A Mario Kart-recept sose évül el, ráadásul ha a recept olyan magas kreatív faktorral párosul, mint amit a LittleBigPlanetből kölcsönzött a United Front Games, akkor abból elméletileg valami egészen egyedi is elsülhet. Elméletileg…
A LittleBigPlanet vithatatlanul napjaink egyik legjobb, legsokoldalúbb és legkreatívabb platformere és videojátéka. A PlayStation 3 exkluzív játékra egy teljes univerzumot és filozófiát húzott fel a Media Molecule, így úgy képes évekre lekötni a játékosokat Zsákfiú papírmasé kalandja, hogy az ahhoz szükséges tartalmat maguk a rajongók generálják. Ugyanezen elv mentén készült el a United Front Games fejlesztette ModNation Racers, s ha a két világot keresztezzük, és megfejeljük a Mario Kart alapjaival, akkor megkapjuk a LittleBigPlanet Kartingot, ami egyszerre próbál versenyjáték attitűdöt és kreatív faktort is villantani.
A LittleBigPlanet Karting a sorozat egy újabb kitérője (a LittleBigPlanet Vita után a második), a történet (feltéve perszer, ha egy versenyjáték esetében beszélhetünk ilyesmiről) pedig a második rész folytatásaként illeszkedik az ismert univerzumba. Ennek megfelelően túl nagy meglepetés senkit sem fog érni a játék elindítását követően, a szokásos nyitóvideó lefutása után ugyanis ismerős menürendszer fogad minket, ahol az első fontosabb teendőnk saját járgányunk és versenyzők megalkotása lesz. Előbbit játék közben folyamatosan fejleszthetjük, csinosítgathatjuk, a versenyek közben elszórt tárgyak gyűjtögetése jóvoltából ugyanis szinte végtelen számú és külsejű járgányt kreálhatunk, igaz, azok felépítési módja nem határozza meg a menettulajdonságokat, ami kissé visszaveti a játékélményt is. Ugyanez a probléma él a felszedhető power upokra is, ráadásul mindig csak egyetlen ilyen lehet nálunk, függetlenül attól, hogy az támadó vagy védekező power up. A kreativitás itt a szokásos, bevált sztenderdek határait nem feszegeti, kapunk hőkövető rakétát, csúszós szmötyi-lövedéket, hátrahagyható csapdát, de akár bombákkal és elektromossággal is megzavarhatjuk az ellenfél zavartalan versenyét. Két további bónusz pedig akkor nyújt segítséget, ha épp nem sikerült jól kivédekeznünk egy-egy támadást, s hátracsúszunk. Segítségükkel ugyanis pillanatok alatt visszaverekedhetjük magunkat az élmezőnybe.
A versenyek is kimerülnek a zsáner ismert klasszikusaiban, így néhány, meglepően butyuta boss-fightot leszámítva, sima, mezei körözgetős, drfitelős, checkpoint-vadászós kihívások és időfutamok várnak ránk, ahol maximum a helyszínek adottságai (ugratók, útlevágások, csapdák), valamint a minket üldöző gépi ellenfelek állandó támadásai törhetnek borsot az orrunk alá. Mindezt jól kiegészíti a könnyen és egyszerűen megtanulható irányítás, ami ugyan lehetővé teszi, hogy Move-val terelgessünk járgányainkat, azért a reszponzív élmény érdekében célszerű a klasszikus kontrolleres versenyzésnél maradni.
De egy LittleBigPlanet-játék esetében ezek részben megbocsátható hiányosságok lennének, hiszen Sackboy kalandjai mindig is a közösségi szórakoztatásra voltak kihegyezve. Az LBPK azonban mintha minden tekintetben mostohatestvérként lenne kezelve, így a játék online szegmense se nyújtja azt, amit nem csak egy LBP-résztől, de úgy alapvetően egy versenyjátéktól elvárnánk. A multiplayer módban nincs semmi ösztönző a további játékra, nincs ranglista, nincsenek érdekes játékmódok, míg az osztott képernyős versengés belefullad az unalom totális mocsarába. A készítők nem ragadták meg annak lehetőségét, hogy akár kooperálva nehezítsük meg a többiek életét, így pedig az egész játékmód nem szól másról, mint céltalan körözgetésről, s ezen egyelőre az se változtat, ha a rajongók valóban kreatív pályákat osztanak majd meg egymás között. Ez utóbbi is nehézségekbe ütközik, a játék pályaszerkesztője ugyanis túl lett bonyolítva, a tutorial se segít mindig, így áramvonalas, gyors és egyszerű használat helyett kapunk egy olya szerkesztőt, amit csakis azok tanulnak majd meg rendesen kezelni, akik rengeteg szabadidővel rendelkeznek.
A LittleBigPlanet Karting érdekes kettősséget mutat, mert ugyan vannak benne olyan elemek, amelyek szórakoztatóak, összességében egy közepes, a sorozathoz abszolút nem méltó címet köszönthetünk személyében, ami igazából csakis kis dózisban, néhány kör erejéig képes lekötni az embert. Egy olyan játéktól, ami nem PS Vitára, hanem PlayStation 3-ra jelent meg, igazából ez elfogadhatatlan, mégis, van egy olyan gyermeki bája az egésznek, ami miatt nehéz nem meglátni benne a jót, így akár a karácsonyfa alatt is jól mutathat a játék, feltéve persze, ha fiatalabb korosztálynak tervezzük beszerezni azt.
Értékelés: 6/10
Kint jártunk a megújult PlayIT-en. Felnőtt-gamer beszámoló következik...
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…