SimCity – Játékteszt

Új résszel tért vissza közénk a legendás SimCity-sorozat, ami sajnos korántsem sikerült úgy, ahogyan az elvárható lett volna.

A SimCity neve egyértelműen legendásnak tekinthető a játékiparban, hiszen amennyiben egy igazán tartalmas és jól összerakott városépítős stratégiával szeretnénk elütni az időnket, akkor keresve se találhatnánk jobbat az eredetileg 1989-ben debütált sorozatnál. Habár többen is megpróbálták a múltban lemásolni a játék koncepcióját és megismételni sikereit, de a legjobb esetben is csak lemásolni tudták a Will Wright által megálmodott alkotást, ami a legszínvonalasabban talán csak a Cities XL-sorozatnak sikerült. Ugyan a SimCity franchise is számtalan kiváló epizóddal bővült az utóbbi években, de mivel a legutóbbi teljes értékű és egyben a hagyományokhoz is hű felvonás 2003-ra datálható, ezért éppen itt volt az ideje egy minden téren mai és egyben friss folytatásnak. A szám szerint immáron az ötödik résszel az Electronic Arts azonban úgy határozott, hogy inkább számozás nélkül adja ki, ezzel is jelezvén, hogy komoly változásokra számíthatnak tőle a rajongók.

Mivel egy új SimCity érkezése mindig is nagy dolog volt, ezért az utóbbi időben óriási várakozás előzte meg a premiert, ami gyermeki rajongással párosult, de mégsem úgy sült el, ahogyan korábban megálmodtuk. Az Electronic Arts ugyanis elhatározta, hogy hiába bukott már meg korábban a Ubisoft állandó internetkapcsolatot igénylő másolásvédelme, ők mégis megpróbálnak egy hasonló módszert alkalmazni a Maxis legújabb alkotásában, ami természetesen annak rendje és módja szerint csődöt mondott. Az indulást követően ugyanis összeomlottak a szerverek, a játék pedig hosszú órákig elérhetetlen volt, és bár néhány nappal később már helyre állt a rend, de a szálka ettől függetlenül is ott maradt a rajongók szemében. Ez különösen igaz azoknál a játékosoknál, akik többórányi városépítgetést követően az egyik szerverösszeomlást követően elvesztették mentéseiket is, így mindent kezdhettek elölről. Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon miért volt szükség egy kifejezetten az egyjátékos élményekre specializálódott videojáték esetében az állandó internetkapcsolatra? Első ízben nyilván a kalózkodás visszaszorításának érdekében, hiszen játéktesztünk írásának idején még mindig nem sikerült feltörni a szigorú védelmet, másodsorban pedig azért, mert a fejlesztők minden korábbinál nagyobb hangsúlyt fektettek az online élményekre, ami olyannyira erőltetett lett, hogy még a legmagányosabb városépítőket is rákényszeríti a másokkal való kooperációra. Lássuk azonban mindezt az alapoktól!

A SimCity játékmenete nagyvonalakban szinte mit sem változott a több mint két évtizede lefektetett alapokhoz képest, így ismét egy polgármestert személyesíthetünk majd meg, akinek az lesz a feladata, hogy a semmiből elővarázsoljon egy jól működő és boldog kisvárost. Nekünk kell gondoskodni tehát az infrastruktúráról, a tömegközlekedésről, az új lakókról, a munkahelyekről, a szórakozásról, de még olyan hétköznapi lehetőségekről is, mint az egészségügy vagy a közbiztonság. A nagy építkezés során folyamatosan arra kell törekednünk, hogy az adók alacsonyan tartása mellett kielégítsük a lakosság minden igényét, a bevételeink pedig legalább egy szinten legyenek a kiadásainkkal. Mint minden SimCity-játékban, úgy természetesen itt is lehetőségünk lesz majd arra, hogy egy jól működő városkát – ahol már nem igazán lesz semmi dolgunk – kitegyünk valamilyen természeti katasztrófának, ezáltal egy kis káoszt és zűrzavart idézzünk elő a metropoliszban, ahol ezt követően ismét akadni fog néhány polgármesternek való feladat. Az alapok tehát megmaradtak a sorozat gyökereinél, azonban a Maxis több esetben is olyan érthetetlen módosításokat, gyakran pedig egyszerűsítéseket alkalmazott az ötödik részben, amelyek – dacára a jól felépített mechanizmusnak – könnyedén kiverhetik az ősrajongóknál a biztosítékot.

