007 – Skyfall – Filmkritika
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Ötven éves a James Bond-franchise, s ezt nem is lehetne szebben ünnepelni, mint Őfelsége titkosügynökének legújabb, szám szerint huszonharmadik filmjével.
Ha csak ez az egyetlen bekezdés állna a rendelkezésemre, hogy összefoglaljam, milyen élményt nyújtott a 007 – Skyfall, nem lennék bajban. S nem azért, mert az ötvenedik születésnapját ünneplő franchise huszonharmadik James Bondja rossz lenne. Nem, a 007 – Skyfall minden idők egyik legjobb Bond-filmje. De milyen szerencse, hogy nincs hely szűke, így egyetlen mondaton túl, részletesebben is el lehet elmélkedni azon, hogy milyen az, amikor egy Bond-mozi egyszerre nyúl vissza a klasszikus jegyekhez, s közben képes előremutatni. A 007 – Skyfall ugyanis a tradíciónális utat választja, azon a kezdeti nehézségeket leküzdve magabiztosan robog előre, közben pedig egészen új oldaláról mutatja be a főhőst, és magát a sorozatot is.
Merthogy elég nehéz elképzelni, hogy egy James Bond film sötét hangulattal bírjon. Márpedig a Skyfallt mindvégig olyan atmoszféra lengi körül, amiben benne van annak a lehetősége, hogy nem várt fordulatok csapják arcon a rutinos nézőt. S bizony, Sam Mendes remekül teremtette meg ezt a légkört, ami a film végéig kitart. Így az erős nyitás – akciófilmek is megirigyelhetnék a Skyfall kezdését – után ugyan kicsit melankólikus, lassú, olykor görcsös tempót diktál a film, de aztán nagyon hamar visszatér a helyes útra. Köszönhetően Javier Bardemnek, aki szó szerint fürdik a rá irányuló figyelemben. Raoul Silva karaktere a klasszikus Bond-gonoszokat idézi, kellően egocentrikus, piperkőc, magabiztos, s természetesen Bond értékrendjével homlokegyenest más felfogást képvisel, így kiváló ellenpólusa a rideg, kimért, önironikus Daniel Craignek.
Persze nem lenne fair, ha csak Bardem érdemeit emelnénk ki. A sokak által temetett Daniel Craig végre bizonyította, remek Bond tud lenni. Egy olyan Bond, aki egy modern világban is képes régi vágású maradni, egy olyan Bond, aki végre megmutatja emberi oldalát, egy olyan Bond, aki közben azért a klasszikus jegyeket is magán viseli.
A 007 – Skyfall minden idők egyik legjobb Bond-filmje. Benne van minden, ami egy kiváló akciófilmhez szükséges, mindezt a Bond-mozikra jellemző eleganciával fűszerezve. Egy ilyen élmény után valóban jól esik az a vodka martini.
Értékelés: 8,5/10
