Special Forces: Team X – Játékteszt

Tesztalanyunk egy külsőnézetes, csapatorientált multiplayer akciójáték, amely bár a hagyományos mintákra épít, nem csak grafikájával, de a játékmenetet érintő finom csavarjaival és finomításaival is kiemelkedik a tucattermékek közül.

A fejlesztést az a Zombie Studios követte el, akiknek a Blacklight: Retributiont is köszönhetjük. Az utóbbi egy F2P FPS, amely aránylag jó értékelést kapott megjelenését követően, így bizakodva vágtunk bele jelen alanyunk tesztelésébe, ami egy alacsony költségvetésű játék, és ehhez mérten nagyon baráti áron lehet beszerezni. És hogy mindezek után hogyan teljesített tesztünkön? Ha az árat nézzük (cirka 15 dollár), elsőre talán szkeptikusak lehetünk, hiszen felvetődhet a gondolat, hogy „vajon mégis mi maradhatott ki belőle?” Szerencsére elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag semmi, ugyanis egy szépen felépített és élvezetes lövöldéről van szó.

A játékmódok között a klasszikus és bevált sablonnak megfelelő lehetőségeket találhatjuk, ami csapatalapú lövöldözést, zászlólopkodást, illetve pontok elfoglalását és megtartását jelenti. Eddig ez ugyan sablonosnak hangzik, de amiben igazán újat nyújt a játék, az a tálalás. A játék grafikája ugyanis a „cel-shaded” technológián alapul, amilyen korábban a XIII vagy a Borderlands esetében tapasztalhattunk. Ennek eredményeképpen a külső kissé képregényes tálalásban jelenik meg, amit viszonylagosan szépen ki is dolgoztak, ám ettől még, ahogy az említett példák esetében is így volt, nem gyerekjátékot kell várni tőle, hiszen a készítők nem spóroltak a vérrel, és a fejlövések is elég látványosan csonkítják az ellenfeleket.

A sebzési rendszer nagyon jó lett, és örömmel mondhatjuk, hogy számos nagyobb cím példát vehetne róla, hiszen ha ügyesek vagyunk, akkor nagyon precízen és gyorsan tudunk ölni, nem csak fejlövésekkel. Egy remek fedezékrendszer is helyet kapott a játékban, ami ugyan nagyon könnyen kezelhető, de óvatosnak kell lennünk, mert ha egy kicsit is kilógunk a fedezék mögül, akkor az pillanatok alatt akár az életünkbe is kerülhet. Ha sikeresen az ellenfelünk mögé lopózunk, egy látványos animáció keretein belül kivégezhetjük őt, ezzel plusz XP-re szert téve.

A játék elég erősen épít a csapatmunkára, amit elősegít az is, hogy ha nem egyedül nyomulunk előre az ellenségeket leölni, hanem csapatban dolgozunk, bónusz pontokhoz juthatunk, ami még gyorsabb fejlődést tesz elérhetővé. Szintlépéseskor további fegyvereket, képességeket és speciális dolgokat oldhatunk fel, amire hogy egy példát is hozzunk: elérhető például egy harci kutya, akit rá lehet uszítani az ellenfélre, és ezzel rákényszeríteni arra, hogy kibújjon a fedezéke mögül.

Karakterünket nagymértékben testre lehet szabni, és a szintlépéssel itt is új dolgokhoz juthatunk hozzá. A részletességnek köszönhetően még akár a ruhánk színét is mi választhatjuk ki. A szintlépések során nem csupán fegyverekhez juthatunk, de számos kiegészítőt is pakolhatunk ezekre, ráadásul nem kell megállnunk egyetlen kiegészítőnél, hiszen legfeljebb kettőt szerelhetünk rá, hogy egy még precízebb halálosztóval rendelkezzünk.

A játék egyik érdekessége a térkép, mert itt nem egy fix játékteret kapunk, hanem mi, játékosok szavazhatjuk meg, milyen három részből tevődjön össze a pálya. Például a jobb szélén lehet egy kikötő vagy egy építési terület, középen egy nagy raktár vagy felújítás alatt álló házak, a bal szélen meg egy másik építési terület vagy egy roncstelep. Ezzel a lehetőséggel biztosított, hogy állandóan változatos legyen a játékmenet, mert ugyan igaz, hogy az egyes részeket megtanulhatjuk és kiismerhetjük, ám az egyes részek más és más harcmodort igényelnek, így az összeállítástól függően játékonként eltérő taktikát is kell majd választanunk.

A pályákon találhatóak még elszórva fegyverdobozok, amelyeket kinyitva valamilyen speciális fegyvert kapunk, ami lehet pl. egy gránátvető vagy rakétavető, de a legeszementebb dolog mégis a láncfűrész, mert bizony az is van. És biztosak lehetünk benne, hogy nem fogunk nevetni, sőt, még csak mosolyogni sem, ha egy örült rohan felénk ezzel a kezében, mert ha sikerül a közelünkbe férkőznie, az szinte azonnali halált jelent. A speciális fegyverek egy további csavart biztosítanak a játékmenet terén, így fokozva a játék szavatosságát.

Sajnos ez a játék sem hibamentes, mert bár fentebb dicsértem a fedezékrendszert, de elég jelentős hibákat is hordoz magában. Fedezék mögül például csak lőni érdemes, mert a gránát eldobásával a saját életünket veszélyeztetjük. Ezek nagyon gyakran vissza tudnak pattanni hozzánk a falról, még akkor is, ha alacsonyabb fedezék mögül dobjuk el azt. Ehhez jönnek még a harci kutyákkal kapcsolatos problémák, mert ha beállunk egy fal mellé, akkor nagy valószínűséggel elfut mellettünk, de egy alacsonyabb fedezéknél beleakad majd abba, és csak ott áll majd mellettünk.

Olyan sokan sajnos még nem játszottak a játékkal a megjelenésekor, ám akik viszont igen, azok csoportokba verődve játszanak: a teszt során nem láttunk olyat, hogy egy-egy szerveren csak 2-3 ember lenne. Számos szerver érhető el, így könnyen tudunk majd válogatni közülük, ráadásul PC-n mi magunk is csinálhatunk egyet, így ha csak barátokkal szeretnénk játszani, ez a lehetőség is adott. A teszt írásának pillanatában még nem volt akkora élet, mint amire az elérhető kiszolgálók száma alapján számítottunk, ám ez részben annak is betudható, hogy a a játék nem kapott akkora reklámot, mint amit megérdemelt volna. Egyszerre 16-an játszhatnak egymással, ami a pályák méretét figyelembe véve tökéletes választásnak tűnik.

A hangulat szempontjából egy nagyon élvezetes és pörgős játékot ismertünk meg a Special Forces Team X képében, aminek keretein belül a fejlesztők meglepően jól átültették a már bevett sablonokat. A játék önmagában is megéri az érte elkért pénzt, és ha a fejlesztők a továbbiakban is foglalkoznak vele, és további pályákat, fegyvereket tesznek elérhetővé, no meg kijavítják a hibákat, kategóriáját meghazudtolóan jó játékot faraghatnak belőle.

Értékelés: 7,5/10