Grandiózus, lebilincselő, látványos, minden idők legjobb túlélő-horror játéka. Ha minden összeállt volna a Resident Evil 6-nál, akkor most ilyen jelzőkkel illetnénk a Capcom sikersorozatának legújabb darabját. De erre sajnos még várnunk kell.
A Resident Evil 6 le se tagadhatná, hogy jelen generációs termék, ezzel pedig pillanatok alatt búcsút int elődei hagyományainak, kihajítva az ablakon a névhez tartozó sajátos stílusjegyeket. Túlélő-horror, gondoljuk mi, közben pedig egy olyan négy kampányon átívelő történetmesélést kapunk, ami egy interaktív hullámvasút, mai trendekhez igazítva. Persze ettől még a játék elképesztően monumentális, s nem csak szokatlanul tartalmas és hosszú single kampánya miatt, hanem néhány valóban emlékezetes pillanata miatt is. A Capcom azonban a nagy igyekezetben, miszerint tető alá hozzák a generáció legjobb, leglátványosabb, leggrandiózusabb játékát, olyan fontos elemekről feledkezett meg, mint a hangulat, az atmoszféra, a reszponzív irányítás, az izgalmas játékmenet. Ezek csak nyomokban fedezhetőek fel a Resident Evil 6-ban, ami azért is baj, mert az ötödik részben előtérbe került, s sokat vitatott "gunplay" játékmenete még inkább érvényesül az új részben. Pedig négy kampány igazán teret engedhetett volna annak, hogy a keményvonalas, klasszikus részeken nevelkedett játékosok is megkapják a maguk csemegéjét, s közben azok igényei is ki legyenek elégítve, akik csak zombis lövöldözésre vágynak.
A hatodik rész – ahogy már említettem – méretes kampányt csap a játékos orra elé. Az első, Egyesült Államokban játszódó részben Leon S. Kennedy és egy ügynöknő, Helena Harper párosának szemszögéből ismerhetjük meg a bioterrorizmus fenyegetését, majd a folytatásban Kínába helyeződik át a hangsúly, ahol a BSAA két ügynöke, Chris Redfield és egyik partnere, Piers Nivansz kerül forró helyzetekbe, többek között az új C-vírussal fertőzött j’avóknak köszönhetően. A harmadik felvonásban aztán megismerhetjük Albert Wesker fiát, Jake Mullert, valamint párját, a második részből ismerős DSO ügynök Sherry Birkint. Ha sikeresen végigvittük mindhárom kampányt, akkor megnyílik egy negyedik is, amiben Ada Wong aspektusából is megismerhetjük a sztorit, ami egyébként a játék egyes pontjain bizony keresztezni fogja egymást. A történet természetesen kooperatív módban is végigtolható, viszont partner nélkül se okoz gondot teljesíteni a feladatokat, részben annak köszönhetően, hogy itt már nem kell az AI-ra is vigyázni.
A négy cselekményszál nagyjából négy eltérő játékstílust is képvisel, mégis van bennük egy közös, de nagyon bosszantó dolog. Ez pedig nem más, mint az állandó QTE alkalmazása. A Capcom olyan élménnyel (vezetünk motoros szánt, helikoptert, vadászgépet) szerette volna felruházni a Resident Evil 6-ot, amiben jelenleg az Uncharted a legjobb, de amíg ott a QTE-s szekvenciák jól átgondolt, csakis indokolt esetben használatos részek voltak, addig a Resident Evil 6-ban konkrétan minden harmadik percre jut egy, ami amellett, hogy megtöri a játék dinamikáját, idegesítő kivitelezése miatt rendszeres kudarcélményt produkál. A kevesebb néha több, s ha a Capcom ezt szem előtt tartotta volna, akkor valószínűleg a hatodik számozott rész is egy sikeresebb címként maradna meg emlékezetünkben. Ami a játékmenetet illeti, a Resident Evil 6 minden téren alkalmazkodik a kor szelleméhez, a tempó felgyorsult, még a Leon-féle szál esetében is, ami egyébként a klasszikus receptet igyekszik követni, több fejtörővel, ijesztő, sötét, olykor sejtelmes helyszíneivel.
Ez részben annak köszönhető, hogy a szereplők mozgáskultúrája kibővült, nincs már az a lassú csoszogás, ami a klasszikus részeket jellemezte, futhatunk, mozgás közben is lövöldözhetünk, vetődhetünk, fedezékbe húzódhatunk és bizony a sovány lőszerutánpótlásnak köszönhetően a közelharc is előtérbe került. Megmaradt a gyógynövények gyűjtögetése, amiket továbbra is részben az ellenfelek dobnak ki magukból, illetve most már tapasztalati pontokat is gyűjthetünk, amivel a küldetések végén fejleszthetjük hősünket. Ez a kezdetleges RPG-vonal teljesen felesleges szála a játéknak, az egyes képességekről nincsenek tartalmas leírások, nem tudni, minek milyen hatása lesz, illetve olykor teljesen szükségtelenné válik ezek fejlesztése is. Eltűnt viszont a fegyverfejlesztés lehetősége, ami fájó hiányosság.
Cserébe viszont kaptunk egy felejthető mesterséges intelligenciát, s bár a gép által irányított társak tisztességgel teszik a dolgukat, az egyes ellenfelekről ez már nem mondható el. Ez a probléma leginkább a már említett j’avók esetében fájdalmas, hiszen az emberi mivoltukat részben megtartott fertőzöttek csoportban támadnak, fegyvert használnak, mégis csak azért nyújtanak kihívást, mert zombikként a kiiktatásuk után is képesek áttranszformálni valami egészen elképesztő lénnyé, és bizony a lőszerhiány miatt ez olykor nehézségeket szül. A boss-harcok ötlettelenek, kihívást itt is maximum a visszafogottan osztogatott a lőszerutánpótlás nyújt, valamint a közbeiktatott QTE-szekvenciák, amelyek bizony itt is jelen vannak, s ha magadtól nem vagy hajlandó kudarcot vallani, akkor majd ezek a részek gondoskodnak róla, hogy újra kelljen töltened korábbi mentésedet.
A Capcom egy ideje csak keresi önmagát, s túlzottan is szeretne a jelen kor igényeinek megfelelni, s ennek oltárán képes bármit feláldozni. A Resident Evil 6 így hiába szeretne nagyot markolni, csúfosan belebukik abba az elképzelésbe, miszerint egyetlen játékba kell minden, kor igényeit kielégítő játékelemet belesűríteni. A hatodik rész így nem több, mint egy idegesítő hibáktól hemzsegő, olykor pillanatokra régi önmagát idéző, néha bitang látványos jelenetekkel, s élvezetes történettel operáló külső nézetes akciójáték. Ennek ismeretében mindenki döntse el saját maga, hogy megállja-e a helyét a Resident Evil név a hatos szám előtt.
Értékelés: 6/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!