A Dredd ékes bizonyítéka annak, hogyan lehet egy jó ötletet, akár igen alacsony költségvetéssel is nagyon jól, s hitelesen megvalósítani. Kár, hogy a mozilátogatók mégis messze elkerülték az újkori Dredd bírót!
A hazai Parlux jóvoltából holnaptól nálunk is mozikba kerül a Dredd, ami abszolút hátrányból indulva igyekezett megmutatni, hogyan is lehet kis költségvetésből, izgalmas, modernkori, de egyben a régmúlt akciófilmjeit megidéző szórakozást a vászonra álmodni, miközben azzal a skatulyával is meg kell küzdenie, amit a Sylvester Stallone-féle feldolgozás hagyatékaként még mindig magán hordoz eme kevésbé ismert képregényhős. Pete Travis teljesítette a lehetetlent, mert a Dredd úgy lett szórakoztató, hogy az akciófilmek régimódi aranyszabályait követi, közben pedig úgy lett modern és fiatalos, hogy a látványvilág nem öncélú, sokkal inkább a filmet szolgálja.
A Dredd története a távoli jövőben játszódik, ahol a világ nagyvárosainak lakói egyetlen nagy metropoliszba tömörülve élik mindennapjaikat. A vastag betonfallal körülvett gigapoliszban azonban nehezen tartható fent a rend és biztonság. Akad azonban egy rendőrbíró, Dredd, aki feltétel nélkül hisz az igazságosságban, így amikor újdonsült partnerével, a telepatikus képességekkel megáldott Cassandra Andersonnal egy 200 emeletes épülethez hívják ki őket, s csapdába esnek, nem esik pánikba. Felküzdi magát egészen a 200. emeletig, hogy aztán végleg leszámoljon a várost droggal mérgező Ma-Ma-val.
A történet egyszerűsége csalóka, na nem azért, mert többnek akar látszani, mint ami, hanem azért, mert élvezhetőségéből mit sem von le egysíkúsága. A sztori ugyanis magabiztosan robog előre, mindenféle logikai buktató nélkül, s ahogy szintről szintre halad Dredd és társa felfelé, úgy emeli a tétet a film is. Egyre látványosabb lövöldözések, verekedések, érdekes, de a sztoriból egy percig sem kizökkentő csavarok váltják egymást. S tulajdonképpen ennél többet nem is kell nyújtania egy akciófilmnek, amiben Karl Urban is pontosan azt nyújtja, amit elvárnak tőle. Kimért, minimalista játékot.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!