Hawken – Bétateszt

Hatalmas lépegetők, lehengerlő akciók, teljes testreszabhatóság és óriási izgalmak. Ezt kínálja címszavakban a Hawken, méghozzá teljesen ingyen!

Kétség sem férhet hozzá, hogy az óriási lépegetőket, vagy divatosabb nevükön mechákat a középpontba állító videojátékok ismét fénykorukat élik manapság. Akadt ugyan egy időszak nem is olyan régen, amikor nagyítóval kellett keresni a műfaj jelesebb képviselőit, de a Front Mission-sorozat visszatérésével – nem csak konzolokon, hanem PC-n is – újra elindult valami, aminek köszönhetően nemrégiben megjelent például a Strike Suit Zero, de úton van két ingyenes, elsősorban a többjátékos ütközetekre kiélezett mechás akciójáték is, történetesen az ismert franchise-on alapuló MechWarrior Online és a Hawken. Mivel a tematika és az üzleti modell mindkét cím esetében teljesen hasonló, ezért jogosan gondolhatják úgy a játékosok, hogy a játékmenet tekintetében sincs különbség a két alkotás között. Ez azonban béta állapotuk ellenére is már most kijelenthető, hogy badarság, hiszen amint az a bétateszt során kiderült, a Hawken egy lényegesen könnyedebb akciójátéknak tekinthető, tulajdonképpen egy mechás FPS-nek, míg a MechWarrior Online megtartotta a sorozat szimulátoros jellegét, így két egészen más nézőpontból ismerhetjük meg a többtonnás lépegetők világát. Mi ezúttal a Hawkent vettük górcső alá, méghozzá a jelenleg is zajló nyílt bétának köszönhetően.

Az első és legfontosabb kérdést, miszerint mennyire kell szimulátoros élményre számítanunk a játék keretein belül, fentebb már meg is válaszoltuk – ergo semennyire –, ezen felül azonban bizonyára mindenkit érdekel még az ingyenesség témaköre, hiszen számtalan játéknál tapasztalhattuk már a múltban a free to play üzleti modell nyilvánvaló hátrányait. A Hawken esetében rögtön egy jó és egy rossz hírrel kell kezdenünk. A rossz, hogy a mikró-tranzakció itt is megtalálható, így akinek van pénze, az előbb elérheti a magasabb szinteket és a jobb felszereléseket. Itt jön azonban a jó hír is, lévén a fejlesztők nem szerették volna figyelmen kívül hagyni a szegényebb játékosokat sem, így egyrészt valódi pénzért többnyire csak külső módosításokat lehet vásárolni, illetve egy olyan lehetőséget, amivel több tapasztalati ponthoz juthatnak a gazdagabb rajongók, de a tárgyakért, főleg a jobb fegyverekért és alkatrészekért így is mindenkinek alaposan meg kell dolgoznia. A rendszer – az általunk megtapasztalt állapotában – elég kompromisszumosnak tűnt ugyan, de nem lepődnénk meg, amennyiben a közeljövőben alaposan módosítanának ezen a készítők, természetesen negatív irányban. A Hawken egyébiránt nem untat minket unalmas történettel sem egyéb körítéssel, így a regisztrációt követően csak le kell töltenünk a méretes klienst, a frissítéseket, majd első lépegetőnk birtokbavételét követően már várnak is ránk a tágas csatamezők. Egyelőre ugyan csak minimális mennyiségű pálya áll a rendelkezésünkre, de a végleges változatban bizonyára ennek többszöröse is elérhető lesz majd, ami igaz lehet a játék többi elemére is.

A Hawkennel egyébiránt biztosan jól ellesznek azok a rajongók, akik imádnak órákat tölteni azzal, hogy karakterüket – esetünkben ugyebár robotjukat – az utolsó festékpöttyig személyre szabják. A játék néha már átláthatatlanul sok lehetőséget kínál számunkra – főleg a felsőbb szinteken – ahhoz, hogy kívül és belül is egy igényeinknek maximálisan megfelelő masinát alkothassunk magunknak, habár általános tapasztalat, hogy a jobb fegyverek gyakran semmit sem érnek abban az esetben, ha nincs elég gyakorlatunk egy mech irányításában. Fentebb már kiemeltük, hogy a Hawkenben nem találkozhatunk szimulátoros stílusjegyekkel, ami olyannyira igaz lesz, hogy tulajdonképpen csak az iránybillentyűket és a tűzgombot fogjuk használni az összecsapások alatt, valamint a repülés és az oldalazás lehetőségét, amelyek elsajátítása nélkül biztosan nem fogunk megnyerni egyetlen összecsapást sem. Ez sajnos a játék egyik nagy negatívuma is egyben, hiszen bármennyire szerettünk volna taktikázni az összecsapásokban, azok végkimenetele általában mindig csak a reflexeken múlt. Még a meglepetésszerű támadásokról is le kellett mondanunk, a készítők ugyanis radarral szereltek fel minden egyes gépszörnyet, így mások minden esetben már messziről látták érkezésünket, habár természetesen ez fordítva is igaz volt. A sikeres csaták végeztével egyébiránt tapasztalati pontokat és úgynevezett Hawken pontokat tudunk bezsebelni magunknak. Előbbiek feltehetően nem igényelnek külön magyarázatot, míg a Hawken pontokról annyit érdemes tudni, hogy ezt tekinthetjük az úgynevezett in-game fizetőeszköznek, tehát segítségével tudunk majd újabb páncélokat, fegyvereket és egyebeket vásárolni szeretett robotunk számára.

