A héten elrajtolt az idei NBA-szezon, így szemügyre vettük a Visual Concepts és a 2K Games évek óta egyeduralkodó kosaras játékát, az NBA 2K sorozat legújabb darabját, az NBA 2K13-at.
Az NBA 2K sorozat évek óta konkurencia nélkül tarolja le ősszel a piacot. Teszi ezt joggal, hiszen a Visual Concepts és a 2K Games sportjátéka az elmúlt években olyan magas színvonalon prezentálta az NBA világának digitális mását, amivel az Electronic Arts már nem tudott lépést tartani, s amivel idén se tudta felvenni a versenyt. Így egyetlen résztvevőként évről évre be kell érnünk az NBA 2K évenként érkező új részeivel, aminek aktuális felvonása ismét magasra tette a lécet, igaz, az önmaga által felállított mércét csak súrolni tudta, átugrani már nem.
Az NBA 2K13 azonnal a mélyvízbe hajítja a játékost, a MyCareer módban ugyanis saját játékost kell kreálnunk, akit aztán a játékosbörzétől kezdve, egészen a Hírességek csarnokáig vezethetünk. Az út elképesztően hosszú, és rögös lesz. Kezdetben a kispadról követjük csak az eseményeket, aztán ha sikerül lehetőséghez jutnunk, akkor azt a lehető leghatékonyabban kell kihasználnunk, különben ismét a padon találjuk magunkat. Ha rengeteg idővel rendelkezünk, akkor végigjátszhatunk egy teljes szezont, ha viszont nem bírjuk kivárni karrierünk főbb állomásait, akkor lehetőségünk van átugrani a jelentéktelenebb eseményeket (érdemes szenvedni, mert kreditrendszert kapott a játék, így már minden cselekedetünkért pontokkal jutalmaz). A játékmódok terén újdonság a MyTeam, ami tulajdonképpen egy olyan online szekció, amiben mi magunk válogatjuk ki csapatunk tagjait, az edzőt, mi választunk taktikát, egyszóval egy menedzser-szimulátor. És persze akadnak ismerős játékmódok is, mint például az Association, a tréning, de visszatér az utcai kosárlabdázás hangulatát idéző NBA Blacktop is. Viszont hiányoltuk a megfelelő tutorialt, ami főleg azért lett volna hasznos, hogy a később majd említett irányításban bekövetkezett változásokat részletesebben elmagyarázza. A rendszer megtanulható és szokható, de azért elfért volna egy normális gyakorlómód.
Ami a játék technikai oldalát illeti, itt igazán kiugró előrelépést már nem nagyon tud felmutatni az NBA 2K13. Nem azért, mert a készítők nem foglalkoztak a játék ezen szegmensével, hanem azért, mert egyszerűen mindent kisajtoltak már a jelen generációs gépekből. És ez bizony sokszor már látványosan szemet is szúr. Játék közben hihetetlenül fotorealisztikus képet fest az NBA 2K13, a közönség együtt él a játékkal, megvalósításuk kevésbé elnagyolt, mint eddig. A kommentár egy percig se unalmas, miközben a fizikán is sikerült javítani, így a test-test elleni összecsapások minden eddiginél szebben festenek. Nagyon jól működnek az úgynevezett Signature mozdulatok, amelyek az egyes játékosok egyedi mozgásait takarják. Vagyis játék közben, ha arcról vagy a mezszámról nem ismered fel a játékost, a sajátos dobótechnikáról biztosan bevillan, ki az ellenfél. Nyugodtan ide vehetjük a speciális képességeket, így ha valakiről tudjuk, hogy kiváló befejező, akkor a kritikus pillanatokban érdemes neki passzolni, ha pedig valaki mestere a három pontosoknak, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a távoli dobásokat nagyobb hatékonysággal hajítja be. Az átvezető videók sajnos nagyon szögletes képet festenek, a látvány darabos, főleg azoknál a mellékszereplőknél, akiknek kevés szerep jut a játékban, s bizony ez az éles kontraszt szemetszúr a gameplay-hez képest.
Változott az irányítás is, sokkal áramvonalasabb lett, igaz, lehetőségünk van visszaállítani a régi, megszokott gombkiosztást is. Ennek megfelelően a jobb analóg kart a cselezésre használjuk, míg ha kosárra szeretnénk dobni, akkor a bal ravaszt kell megnyomnunk. Érdekesség, hogy Xbox 360-on a Kinectet is segítségül hívhatjuk, egyszerű utasításokkal ugyanis pillanatok alatt cserélhetünk csapattagot, vagy válthatunk taktikát.
Az NBA 2K13-ban a sorozat gerincét adó főbb dolgok azonban nem változtak, kivéve talán a menüt, ami Jay-Z producerkedésének köszönhetően nagyon csicsás, és átláthatatlan lett. Ettől eltekintve azonban az NBA 2K13 ugyanazt a profizmust és mély tartalmat kínálja, mint elődei.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!