Quentin Tarantino a Becstelen Brigantyk után ismét egy terebélyes történetet mesél el, de amíg ott több szálat mozgatott egyszerre, addig a Django elszabadul egy bizonyos fő sodorra koncentrál.
Tarantino jó ideje levetette magáról egyedi stílusát, de miközben igyekezett megszabadulni ezektől a sajátosságoktól, egészen új utakat járt be azóta, hogy aztán ismét ráleljen a saját, egyedi világára. S tulajdonképpen ez jellemzi a Django elszabadult is. Ez a film ugyanis egy némileg elnyújtott, de majdnem három órás út a stílusok forgatagában, hogy aztán a valahol középtájt elvesztett irányt megtalálva, a végére stílusosan lezáruljon, s minden körbeérjen. A Django elszabadul ugyanis egy westernbe oltott amerikai társadalomkritika, persze a maga Tarantinós megközelítésében. Vagyis amiből a történet táplálkozik, az igenis valós, de maga a környezet, s szereplői már egy egészen egyedi, sajátos világban élik mindennapjaikat.
A Django elszabadul már az első percekben belecsap a történések közepébe. Dr. King Schultz (Christoph Waltz), fejvadászként járja az országot, s ahhoz, hogy elfoghasson három rosszfiút, meg kell szabadítania láncaitól Djangót (Jamie Foxx), hiszen csak ő tudja, hogy néznek ki a banditák. A fura páros végül egy egész telet tölt bűnözök kergetésével, hogy aztán útnak eredjenek kiszabadítani Django rabszolgaként dolgozó feleségét, Broomhildát (Kerry Washington), akit végül Calvin Candie-nél (Leonardo DiCaprio), a kegyetlen fölbirtokosnál találnak meg.
S talán pont ez az oka annak, hogy a film első egy órája valami elképesztően zseniális, a közepe kissé lapos, majd a végén, hektoliterszámra fröcsögő vér látványa, s a bosszú beteljesülése olyan keretet adjon a filmnek, ami után elégedett csettintünk. Mert bár a Django elszabadul nem Tarantino legjobb alkotása, de az kétségtelen, hogy nem is lóg ki a sorból. A film legnagyobb problémája, hogy igazából nem nagyon tud mit kezdeni a címszereplő Django jellemfejlődésével, mert amíg az első felében a szótlan, meglepett Django-t szó szerint háttérbe szorítja Christoph Waltz által megszemélyesített Dr. King Schultz fejvadász karaktere, addig a folytatásban újabb és újabb szereplők bukkannak fel, köztük a ripacskodó Calvin Candie-vel vagy a mindig résen levő Stephennel (Samuel L. Jackson). Ezek az új karakterek pedig nem engednek teret Django kiteljesedésének, aki így kénytelen egy nagyon erős lezárással véget vetni útjának.
A Django elszabadul mégis egy remek, szórakoztató, bár kissé hosszúra nyúlt film, ami remek karaktereket, s élvezetes dialógusokat vonultat fel, s ha rajongsz Tarantino munkásságáért, akkor vétek lenne kihagynod.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!