LittleBigPlanet Karting – Játékteszt

A Mario Kart-recept sose évül el, ráadásul ha a recept olyan magas kreatív faktorral párosul, mint amit a LittleBigPlanetből kölcsönzött a United Front Games, akkor abból elméletileg valami egészen egyedi is elsülhet. Elméletileg…

A LittleBigPlanet vithatatlanul napjaink egyik legjobb, legsokoldalúbb és legkreatívabb platformere és videojátéka. A PlayStation 3 exkluzív játékra egy teljes univerzumot és filozófiát húzott fel a Media Molecule, így úgy képes évekre lekötni a játékosokat Zsákfiú papírmasé kalandja, hogy az ahhoz szükséges tartalmat maguk a rajongók generálják. Ugyanezen elv mentén készült el a United Front Games fejlesztette ModNation Racers, s ha a két világot keresztezzük, és megfejeljük a Mario Kart alapjaival, akkor megkapjuk a LittleBigPlanet Kartingot, ami egyszerre próbál versenyjáték attitűdöt és kreatív faktort is villantani.

A LittleBigPlanet Karting a sorozat egy újabb kitérője (a LittleBigPlanet Vita után a második), a történet (feltéve perszer, ha egy versenyjáték esetében beszélhetünk ilyesmiről) pedig a második rész folytatásaként illeszkedik az ismert univerzumba. Ennek megfelelően túl nagy meglepetés senkit sem fog érni a játék elindítását követően, a szokásos nyitóvideó lefutása után ugyanis ismerős menürendszer fogad minket, ahol az első fontosabb teendőnk saját járgányunk és versenyzők megalkotása lesz. Előbbit játék közben folyamatosan fejleszthetjük, csinosítgathatjuk, a versenyek közben elszórt tárgyak gyűjtögetése jóvoltából ugyanis szinte végtelen számú és külsejű járgányt kreálhatunk, igaz, azok felépítési módja nem határozza meg a menettulajdonságokat, ami kissé visszaveti a játékélményt is. Ugyanez a probléma él a felszedhető power upokra is, ráadásul mindig csak egyetlen ilyen lehet nálunk, függetlenül attól, hogy az támadó vagy védekező power up. A kreativitás itt a szokásos, bevált sztenderdek határait nem feszegeti, kapunk hőkövető rakétát, csúszós szmötyi-lövedéket, hátrahagyható csapdát, de akár bombákkal és elektromossággal is megzavarhatjuk az ellenfél zavartalan versenyét. Két további bónusz pedig akkor nyújt segítséget, ha épp nem sikerült jól kivédekeznünk egy-egy támadást, s hátracsúszunk. Segítségükkel ugyanis pillanatok alatt visszaverekedhetjük magunkat az élmezőnybe.

A versenyek is kimerülnek a zsáner ismert klasszikusaiban, így néhány, meglepően butyuta boss-fightot leszámítva, sima, mezei körözgetős, drfitelős, checkpoint-vadászós kihívások és időfutamok várnak ránk, ahol maximum a helyszínek adottságai (ugratók, útlevágások, csapdák), valamint a minket üldöző gépi ellenfelek állandó támadásai törhetnek borsot az orrunk alá. Mindezt jól kiegészíti a könnyen és egyszerűen megtanulható irányítás, ami ugyan lehetővé teszi, hogy Move-val terelgessünk járgányainkat, azért a reszponzív élmény érdekében célszerű a klasszikus kontrolleres versenyzésnél maradni.

De egy LittleBigPlanet-játék esetében ezek részben megbocsátható hiányosságok lennének, hiszen Sackboy kalandjai mindig is a közösségi szórakoztatásra voltak kihegyezve. Az LBPK azonban mintha minden tekintetben mostohatestvérként lenne kezelve, így a játék online szegmense se nyújtja azt, amit nem csak egy LBP-résztől, de úgy alapvetően egy versenyjátéktól elvárnánk. A multiplayer módban nincs semmi ösztönző a további játékra, nincs ranglista, nincsenek érdekes játékmódok, míg az osztott képernyős versengés belefullad az unalom totális mocsarába. A készítők nem ragadták meg annak lehetőségét, hogy akár kooperálva nehezítsük meg a többiek életét, így pedig az egész játékmód nem szól másról, mint céltalan körözgetésről, s ezen egyelőre az se változtat, ha a rajongók valóban kreatív pályákat osztanak majd meg egymás között. Ez utóbbi is nehézségekbe ütközik, a játék pályaszerkesztője ugyanis túl lett bonyolítva, a tutorial se segít mindig, így áramvonalas, gyors és egyszerű használat helyett kapunk egy olya szerkesztőt, amit csakis azok tanulnak majd meg rendesen kezelni, akik rengeteg szabadidővel rendelkeznek.

A LittleBigPlanet Karting érdekes kettősséget mutat, mert ugyan vannak benne olyan elemek, amelyek szórakoztatóak, összességében egy közepes, a sorozathoz abszolút nem méltó címet köszönthetünk személyében, ami igazából csakis kis dózisban, néhány kör erejéig képes lekötni az embert. Egy olyan játéktól, ami nem PS Vitára, hanem PlayStation 3-ra jelent meg, igazából ez elfogadhatatlan, mégis, van egy olyan gyermeki bája az egésznek, ami miatt nehéz nem meglátni benne a jót, így akár a karácsonyfa alatt is jól mutathat a játék, feltéve persze, ha fiatalabb korosztálynak tervezzük beszerezni azt.

Értékelés: 6/10