The Unfinished Swan – Játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Emlékszel gyermekkorod legkedvesebb meséjére? Esetleg álmodoztál arról, hogy szeretnél annak a mesének a főhőse lenni? Most mindezt megteheted, csak el kell merülnöd a The Unfinished Swan világában.
A The Unfinished Swan nem a hagyományos értelemben vett videojáték. S tulajdonképpen a Sony PlayStation Networkön megjelent játékai egy jelentős részénél ezt a mondatot nyugodtan el lehet sütni – talán el is sütöttem. Datura, Flower, fl0w, Journey. Mindegyikben az a közös, hogy olyan szórakoztató termékek, amelyek úgy szögeznek a tévé elé, hogy közben komoly mondandót is közvetítenek. Műalkotások, mondják egyesek, s ez az állítás bizony megállja a helyét. A The Unfinished Swan egy vászonra álmodott egész estés mese, amolyan Terry Gilliam stílusban elmesélve, csak itt maga az elbeszélés sokkal inkább a stilizált képi világ segítségével történik, nem pedig szöveges sorokkal.
Főhősünk egy árván maradt kisfiú, aki a édesanyja egy félbehagyott, megelevenedett festményének világában ered az eltűnt hattyú nyomába. Útja egy üres vásznon veszi kezdetét, ahol virtuális ecsetünkkel, fekete festék segítségével rajzolódnak ki a minket körülölelő tereptárgyak, illetve a helyes irány. Merthogy a The Unfinished Swan az egyik legfélreérthetőbb játéknyitánnyal indít. Hatalmas fehérség, középen egy visszafogott "célkereszttel". Aztán ahogy haladunk előre, úgy fedezzük fel ennek a sejtelmes világnak minden rejtekét, miközben nem is sejtjük, hogy egy mese a mesében csavarral egy király birodalmában találjuk magunkat. Utóbbi azért lesz érdekes, mert újabb csavart hoz a játékmenetbe, s amíg kezdetben elég a fekete festékkel megtalálni a helyes utat, addig a király várában érdekes és jópofa fejtörők várnak ránk, amelyhez olykor a természetet fogjuk segítségül hívni.
A játék irányítása egyébiránt kétféle módon is kivitelezhető: Move-val, valamint hagyományos kontrollerrel is, s a tapasztalat az, hogy a DualShock sokkal használhatóbbnak tűnt, mint mozgásérzékelős testvére. Főleg a kezdeti esetlenség, a megfelelő irány keresése kapcsán tűnt magabiztosabbnak a kontrolleres irányítás, és miután pillanatok magába szippant a játék világa, észre se vesszük, hogy az alig 2-3 órás játékidő alatt egy kontrollert szorongatva, nem pedig a fagyival hadonászva éltük át életünk meséjét.
A The Unfinished Swan sztorija négy fejezeten ível át, s miközben azt hiszed, hogy a végső cél a hattyú megtalálása, a játék végén rájössz, hogy valami egészen másra is ráleltél. S a Giant Sparrow játékának pont az a legnagyobb erénye, hogy lehetőséget ad arra, hogy interaktív módon részese legyél egy olyan mesének, amire talán gyerekkorodban mindig is vágytál.
Értékelés: 9/10
