Dead Space 3 – Játékteszt

A Dead Space 3-ban minden korábbinál változatosabb kalandok várnak ránk Isaac Clarke oldalán, aki ezúttal egy bolygónyi nekromorffal vívja meg élete legnagyobb harcát.

A Visceral Games által készített Dead Space-sorozat ugyan alig öt éve tekinthető a játékvilág szerves részének, de a rajongók többsége szerint már most odailleszthető olyan nevek mellé, mint például a Resident Evil. Ezek a kijelentések természetesen egyáltalán nem nevezhetők túlzásnak, hiszen az Electronic Arts égisze alatt készült sorozat egy nagyszerű bemutatkozó epizódot követően egy minőségi folytatást kapott, amiben ugyan hangsúlyosabb szerepet élveztek az akciók, de a kiváló atmoszféra miatt a rajongóknak így is sikerült megkedvelniük a végeredményt. Ezek után várható volt, hogy a készítők a harmadik rész esetében is a populárisabb vonalat fogják követni, de a Dead Space 3-ban helyenként túlzásba vitt akciójelenetek mellett ennél fontosabb újdonságokkal is találkozhatunk majd.

Itt van rögtön a történet, aminek kezdő mozzanatai a múltban indulnak, így néhány izgalmas és látványos perc erejéig Tim Kaufman bőrébe bújva fogjuk megtanulni a játék irányítását, miközben megismerkedhetünk a cselekmény hátterével. A rövid, de annál hatásosabb bevezetést követően hirtelen két évszázadot ugrunk előre az időben, méghozzá a Dead Space franchise aktuális jelenébe, ahol már jól ismert főhősünk, Isaac Clarke felett vehetjük át az irányítást. Isaac még mindig ugyanolyan megsavanyodott, kedvetlen és pesszimista szereplő, mint amilyennek korábban megismerhettük, a négy fal között pedig többnyire azzal tölti mindennapjait, hogy a múlton kesereg, ám ez a nap más lesz, mint a többi, a katatón állapot közepette ugyanis két megtermett katona rúgja rá az ajtót és arra kérik, hogy tartson velük, lévén az emberiség jövője csak tőle függ. Isaac hallani sem akar a dologról, de nem sok választása maradt, vagy éli tovább megszokott életét, vagy megadja magának a lehetőséget egy végső leszámolásra, ami közte és a nekromorfok között egy idegen bolygón, a Tau Volantison zajlik majd.

Természetesen a döntésben nem csak az újabb veszélyek lehetősége, hanem Ellie Langford nevének felmerülése is segíti Isaacet, a második részben szerepet kapott hölgynek ugyanis állítólagosan nyoma veszett a kérdéses planétán. Érdekesség, hogy bár a játék betanító küldetése az örök hótól és fagytól szenvedő Tau Volantison játszódik, ám az első néhány óra során a közelébe sem fogunk kerülni a helyszínnek, helyette az első és a második részben megkedvelt szűkös és elhagyatott űrhajókon csatározhatunk a nekromorfokkal, majd a fagyott sárgolyóra csak a kampány második felében fogunk eljutni. Ennek a lépésnek köszönhetően a készítőknek sikerült igencsak komoly változatosságot cserkészniük az egyjátékos módba, amiben ezúttal nem is leszünk már annyira egyedül, hiszen John Carver képében egy állandó társunk is lesz. A kemény és kissé nyers karakter – ha csak nem a hamarosan bemutatásra kerülő kooperatív módban járunk –, természetesen nem fog állandóan körülöttünk lebzselni, de így is folyamatos kapcsolatban lesz Isaaccel, hogy főnökként osztogassa majd az újabb és újabb parancsokat.

A korábbi félelmekkel ellentétben tehát a második karakter megjelenése nem hozott túl nagy változást a játékmenetbe, a folyamatosan nyomasztó hangulat és a magányos rettegés tehát meghatározó szereplői lesznek a Dead Space 3-nak is, amiben ugyanakkor minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak az akciók. Még mielőtt bárki megijedne ettől a kijelentéstől, nem az összecsapások gyakorisága sokasodott meg – ergo még mindig számtalanszor bolyonghatunk egyedül a körmünket rágva –, hanem azok intenzitása, és a ránk támadó ellenfelek mennyisége. Míg ugyanis korábban maximum két nekromorf szakadt a nyakunkba egyszerre, addig a harmadik részben egy időben akár 5-6 szörnyeteg is fenyegethet minket úgy, hogy a belső terek méretei nem követték dinamikusan ezt a változást. Ennek – és a még mindig rendkívül rossz kamerakezelésnek – köszönhetően néhány összecsapás egyenesen frusztráló és kilátástalan lesz, annak ellenére is, hogy közben használhatjuk majd a franchise jellegzetességeinek számító stázist és kinézést, amelyekkel lassíthatjuk ellenfeleinket, valamint az objektumokat, illetve felemelhetjük, netán el is hajíthatjuk őket.

