Crysis 3 – Játékteszt

Trilógiává bővült a Crysis-sorozat, amivel a Crytek úgy nyúlt vissza gyökereihez, hogy közben az újdonságokat sem vetette meg.

Amikor 2007-ben megjelent a német Crytek első Crysis-játéka, a legtöbb rajongó csak egyszerű technikai demonstrációként tudott tekinteni rá, ami nem hivatott másra, csak a stúdió által megálmodott, mindemellett pedig nagyszerű teljesítményre képes CryEngine grafikus motor népszerűsítésére. Az alkotásban azonban lényegesen több volt ennél, amit előbb egy kiegészítővel, majd egy teljes értékű folytatással kívántak alátámasztani a fejlesztők. Sajnos azonban a második rész inkább okozott csalódást a játékosok számára, mint önfeledt örömet, hiszen a Crytek egyrészt a konzolos változatokhoz igazította a számítógépes átiratokat – alaposan lebutítva ezzel a küllemet –, másrészt pedig egy igazi betondzsungelbe helyezte a korábban valódi zöldövezetben játszódó történetet, amitől egy kicsit elveszítette varázsát is a végeredmény. Már a harmadik rész bejelentésekor tudtuk, hogy a készítők – engedve a rajongók nyomásának – visszatérnek a sorozat gyökereihez, de arról nem is álmodtunk volna, hogy mindezt sikerül nekik megfelelő mennyiségű újdonság mellett kivitelezniük.

A Crysis 3 története 2047-ben, tehát 24 évvel a második rész eseményei után veszi kezdetét. Irányított főhősünk ismét Próféta lesz, aki New York városába visszatérve megdöbbenten tapasztalja, hogy az idegenek támadásai miatt a korábban virágzó és lélegző metropoliszból egy igazi romhalmaz lett, ám ennél sokkal rosszabb, hogy a CELL egy óriási kupolával fedte be a környéket, ezzel védve a lakosságot az ellenség csapásaitól. A terv azonban félresiklott, ugyanis a kupolával rengeteg idegent is összezártak a civilekkel, másrészt pedig a CELL újfent önző érdekeket próbált megvalósítani forradalminak beállított ötletével, a mi feladtunk pedig az lesz, hogy a végére járjunk mindennek. Habár a Crysis 3 valóban New York városában játszódik, de a második részben megismert szűkös betondzsungel helyett ezúttal inkább egy az anyatermészet által az emberi civilizációt elpusztító környezetet kell elképzelnünk, amit leginkább talán a Legenda vagyok mozifilm által lefestett világgal lehetne párhuzamba állítani. Ez annyit jelent, hogy bár több ízben is felismerhetők lesznek a város jellegzetességei, így például a toronyházak vagy az utcák, de a természet erői a közel 25 év alatt alaposan átformálták New Yorkot, a fák megnőttek, az aszfalt berepedezett, a fű és az aljnövényzet pedig belepte a korábban forgalmas területeket. Összességében tehát a játék hangulata sokkal inkább az első epizódban megismert óriási dzsungelre emlékeztet, de fontos kiemelni, hogy a várost hét részre osztották a készítők, így mindegyik régiónak megvannak a maga sajátosságai, ami tovább erősíti bennünk azt a bizonyos „vissza a gyökerekhez” hangulatot. A cselekménnyel kapcsolatban egyébiránt fontos, hogy bár alaposan megfűszerezték az írók rejtélyekkel és kérdésekkel, de a kampány első fele ezen a téren meglepően unalmas lesz, míg a második része a fináléig már folyamatos minőségi javulást produkál.

Szerencsére a játékmenet terén a minőség az első percektől az utolsóig a csúcson lesz, már amennyiben a sorozat korábbi epizódjait, és nem más FPS-játékokat veszünk alapul ehhez a kijelentéshez. Rendkívül fontos változás, hogy a Crytek a második epizódhoz képest lényegesen nagyobb területeket álmodott meg az alkotáshoz, amivel szintén az első rész szerelmeseinek szerettek volna kedvezni. Így nem csak nagyobb terek, hanem opcionális küldetések, valamint többféleképpen megoldható feladatok is várnak majd ránk, ami egyértelműen megnöveli a szavatosságot, amire sajnos nagy szüksége is van a Crysis 3-nak. Ezzel pedig el is érkeztünk a játék egyik legnagyobb negatívumához, mégpedig a játékidő kérdésköréhez, amivel nem tudtak túl kiemelkedőt alkotni a fejlesztők, hiszen normál tempó mellett is nagyjából 5 óra alatt végezni lehet a történettel. Habár az FPS-műfajban megszokottak a rövid kampányok, de egy trilógia záró fejezetétől lényegesen többet vártunk, főként úgy, hogy a korábbi részek kivétel nélkül meghaladták a 8-10 órás átlagot. Éppen ezért a kampány során egy kicsit olyan érzése lesz majd a játékosoknak, hogy a készítők kifogytak az ötletekből, ami szerencsére leginkább csak a történetre lesz igaz, hiszen a játékmenet – ahogyan fentebb is említettük már – hozza az elvárható szintet.

