáltan nem tud majd kialakulni bennünk. Hasonló lesz a helyzet a tényleges játékmenettel is. A City Interactive ezen a téren nem szeretett volna túl nagy reformokat végrehajtani, így tulajdonképpen a mechanizmustól kezdve, a megvalósításon át, egészen a kezelőfelületig bezárólag ugyanazok a lehetőségek és élmények fogadnak majd minket, mint a bemutatkozó epizódban, csak éppen egy kicsit szebb küllemmel, és árnyalatnyival talán változatosabb, de sokkal inkább kidolgozottabb feladatokkal. A Sniper: Ghost Warrior 2 ennek megfelelően egy lopakodásra és a csendes gyilkosságokra kiélezett FPS lesz, amiben a legtöbb küldetés még mindig egy mesterlövészpuska, valamint egy kés társaságában fogjuk kivitelezni.

Az alkotásban visszatérnek olyan elemek, amelyek miatt már az első résznek is részleges bizalmat szavaztunk – legalábbis a többi City Interactive-műhöz képest –, így például a kilőtt puskagolyók realisztikus pályamodellezése, ami legnehezebb fokozaton, a segítségek nélkül például játszhatatlanná teszi a kampányt, de a kiegészítő célzásnak köszönhetően egészen kellemes lehetőség a realizmus elősegítésében. Hasonló visszatérő elem még a kiváló és pontos találatok esetében a lassított kameranézet, aminek köszönhetően a kilőtt golyót a puskacsőtől kezdve a becsapódásig nyomon követhetjük. Az említett lehetőségek azonban ahelyett, hogy újabb szintre léptek volna és jobb, összetettebb vagy realisztikusabb, netán csak egy kicsivel másabb formában tértek volna vissza, inkább ugyanolyan formában kerültek megvalósításra, mint az első epizód esetében. Érdemi fejlődés tehát a grafika kivételével szinte egyáltalán nincs a játékban, sőt, még a feladatok is hasonló elven kerültek kialakításra, mint korábban, így a végletekig lineáris pályákon – a CryEngine 3 miatt ez azért újfent elég nagy negatívum – el kell jutnunk egyik pontból a másikba, közben pedig hol közelebbi, hol távolabbi célpontokat kell lesből, csendben és átgondoltan kivégeznünk, ezzel megsegítve saját vagy csapattársaink továbbjutását. A koncepció és az elképzelés még mindig kitűnőnek tekinthető, de az első résszel ellentétben ezúttal már nem viszi el a végeredményt a hátán csak ez az egyetlen pozitívum, főleg, hogy a City Interactive tonnányi bugot és programozási hibát hagyott a játékban.

Ennek köszönhetően a Sniper: Ghost Warrior 2 éppen ugyanott vérzik el, ahol korábban elődje is, magyarán a kampány nem okoz annyi örömet és elégedettséget a végigjátszás során, mint amennyit elvárnánk tőle. A bugyuta ellenfeleket még csak-csak elnéznénk, ám a mesterséges intelligencia kiszámíthatatlanságát már nagyon nehéz félvállról venni, így amennyiben néma lövésünk nem talál, de nem is a célpont közelében csapódik be, az valamiért akkor is riadóztatja társait, akik minden esetben pont oda fognak elbújni, ahová az várható lenne. Óriási hiányosságokkal találkozhatunk azoknál a részeknél is, amikor egy társunk oldalán indulunk bevetésre – kooperatív mód természetesen nincs –, aki gyakran akad el a tereptárgyakban, nem azt teszi, amit kellene, de az is előfordult nem egyszer a kampány során, hogy eltűnt, majd egy soron következő szkriptelt jelenetnél a semmiből mellettem termett, mintha mi sem történt volna. Csak az első nagy felvonás során legalább ötször fordult elő velem az is, hogy váratlanul beakadtam valahová, vagy csak egyszerűen nem tudtam kilépni a távcsőnézetből, ami különösen az ellenőrzőpontokra kiélezett automatikus mentési rendszer miatt óriási negatívum, sőt, nem is emlékszem, hogy utoljára mikor fordult elő velem ilyen egy játék során. Az Aliens: Colonial Marines-t most inkább felejtsük el… A Ghost Warrior 2-ben egyébiránt természetesen nem csak egyjátékos-, hanem többjátékos mód is megtalálható, ám akárcsak a kampány, úgy ez is hagy maga után kívánnivalót, arról nem is beszélve, hogy szintén tele van hibákkal, az opciók terén pedig még az egyedi koncepció miatt sem nyújt az ég adta világon semmiféle újdonságot.

Bármennyire is reménykedtünk tehát abban, hogy a City Interactive-nak sikerülhet felülmúlnia az első rész sikereit, a csapatban egyáltalán nem volt meg a szándék arra, hogy legalább egy kicsivel jobbat alkossanak, mint korábban. A cégvezetés bizonyára úgy gondolta, hogy az egyedi koncepció és a CryEngine 3 grafikus motor majd úgyis eladja a játékot, ami nem kizárt, hogy másodjára is be fog majd jönni a csapatnak, azonban hosszútávon ez bizony egy igencsak rizikós és rögös útvonal. Alapjaiban véve – és a City Interactive címeihez viszonyítva – nem lett egy kritikán aluli játék a Sniper: Ghost Warrior 2, de szinte semmi újdonságot nem tud felmutatni elődjéhez képest, és az átlagból is csak alig-alig emelkedik ki. Pedig nagyon reménykedtünk benne!

Értékelés: 5,5/10