Elrabolva 2. – Filmkritika
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Az albán maffia nem felejt. halottaikat gyászolva bosszút esküsznek, és ezúttal Isztambulban csapnak csapnak le az ex-CIA ügynökre és családjára. A tapasztalt ügynök azonban semmitől sem riad vissza!
Négy évvel ezelőtt Luc Besson alaposan belenyúlt a tutiba. Az Elrabolvát forgatókönyvíróként jegyző producer filmje ugyanis nem csak az életből kiragadt története, de dinamikus, jól felépített történetvezetése, ütös és jól megkomponált akciói és persze a Bryan Mills-t alakító Liam Neeson miatt volt felejthetetlen volt. Az elrabolt lányát Párizsban kereső ex-CIA ügynök ugyanis egyszerre volt hidegvérű gyilkológép, s aggódó apuka, ennek ábrázolását pedig remekül oldotta meg az ír színész. Az Elrabolva folytatása azonban nem próbálja meg követni elődjét, s tulajdonképpen egy, minden fontos korábbi stílusjegyétől megfosztott, középszerű akciófilmet köszönthetünk a második rész személyében.
Az Elrabolva 2. cselekménye nem sokkal az első rész eseményei után veszi fel a fonalat. Mills még mindig igyekszik megtalálni a közös hangot lányával, miközben az albán maffia meggyilkolt családtagjait gyászolja, így bosszút esküsznek. Ennek beteljesítésére kiváló helyszínt nyújt Isztambul, ahol a volt CIA-ügynök épp biztonsági munkát végez, hogy aztán korábbi feleségével, Lenore-ral (Famke Janssen) és lányával, Kimmel (Maggie Grace) egy közös vakációt töltsön el. A terveket azonban hamar megtörik az albánok, akik ezúttal az egész családot próbálják meg elrabolni. A történet tehát nincs túlbonyolítva, de amíg az első részben ugyanezt jól összerakott, feszes, dinamikától duzzadó jelenetekkel el tudták adni, addig az Elrabolva 2.-ben nagyon lassan indul be az akciórész, ráadásul azok megkomponálása nagyon enervált.
Látszik Liam Neesonon, hogy nagyon unja az egészet, de amikor végül rutinból lever mindenkit, akkor indokolatlan csavarokkal igyekeznek még tovább elhúzni a játékidőt. Arról nem beszélve, hogy az első rész klasszikus telefonbeszélgetése is önmaga paródiájába fordul, ahogy az autós üldözés is sokkal inkább volt lagymatag és unalmas, mint látványos és szórakoztató. Arról már nem is beszélve, hogy olyan felesleges, s földtől elrugaszkodott részekkel van megtömve a film, mint amikor Kim kézigránátot hajigálva – Isztambul központjában – igyekszik apjának segíteni a tájékozódásban.
A folytatás minden tekintetben szükségtelen volt, mert mint akciófilm, nem szórakoztató, és az első rész renoméját is alaposan megtépázza. Állítólag szeretnének harmadik részt, mert a bevételi mutatók szerint lenne rá igény. Csak remélni tudom, hogy erre nem kerül sor!
Értékelés: 4/10
