Az Assassin’s Creed III a generáció közelgő nyugdíjazásával bemutatja, hogyan kell méltó módon búcsúzni, s hogyan kell lezárni egy öt éve tartó sorozatot.
A múlt hónap egyértelműen az Assassin's Creed III-ról szólt. A UbiSoft ontotta magából a különböző kedvcsinálókat, részleteket, mi pedig azt hittük, Desmond történetének lezáró része semmi újat, érdekeset nem tud majd mutatni. Aztán elindítottuk a játékot, és az első pár perc azonnal ránk cáfolt. Az Assassin's Creed III ugyanis egy új történet kezdete, s a jól ismert Desmond-szál lezárása is egyben. Nem, nem nyit meg új kapukat a harmadik számozott rész, csak a beharangozott főhős, Ratonhnhaké:ton, azaz Connor sztorifonala nem azonnal elevenedik meg előttünk. Helyette kapunk egy kiváló, csattanóval végződő felvezetést, majd megismerkedünk az indián világgal, vele együtt a gyermek Connorral, akinek innentől kezdve végigkövetjük élete jelentős szakaszait. Az Assassin's Creed III ugyanis nem azonnal adja a kezünkbe a szabad irányítást, folyamatosan adagolja a történet apró morzsáit, s ismerteti a játékmenetbeli újdonságokat. Aztán valahol 5-6 óra játék után, úgy az ötödik fejezet környékén a UbiSoft elengedi a játékos kezét, s hagyja, hogy szabadon megismerjük mindazt a hihetetlen mennyiségű tartalmat, amivel megtöltötték a keleti parton fekvő, éppen épülő Bostont vagy New Yorkot, esetleg a játék érdekes színfoltját, a Peremvidéket.
Az Assassin's Creed III hosszúra nyújtott felvezetése nem öncélú (vagyis nem a játékidő elnyújtása a feladata), viszont túlzott linearitása és érdekes küldetés-struktúrája miatt eleinte kissé zavaró tud lenni. Tulajdonképpen egy olyan oktatómóddal van dolgunk, ami bemutatja a főbb szereplőket, helyszíneket, ismerteti a harcrendszer alapjait. És ennyi! Aztán ahogy a szemünk láttára válik magabiztos, bosszúra szomjas gyilkológéppé Connor, úgy omlanak le a virtuális falak és nyílnak meg a játékbeli lehetőségek is. Szabadon bejárhatod Boston füstös kocsmáit, New York nyüzsgő utcáit, vagy csapdák állításával, íjaddal, esetleg pusztakézzel, órákon át vadászhatsz a Peremvidék vadállataira. Kereskedhetsz, ami minden eddiginél fontosabb eleme lesz a játéknak. Farmodra mesterembereket és őstermelőket toborozhatsz, a megtermelt javakat aztán eladhatod a városi kereskedőknek, vagy épp a nagyobb haszon érdekében veszélyekkel övezett útnak indíthatod árudat. A történet fő sodrához szorosan kapcsolódó mellékküldetéseket teljesíthetsz, korhű minijátékokkal kapcsolódhatsz ki, elnyomott falvakat és városrészeket szabadíthatsz fel, elveszettnek hitt enciklopédia lapjait keresheted (ezúttal Benjamin Franklin találmányaihoz kellenek), sastollakat gyűjthetsz, konvojokat támadhatsz meg, illetve ismét kiképezhetsz bérgyilkos-társakat, akiket ezúttal is küldetésekre küldhetsz.
Mindegyik apró elemnek fontos szerepe van, főként azért, mert az értük kapott pénzből fejleszthetjük többek között a sokat mutogatott hajónkat is. A Karib-szigetvilág körül kincsekre és a kereskedelmi hajókat fenyegető kalózokra vadászhatunk, miközben ádáz tengeri csatákat is vívhatunk. Ez amolyan játék a játékban, ahol nem túl bonyolult irányítás segítségével élvezettel szelhetjük a habokat, adhatunk parancsot a legénységnek, terelgethetjük saját hajónkat, irányíthatjuk a különböző tulajdonságú ágyúkat. Utóbbiakból kétféle akad, vannak távolsági, nehéztüzérségű, lassú újratöltési idővel bíró ágyúk, valamint akadnak kisebb hajókra veszélyt jelentő oldalágyúk is. Csakis az adott helyzeten és rögtönzött stratégiánkon múlik, melyiket vetjük be egy-egy ütközetben.
