A hobbit – Váratlan utazás – Filmkritika
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Peter Jackson visszatér Középföldére, hogy ezúttal elmesélje egy másik hobbit orkokkal, koboldokkal, alakváltókkal és mágusokkal övezett, Magányos Hegyig tartó, váratlan utazását.
A hobbit filmváltozata legalább olyan kalandos utat járt be, mint a fantasy-regény hősei, hisz a rendezőváltáson túl, időközben két részesről három epizódra hízott történet se segítette a film készültét, A hobbit – Váratlan utazás azonban legalább olyan szívmelengető élményt kínál, mint anno a Gyűrűk Ura. Peter Jackson ismét olyan gondos alapossággal nyújt a témához, mint az évezred elején mozikba került trilógiánál, igaz, A hobbit első része azért nem mentes a hibáktól.
Hatvan évvel járunk A Gyűrűk Ura történetének kezdete előtt, s akármennyire is azt hisszük, hogy ez a történet ismét egy bátor hobbit (most éppen Zsákos Bilbó) körül forog majd, tévedünk. A Váratlan utazásban ugyanis mind a Martin Freeman alakította Bilbónak, mind az ismét Szürke Gandalfot megtestesítő Ian McKellennek statiszta szerep jut. Ez a történet nem róluk, hanem a Smaug, a sárkány által Erebortból, a Törp Királyságból elűzött törpökről szól, illetve arról a tizenhárom törpről, akik ezúttal képviselik őket A hobbitban, élükön vezetőjükkel, Tölgypajzsos Thorinnal. Utazásuk Középföldén át vezet, hogy aztán megannyi kaland után elérjék végső céljukat, a Magányos Hegyet.
A hobbit – Váratlan utazás indokolatlanul hosszú film, a majd három órásra nyújtott játékidő jelentős része meséléssel telik, miközben az egyébként se hosszú regény első hat fejezetét feldolgozó első rész cselekményét akár két órában is el lehetett volna beszélni, amivel ugyan nem jut idő minden részletre, de sokkal feszesebb, tempósabb lett volna tőle a mozi. Peter Jackson megalomániája azonban nem ismer határokat, s talán épp ez az oka annak is, hogy ez az első olyan szélesvásznú alkotás, ami a HFR 3D technológiát is beveti annak érdekében, hogy még részletesebben lehessen ábrázolni Tolkien fantasy-világát. Sikerül neki? Részben igen, ennyire részletgazdag alkotással eddig még nem volt dolgunk, a HFR azonban olyan, eddig a 24fps által elfedett hibákról rántja le a leplet, amelyek alaposan keresztbetesznek az élménynek. Azok a kritikai hangok, miszerint túlságosan mű lesz tőle a látvány, megalapozottak, mégis, Völgyzugoly távoli látképe vagy az orkhadak elleni akciójelenetek részletessége valamelyest kárpótolja az embert.
S ugyan technológiai oldalról A hobbit a HFR miatt lehet kissé csalódás, összességében Jackson ismét megmutatta, hogy remek érzékkel nyúl Tolkien alapanyagához. A hobbit ugyanis egy, a hibái ellenére fantasztikus mese, ami ezúttal nem csak a képzeletünkben, de a vásznon is megelevenedik, és bizony, ismét remek érzés Középfölde vadregényes tájaiban, szerethető karaktereiben elmerülni.
Értékelés: 8/10