A hangsúlyosabbá váló akciók hozadékának tekinthetjük egyébiránt a kissé még kiforratlan fedezékrendszer megjelenését, valamint a fegyverfejlesztés kibővülését is. A szerepjátékos elemek ugyanis még mindig szerves részét képezik a játéknak, így nem csak ruhánkat tudjuk fejleszteni – több életerő, levegő, páncél és így tovább –, hanem fegyvereinket is, méghozzá elképesztő részletességgel, a pályákon összeszedhető nyersanyagok és erőforrások segítségével. Az első két részben erre az opcióra amolyan kellemes extraként tekinthettünk, de a Dead Space 3-ban egy rendkívül komoly türelmet igénylő és túlbonyolított rendszert kaptunk helyette. Szó szerint milliónyi lehetőségünk van arra, hogy tervrajzok alapján saját fegyvereket vagy alkatrészeket rakjunk össze, azokat ilyen-olyan módon fegyvereinkre aggassuk, illetve még tovább fejlesszük, így erősebb sebzéssel és egyéb tulajdonságokkal vértezzük fel őket. A gyakorlatban azonban a puskák tulajdonságain kívül az összes mellékes fejlesztési lehetőség teljesen felesleges, hatásuk nem nagyon érződik a pályákon, így jobb lett volna, ha az itt felhasznált erőforrásokat másra fordítják a fejlesztők, például a kamerakezelés finomítására.

A Dead Space 3 játékmenete egyébiránt nem tér el gyökeresen a korábbi részekben megtapasztaltaktól, így aki ismerte és szerette az ott felépített szisztémákat – legyen szó a harcokról, a fejtörőkről, az ellenfelekről vagy éppen az inventory-ról –, az biztosan azonnal otthon fogja érezni magát a harmadik részben is, habár minden téren tapasztalni fog majd apróbb újításokat és finomhangolásokat. Ezt a véleményt garantáltan nem fogja majd radikálisan befolyásolni az sem, hogy a Tau Volantis bolygóra érkezvén egy csapásra megszűnik az űr sötétje és a nyomasztó hangulat is, de utóbbi sokkal inkább csak átalakul, méghozzá egy fagyos és rideg atmoszférává, ami ezt az egész planétát jellemzi. A nagyobb terek és a világos színek valóban furcsák lesznek elsőre, de korántsem annyira, mintha például egy futurisztikus várost álmodtak volna meg a készítők új helyszínként. Nem igazán módosított továbbá az összképen a kooperatív mód megjelenése sem, ami érezhetően csak kötelezően, a trendeknek megfelelően jelent meg a játékban. Ha ugyanis valami, akkor a Dead Space tipikusan egy olyan franchise, ami jól megvolt eddig, és jól meg lett volna a jövőben is a lehetőség nélkül. Félelmeim pedig maximálisan beigazolódtak már néhány perccel az opció betöltését követően, hiszen néhány fejtörő kivételével semmi sem indokolja a kooperatív mód meglétét, ami így valóban „csak” olyan élményt nyújt, mintha egy barátunkkal átélnénk az egész kampányt. Fontos kiemelni, hogy akadnak azért – a mellékküldetések mellett – kizárólag a kooperatív módban elérhető feladatok, de egyrészt rendkívül kevés, másrészt azok sem tartalmaznak olyan elemeket, amelyeket ne lehetne megoldani egyedül is. Az egyetlen pozitívum ezzel kapcsolatban, hogy a kooperatív módban megtalált tárgyakat vagy alkalmazott fejlesztéseket az egyjátékos kampányban is elérhetjük majd, illetve természetesen ez fordítva is igaz lesz, ami főleg a nehezebb pályarészeknél komoly előnyt jelenthet.

A Dead Space 3-ban egyébiránt még mindig a Visceral Engine felelős a küllemért – a következő részt talán már a Frostbite 2 fogja hajtani –, aminek a teljesítményétől féltek ugyan a rajongók, de – PC-n legalábbis – egyáltalán nem panaszkodhatunk a látványra. Főleg a fagyott bolygón már találkozhatunk ugyan néhány feltűnően alacsony felbontású textúrával, de a grafikus motor még így is képes csodaszép effekteket és részletes pályákat, valamint karaktereket megrajzolni, nem is beszélve olyan apróságokról, minthogy lábnyomunk dinamikusan megmarad a havas földön. Szégyenkeznie tehát ezen a téren sem kell a játéknak!

Ez pedig mindent összevetve a teljes végeredményre is igaz, hiszen nem született sem előremutató, sem meghatározó cím a Dead Space 3 képében, de a kiváló történet, a kellemes grafika és a sorozat még mindig kitűnő sajátosságai egy olyan receptet alkotnak, ami harmadszorra is bevált a Visceral Games csapatának. Sajnos a végeredmény nem lett tökéletes, a kooperatív mód például felesleges, a kamerakezelés még mindig rossz, a fegyverfejlesztés pedig túl bonyolult, de aki már az első résszel beleszeretett a játék leírhatatlan hangulatába, az biztosan nem fog csalódni a harmadik részben sem.

Értékelés: 8/10