Az alkotás egyébiránt a nyílt béta során összesen négy játékmódot vonultatott fel, ami elsőre kevésnek tűnik ugyan, de a gyakorlatban mégsem volt hiányérzetünk, mindezt pedig elsődlegesen annak köszönhetünk, hogy a készítők képesek voltak jó ötletekkel feldobni a megszokott kliséket. A Hawken keretein belül is megtalálhatjuk majd ugyanis a hagyományos deathmatch, valamint a csapatos deathmatch lehetőségeket – ezekre nem is pazarolnánk a drága helyet –, de mellettük két érdekes játékmód is helyet kapott, méghozzá a siege és a missile assault név alatt. Utóbbival kapcsolatban az alaphelyzet az, hogy a szembenálló feleknek van egy jól védett bázisa, amit csak és kizárólag úgy lehet lerombolni, ha elfoglalják a pályákon megtalálható rakétasilókat, amelyek ezt követően megkezdik az ellenséges főhadiszállás támadását. Minél tovább tudjuk tartani a rakétaállomásokat, annál biztosabb, hogy a mi csapatunk fogja nyerni az összecsapást. Ennél egy kicsivel izgalmasabbnak, de sokkal inkább összetettebbnek tűnik a siege játékmód, amiben a csapatoknak nem csak egymás levadászásával kell foglalatoskodniuk, hanem azzal is, hogy mielőbb energiával lássák el bombázójukat, ami így képes lesz lerombolni a szemben álló fél bázisát. Amelyik csapat előbb feltölti saját hajóját, az nyeri meg az adott kört. Minden bizonnyal a nyílt béta során még nem lőtték el összes puskaporukat a készítők, így bizonyára további játékmódokkal is fel lesz szerelve a végleges változat, de amennyiben csak ez a négy lehetőség lesz, a rajongóknak már akkor sem lesz okuk panaszkodni.

A Hawken esetében egyébiránt nem csak a jól felépített, habár egy kicsit talán túlontúl árkádos játékmenetet, hanem a küllemet és a hangulatot is érdemes kiemelni, hiszen egy ingyenes alkotástól még talán sosem láthattunk ennyire kellemes grafikát, illetve kidolgozott koncepciót. Az természetesen erős túlzás, hogy a külsőségeket tekintve a Hawken labdába rúghat a nagyköltségvetésű címekkel, de a leginkább a Fallout-sorozattal rokonítható poszt-apokaliptikus, kissé indusztriális és futurisztikus atmoszféra olyannyira jól el lett találva, hogy az ember egyszerűen szerelmes lesz a pályákba, a képernyőn látható sok-sok holografikus kijelzőbe, valamint saját lépegetőjének műszerfalába. A kellemes látvány ráadásul nem igényel majd erős számítógépet sem, sőt, egy több éves konfiguráción is könnyedén, maximum beállításokkal futtathatjuk majd az alkotást. Sajnos a hatásos küllem – érdekesség, hogy az eddigi pályák mindegyikén egy-egy szín uralkodik – mellett a készítők nem tudtak egyelőre emlékezetes hanghatásokat és dallamokat sem varázsolni a háttérbe, így gyakran emiatt nem érezzük, hogy egy több tonnás mech pilótafülkéjében ülünk, ami elég komoly baj ugyan, de szerencsére számtalan egyéb pozitívum van, ami ellensúlyozza ezt a hiányosságot.

Mindent összevetve, a nyílt béták során igencsak kellemes tapasztalatokat gyűjtöttünk a Hawkenről. A MechWarrior-sorozat szerelmeseinek bizonyára egy kicsit túl árkádos, ezáltal egyszerű lesz a végeredmény, szimulátoros hatásokat ugyanis nyomokban sem találhatunk benne, de az intenzív harcok, a kellemes közösség, a valódi ingyenességre való törekvés és az ellenállhatatlan hangulat miatt mi komoly esélyt látunk rá, hogy a végső változat kinője magát a tömegből és évek múltán is egy emlékezetes akciójátékként gondoljunk majd rá. Addig is, próbáljátok ki a nyílt bétát, hogy minderről ti magatok is meggyőződhessetek!