Mindezt annak ellenére is kijelenthetjük, hogy a Crytek újfent a nanoruhát állította a középpontba, tehát a harcok jelentős része attól függ, illetve azon bukik majd el, hogy mennyire tudjuk magabiztosan kezelni ezt a csodapáncélt, ami természetesen újfent szintet lépett. Ennek köszönhetően kihasználhatjuk a láthatatlanná tévő funkciója mellett a maximális páncélzatot adó üzemmódot, de visszatért a gyors futás lehetősége, aminek az lesz az érdekessége, hogy a másik két opcióval ellentétben nem használja a ruha energiaforrását, tehát korlátlanul rohangálhatunk, ami a nagyobb területek és az intenzívebb harcok miatt hasznos újítás. Fegyvereink mellett egyébiránt a nanoruhát is lehetőségünk lesz fejleszteni, így még erősebb védelem mellett például az energiafogyasztást is módosíthatjuk, hogy még tovább maradhassunk láthatatlanok az ellenfelek előtt. Érdekesség, hogy a jól megszokott elemek mellett két nagyon fontos újdonságot is kiviteleztek a fejlesztők – számtalan apróság mellett –, így szintén megújult nanoruhánknak köszönhetően lehetőségünk lesz például feltörni az ellenfél futurisztikus technológiáján alapuló szerkezeteit, objektumait vagy fegyvereit, amit tulajdonképpen egy a kampány során ismétlődő, mindemellett pedig kifejezetten frusztráló mini-játékkal kivitelezhetünk.  Lényegesen fontosabb újítás lett mindemellett az íj megjelenése, amivel a Crytek egyértelműen a csendes gyilkosoknak szeretett volna kedvezni. Az új fegyver a jól megszokott ólomköpködők mellett az egyik legjobb, ami megtalálható lesz Próféta saját repertoárjában, hiszen a nanoruha lopakodási képességével ötvözve könnyedén tudunk általa távolabbról is csendben, illetve stílusosan ölni, a más és más tulajdonságokkal rendelkező nyílvesszők pedig csak tovább színesítik az új fegyverrel kivitelezhető harcmodort. Érdemes lenne ebben az irányban folytatni a sorozatot!

Az egyjátékos mód egyébiránt tartogat emlékezetes jeleneteket, de ezen a téren sem képes megközelíteni a végeredménynek a bemutatkozó epizód, valamint a hozzá érkezett bővítmény teljesítményét. Amiben viszont a Crysis 3 egyértelműen jobb és több a franchise korábbi darabjaihoz képest, az a többjátékos mód, amivel a mai kor divatja előtt szerettek volna tisztelegni a fejlesztők, hiszen egy pörgős és intenzív multiplayert álmodtak meg hozzá. Az opciót természetesen ezúttal is a nanoruha használata színesíti meg, de a szokásos játékmódok mellett érdemes kiemelni a Huntert, ami újabb színt varázsol a jól megszokott ütközetekbe. Az új opcióban két csapat méri össze tudását a pályákon, így a katonák hagyományos fegyverekkel, míg a vadászok az abszolút újdonságnak számító íjakkal. A játékmód érdekességét az fokozza, hogy a megölt katonák a vadászok oldalán fognak feléledni, így korántsem biztos, hogy az a fél fogja megnyerni az ütközetet, amelyik a legtöbb áldozatot szedte.

A játékmenet ismertetését követően rendkívül fontos, hogy néhány mondat erejéig a grafikáról is szóljunk néhány szót, hiszen a sorozat ezen a téren – a második rész kivételével – mindig is etalonnak számított. A Crytek a küllem tekintetében végre ismét nagyot alkotott, és bátran kijelenthető, hogy mindent kihoztak a CryEngine 3-ból, hiszen PC-n elképesztően szép és részletes lett a végeredmény. Talán nem érzékelhető akkora előrelépés most, mint annak idején az első Crysis esetében, de a részletes modellezés, az árnyékok, a fények és az összhatás tekintetében egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy a sorozat harmadik része a kurrens generáció egyik legszebb – bizonyos tekintetben pedig a legszebb – videojátéka lett. Érdemes a kijelentés alátámasztásához megtekinteni a részletes aljnövényzetet és úgy általánosságban a teljes növényvilágot, amivel szó szerint nagyot alkotott a Crytek.

Összességében nézve a Crysis 3 nem lett egy rosszul sikerült videojáték, sőt, a fejlesztők úgy tudtak visszanyúlni a sorozat gyökereihez, hogy mellette valódi újdonságokat is fel tudjanak mutatni, egy trilógia záró fejezeteként azonban lényegesen többet vártunk tőle. Főként a rövid játékidő zavaró, de az emlékezetes jelenetek hiánya miatt is rossz szájízzel fogjuk befejezni a kampányt, bánatunkat pedig csak részben sikerül enyhítenie a többjátékos módnak, valamint a páratlan grafikának. Aki kedvelte a sorozat korábbi epizódjait, az biztosan nem fog nagyot csalódni a játékban, de a rajongók többsége ennél azért egy kicsivel többet várt.

Értékelés: 8/10