Az állandó internetkapcsolatot igénylő DRM mellett ilyen negatívum például, hogy már-már röhejesen aprócska területet kapunk az építkezéshez, így alig néhány óra alatt a rendelkezésünkre álló régiót teljes egészében kiépíthetjük minden különösebb kihívás nélkül, ami egyáltalán nem volt jellemző a sorozat korábbi epizódjaira. Ezt kívánták egyébiránt ellensúlyozni a készítők az online lehetőségekkel, hiszen a SimCity ezúttal nem úgy indít, hogy kiválasztunk magunknak egy óriási területet, hanem első ízben a régióválasztás történik meg, ahol több különböző tulajdonsággal rendelkező városhely közül válogathatjuk ki magunknak a legszimpatikusabbat. Ha privát játékot indítottunk, akkor az adott környéken az összes helyet mi foglalhatjuk el, amennyiben viszont mások számára is elérhetővé tettük a területet, akkor előbb vagy utóbb más hús-vér játékosok fognak beköltözni oda. Az elgondolás alapesetben nem lenne rossz, de az emberi együgyűségnek köszönhetően a leggyakrabban olyan virtuális polgármesterekkel fog összehozni minket a játék, akik vagy túl passzívak, vagy egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi folyik körülöttük, így alaposan tönkreteszik mások játékélményét is. Márpedig a Maxis éppen azért találta ki a különféle tulajdonságokkal rendelkező régiókat, hogy a játékosoknak kooperálniuk kelljen egymással, így például míg mi szemétszállítást kérünk a szomszédtól, addig ő a közbiztonság javítását kérheti tőlünk, így egy kölcsönös, lassacskán bonyolódó kooperáció alakulhat ki a települések között. Ez leírva nagyszerűen hangzik, de a gyakorlatban sajnos – a betanító mód kivételével – az esetek nagy többségében nem lesz ilyen egyszerű a helyzet, kivéve, ha egymagunk irányítjuk a régió összes városát, de ebben az esetben sem tökéletes a szisztéma, mert a többi metropolisz az önálló élet helyett inkább szünetelteti tevékenységeit mindaddig, amíg mi máshol tartózkodunk.

A játékmenet mögé elképzelt rendszer tehát nem lenne rossz, de a megvalósítása borzalmas, ennél azonban sokkal rosszabb, hogy a játékmenet is hemzseg a hibáktól. A grafikai bugok még elnézhetők lennének, az viszont már kevésbé, hogy még a lakosság elégedettségi szintjét sem sikerült minden esetben összhangba hozni a valós állapotokkal, így előfordul, hogy félreinformál minket a játék, ami korántsem szerencsés ebben a műfajban. A Maxis mindemellett rengeteg egyszerűsítést és finomhangolást is alkalmazott, amelyek nem feltétlenül tekinthetők negatívumnak, így például a közművesítés során már elég lesz csak összekötni a szélerőművet a várossal, és máris biztosítva lesz az áram, de lehetőségünk lesz a nyílegyenes utak mellett ovális útszakaszokat is kivitelezni, ami inkább alapkövetelmény így 2013-ban, mint megdöbbentő újítás. Az egyszerűsítések ellenére a SimCity továbbra is megmaradt egy összetett városépítős stratégiának, így aki szeretne, az még így is el tud veszni az infógrafikák és a statisztikák között, de sokkal alaposabban és valóságosabban bele tudunk folyni általuk a város hátterébe is. Érdekesség, hogy immáron az épületek fejlesztése sem a korábban megszokott formában zajlik, lévén a játékban újabb egységekkel bővíthetjük a főbb objektumokat, így például az iskolák újabb osztálytermeket, a repülőtér pedig újabb hangárokat kaphat. Összességében rengeteg apró – hasznos és haszontalan – újításba futhatunk bele a SimCity pályáin, azonban a Maxis valamiért így is csak részben tudta visszahozni a sorozat klasszikusai által lefektetett élményeket. A limitált terület és az online partnerek állandó noszogatása miatt ugyanis lehetetlen lesz egy finom üdítő vagy egy jól megtömött pipa mellett éjszakákra belefeledkezni a polgármesterségbe, hiszen a játék bármennyire is jó, már egyáltalán nem erről szól, és ez bizonyára igencsak bántani fogja a rajongók többségét is.

Érdemes néhány szóban megemlíteni mindemellett a fejlesztők által az egekig magasztalt GlassBox grafikus motort is, ami szintén nem sikerült olyan forradalmira, mint az elvárható lett volna. Habár városunk minden lakója saját életet él és akár követhetjük is őket a mindennapi tevékenységeik során – tehát a technológia javarészt rendben van –, de a megvalósítás valahogy rendkívül szürke lett. A játékra például egyáltalán nem jellemző a SimCity 4 barátságos atmoszférája, és hiába teljesít a számokat tekintve elképesztően az engine, sem az összképet, sem a tényleges küllemet tekintve nem tudott általa túlontúl maradandót alkotni a Maxis, hiába van minden egyes sim egyedileg szimulálva és hiába váltakoznak dinamikusan a nappalok, illetve az éjszakák.

Hogy a fentiek alapján csalódás lett-e a SimCity? Rajongói szemmel nézve maximálisan, hiszen egyáltalán nem azt kaptuk, amit vártunk, ellenben objektíven szemlélve még így is komoly erényei vannak az alkotásnak. A játékmenet ugyanis az egyik legkidolgozottabb és legösszetettebb lett, amit városépítős stratégiában valaha is láttunk, azonban hiányoznak a forradalmi és egyben működő ötletek, így hiába is vártunk nagy durranást a SimCity ötödik részétől, ez sajnos nem lett több, csak egy kisebb pukkanás. Kár érte, mert a Maxis jó ötleteket próbált megvalósítani, de az online játékmód erőltetése, a lakosság mindennapjainak előtérbe helyezése, és a kis területek miatt a végeredménynek inkább a The Sims City nevet adtuk volna.

Értékelés: 7/10