A harmadik rész harcrendszere is megújult, köszönhetően a kétkezes harcnak. Mindez azt jelenti, hogy Connor most már tomahawkja mellett akár egy pisztolyt is forgathat a másik kezében, ezzel meglepetésszerűen lecsapva mit sem sejtő ellenfeleire. A harc egyébként érdemi változáson nem esett át, működésének alapja még mindig a "védekezés, visszatámadás" metódusa. Ami viszont változott, hogy Connor jelleméből adódóan sokkal brutálisabbak, dinamikusabbak lettek a küzdelmek, amelyek során most már nem 3-4 ellenséges járőrt kell kiiktatnunk, hanem olykor egyszerre tíz-húsz katonával is farkasszemet fogunk nézni. Eltérő tulajdonságú tisztek, sorban felálló muskétások és mezei közkatonák igyekeznek borsot törni az orrunk alá, nekünk pedig a helyzetekhez alkalmazkodva kell a legjobbunkat produkálni. Ellenféltől elvett fegyverrel vághatunk vissza, vagy éppen meggyilkolt katona testét élő pajzsként használva játszhatjuk ki a lomha tűzerőt képviselő muskétások sorát.
És akkor ott van a Peremvidék, ami tulajdonképpen Boston és New York mellett egy olyan harmadik helyszín, ami teljesen észrevétlenül lesz szerves része a játéknak. A csodálatos nap- és évszakváltások miatt pazar látvány fogadja az ide látogatót, ahol a már említett vadászaton túl, nyomok felkutatásával lelhetünk rá medvék elrejtett barlangjaira, vagy a helyieket elnyomó brit hódítók erődítményeit felszámolva toborozhatunk támogatókat. Az élettel teli vadont valószínűleg a Red Dead Redemptiont készítő Rockstar is megirigyelné, mert bár méretét tekintve a Peremvidék elmarad a konkurens megvalósításától, mégis sokkal mozgalmasabb vidék érzetét kelti. Tucatnyi vadállatba, farkasokba, medvékbe, nyulakba vagy őzekbe botlunk, akiket egyébként a csapdákon túl, magas növényzetbe megbújva, íj vagy éppen pusztakezes harc segítségével is elejthetünk. Ha pedig ez se lenne elegendő, akkor a fák ágai között légiesen közlekedve (télen, a méretes hó miatt a gyorsabb közlekedés legjobb módja) is elejthetjük áldozatunkat, legyen az egy óvatlan brit tiszt, vagy egy vérre szomjazó farkas.
Az Assassin's Creed III azonban nem tökéletes játék, élvezetes elemei ellenére apró, bosszantó hibák rontanak bele az összképbe, kezdve az NPC-k beragadásával, a néha valamiért nem reszponzív irányítással, a sokszor kapkodó küldetés-struktúrájával. Az egyes játékelemek azonban együttesen remek élményt kínálnak, igaz, az odáig vezető út kissé hosszú, és olykor nem túl izgalmas, viszont érdemes türelmesnek lenni. Az óceán átszelése, a középkor magunk mögött hagyása azonban hibái ellenére jót tett a játéknak. Az Assassin's Creed III-ban ugyanis nem csak Connor érik felnőtt férfivé, de a UbiSoft sorozata is beérik. A UbiSoft ugyanis rengeteg tartalommal töltötte meg a harmadik részt, ami izgalmas narratívájának, a jól sikerült magyar feliratnak, a még mindig látványos összecsapásokat ígérő harcrendszernek, a sok-sok lehetőségnek és az elképesztő dolgokra képes AnvilNext motornak köszönhetően tökéletes beteljesülése a sorozatnak, méltó lezárása Desmond történetének, s méltó bemutatása egy ismeretlen világnak, kultúrának és hősnek.
Értékelés: 9/10
A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…
Mit kapunk, ha a szerelmünk a horror zsáner iránt sosem szűnt meg és ezt összekeverjük…
A Slime Rancher folytatása korai hozzáférésébe történt betekintésünk alapján úgy tűnik, messze túl fogja szárnyalni…
Tizenegyedik alkalommal rendezi meg a JátékNet az Ország Játéka versenyt, amelyre idén 65 játékot neveztek…