DOOM 3: BFG Edition – Játékteszt

Nosztalgia! A kiadók a mindennapjainkat átszövő varázsszóra hivatkozva, futószalagon adják ki régi klasszikusaik újracsomagolt változatait. Vajon a DOOM 3: BFG Edition hogyan sikerült?

Ugyan a nyolc évvel ezelőtti Doom 3 már réges régen nem számított korszakalkotónak, a maga idejében legalább akkora figyelem övezte a játékot, mint napjainkban a Halo-t vagy a Call of Duty-t. Egyrészt azért, mert az első két rész a játéktörténelem kirobbanthatatlan szerepőlje, másrészt azért, mert egy hosszas vegetálás után érkezett meg a harmadik rész, ami pontosan ugyanazt a filozófiát követte, mint az első két felvonás. Mellőzte az összetett, csavarokban gazdag történetmesélést, a nyitott tereket kínáló pályatervezést és a komplex játékmenetet. A Doom 3 ugyanis nem volt más, mint egy horror betétekkel fűszerezett FPS, ahol szűk, olykor korom sötét folyósokon kellett áthaladnunk, nem tudva, hogy mi vár ránk majd a következő sarkon. S bár ez már akkoriban se hatott az újdonság erejével (a Half-Life ugyanis megmutatta, az FPS-ek korlátait átszakítva mi mindent lehet kihozni a stílusból), a mostani feldolgozás most mégis üdítő kivételként bukkant fel az éterben, kizárólag a nosztalgia jegyében.

Az egyszerű játékos pedig azt hinné, hogy a nosztalgia jegyében a Bethesda és az id Software nem tesz mást, mint csinos, modern külsőbe csomagolja az idejét múlt látványt, s olyan extrákkal tömi meg kiadványát, ami nem csak a sorozat, de a rajongók előtt is egyfajta tisztelgés. A DOOM 3: BFG Edition esetében mindez csak részben sikerült. Egyrészt ez az első alkalom, hogy jelen generációs konzolokon is elérhetővé vált a játék, ráadásul mindezt minden korábbi kiegészítőjével és az extra, 1-2 órás játékidőt kínáló exkluzív Lost Mission DLC-vel, valamint a Doom és Doom 2-vel megfejelve (ezekhez is megkapunk minden korábbi kiegészítést) teszi. Másrészt 720p-re felhúzott, stabil 60 FPS-re képes látvány fogad minket, akár konzolon is, ami egy FPS esetében még ma se megszokott dolog. És kipofozásra került a sokat vitatott világítási rendszer is. És ez itt a legnagyobb baj!

A Doom 3-ban anno pont az teremtett hamisíthatatlan atmoszférát, hogy választanunk kellett zsemblámpa vagy fegyver között, s ez minden esetben komoly dilemma elé állította a játékost. A DOOM 3: BFG Editionben gyakorlatilag korlátlan lámpahasználatra van lehetőségünk, még pedig a vállunkra szerelt fényforrás jóvoltából (természetesen ez is lemerül, de pillanatok alatt újratöltődik). Így pedig teljesen elvesztette korábbi varázsát a játék, ami az akkori feszült óvatoskodás helyett nem kínál mást, mint egy korlátok közé szorított (nem csak a pályadizájnra gondolok), ötletettelen hentelést. Az állandó fényforrás jelenléte ugyanis pillanatok alatt rávilágít a játék korábbi hibáira is, s ezek kiküszöbölésére már nem fordított energiát az id Software.

Ezzel pedig kissé ellent mondunk saját magunknak is, hiszen az eddig megjelent gyűjteményes kollekcióknál többnyire fájlaltuk, hogy mindenféle komolyabb renoválás vagy kiegészítés nélkül kerültek piacra. Az id Software most ezt megtette, de valószínűleg a kiadó nyomására, hiszen a könnyített játékmenet jóvoltából szélesebb közönséget lehet elérni egy olyan címmel, amit a Call of Duty-n nevelkedett generáció valószínűleg nem ismer. Ezzel azonban megölték a játék alapvető elemét, a nagybetűs élményt, s ezen sajnos az sem segít, hogy nyolc év távlatában is egészen szépen fest a Doom 3. És az sem, hogy a nagyon reklámozott Lost Mission DLC nem több, mint korábbi pályarészek újrahasznosítása, ötlettelen és unalmas küldetésekkel színezve.

Ha eddig hiányzott a gyűjteményedből a Doom 3 és annak egyetlen kiegészítője, vagy éppen rajongója vagy a klasszikus első két résznek, akkor érdemes elgondolkodni a DOOM 3: BFG Edition beszerzésén. Nekünk csalódást okozott, de mi inkább a negyedik részt várjuk már.

Értékelés: 5,5/10