Worms: Revolution – Játékteszt

Idén is újabb epizóddal gazdagodott a Worms-sorozat, hogy a klasszikus hangulatot és játékmenetet szem előtt tartva, megújult küllemmel tárja elénk a kukacháborút.

A Worms-sorozat az 1995-ös bemutatkozó epizódjával ugyan semmi újdonságot nem hozott a játékvilágba, de az érdekes koncepciónak, valamint a jól felépített játékmenetnek köszönhetően azóta is rajongók millióit képes megmozgatni. A legtöbben úgy vélik, hogy a franchise a kezdeti nehézségek és botladozások után 1999-ben, a Worms: Armageddon megjelenésével érte el a csúcsot, a három dimenzió bevezetésével pedig csak lerombolta korábbi presztízsét. Ha a régi fanatikusok, avagy a keménymag véleményét, valamint a kritikák pontszámait vesszük figyelembe, akkor a fentiek valóban szolgálnak némi igazságtartalommal, így korántsem volt meglepő a múltban, hogy a Team 17 ismét szeretne visszatérni gyökereihez, ezzel együtt pedig a klasszikus játékmenethez. Ezt sugallja többek között a legújabb Worms epizód, avagy a Revolution megjelenése is, amely valóban forradalminak tekinthető a korábbi próbálkozásokhoz képest, hiszen bár kívülről megújulva, de belülről a legendás első epizódok élményét továbbörökítve szeretne bizonyítani a játékosok előtt.

A Worms: Revolution legnagyobb újdonsága elsődlegesen a grafikában keresendő, hiszen a Team 17 már korábban is rájött arra, hogy a klasszikus oldalnézetes játékmenetnek nagyobb keletje van a sorozat esetében, mint a térbeli próbálkozásoknak. A legújabb Worms epizód külleméért ugyanis egy vadonatúj grafikus motort állítottak szolgálatba a fejlesztők, amelynek köszönhetően nem csak lényegesen szebb lett az összkép, hanem egyben a kalandjátékoknál megismert különlegesség is visszaköszön a pályákról, történetesen a 2,5 dimenzió megjelenése. A játék ugyanis – a pályákat, a mozgást és minden egyebet tekintve – nem merészkedik ki a kettő dimenzióból, de maguk a karakterek és az objektumok már teljes egészében háromdimenziós megvalósítást kaptak, aminek köszönhetően a végeredmény a sorozathoz képest szó szerint kiválónak tekinthető. Nagyon tetszett, hogy a pályákat nem csak fix kameranézetből, hanem közelebbről és távolabbról is megtekinthetjük, így akár premier plánból is átélhetjük főhőseink cselekedeteit. Az új grafikus motor egyébiránt nem csak kellemes és színes látványt nyújt, hanem továbbra is a rajzfilmes küllemet erősíti, sőt, előtérbe helyezi a fizikát, amelynek köszönhetően rombolható lesz a környezet, mindemellett pedig – többek között – még a vízzel is játszadozhatunk, ami számtalan új és egyedi elemmel bővíti a játékmenetet. Vízi bombák segítségével például elsodorhatjuk ellenfeleinket, de amennyiben egy gödör mélyén vertek tanyát, meg is fullaszthatjuk őket a hely elárasztásával. Természetesen nem árt majd vigyázni, hiszen ez az opció ellenünk is felhasználható lesz, de szerencsére a Team 17 gondoskodott ellenszerről, így amennyiben velünk szemben próbálják alkalmazni ezt a taktikát, csak előkapunk egy szivacsot és felitatjuk vele a kiömlött folyadékot.

Talán már ez alapján is sejthető, hogy a Worms: Revolutionben elérhető tárgyak és fegyverek listája alaposan kibővült a korábbi részekhez képest. Ennek köszönhetően visszatérnek olyan klasszikus fegyverek, mint a szent kézigránát vagy a vállról indítható rakéta, de részleges újdonságként megjelennek többek között a közelharci támadások vagy a légi csapás lehetősége is. A játék menete egyébiránt nem sokat változott a klasszikus első epizódokhoz képest. A körökre osztottság szerencsére – vagy inkább sajnos – ismét visszatért, ennek köszönhetően újfent a nyugodtabb, letisztultabb élmény vár majd ránk, ami valamiért nem működik olyan gördülékenyen, mint a klasszikus epizódok esetében. A játékmenet ugyanis a Worms: Revolutionben gyakran tűnt vontatottnak, ami nem csak a kukacokkal való közlekedés tekintetében érhető tetten – ugrálva még mindig gyorsabb eljutni bárhová –, hanem az irányítási nehézségek tekintetében is. Habár utóbbi szabadon konfigurálható, állítható és testre szabható, de a gyakorlatban pontatlannak és gyakran túlbonyolítottnak tűnt. Többször is meghaltam például azért, mert a kavalkádban nem tudtam hirtelen, hogy melyik gombbal ugorhatok át egy másik platformra és melyikkel hívhatom elő az inventory-t. Leginkább a kihívásokkal és ügyességi elemekkel teletűzdelt pályákon tűnt fel, hogy a pályatervezés, valamint az irányítás összehangolása sem sikerült a legjobban, így hiába ugrottam például megfelelően át egy szakadékot, a karakter mégsem érte el a túlsó partot. Gyakran estem olyan problémába is – a pályatervezés hiányosságaihoz kapcsolódóan –, amikor karakteremmel véletlenül olyan helyre pottyantam vagy jutottam, ahonnan egyszerűen nem tudtam kiszabadulni, így csak az adott szint újraindítása tudta megoldani a problémámat. A kivitelezést tekintve tehát sajnos még mindig akad hiányossága a legújabb Worms epizódnak.

A játékmenet mechanizmusát szemlélve túl sok változásról nem lehetne beszámolni a klasszikus kétdimenziós elődökhöz mérten, így még mindig egy kiválasztott kukac oldalán kell teljesítenünk egy adott pályát, amelyeken a célt szinte minden esetben az ellenséges férgek elpusztítása jelenti. Ehhez válogatott módszerekhez folyamodhatunk, így különféle valós vagy fiktív fegyverekhez, valamint olyan különlegességekhez, mint a teleportálás vagy a telekinézis lehetősége. Az új grafikus motornak köszönhetően egyébiránt felhasználhatjuk már a pálya bizonyos részeit is a pusztításhoz, de különösen nagy szerepet kap a taktika tekintetében a víz is. A különféle szinteken rendre nem csak ellenfelek, hanem ügyességi platformrészek is feltűnnek majd, amelyeket hasonló leleményességgel kell megoldanunk, mint az ellenség elpusztítását, érdekesség pedig, hogy ezúttal már nem csak egyféle tulajdonsággal és képességgel rendelkező kukaccal teljesíthetjük a pályákat, lévén megjelentek a kasztok, ezzel együtt pedig négyféle választható karakter is. Ezek között a hagyományos, általános tulajdonságokkal bíró kukac mellett találni fogunk egy óriási aggyal rendelkező, leginkább a különleges felszereléseivel érvényesülő változatot, egy elhízott, éppen ezért igencsak lassú, de nagy életerővel bíró és a nehézfegyverek tekintetében sztárnak tekinthető harcost, valamint egy fürge, az akrobatika terén pedig kiemelkedőnek tekinthető csúszómászót. Válasszuk bármelyiket, saját karakterünket akár személyre is szabhatjuk, ezáltal színesebb egyéniséggé tehetjük a küllem tekintetében, de a tulajdonságok esetében módosításra vagy fejlesztésre sajnos nem lesz lehetőségünk.

A Worms: Revolution egyébiránt egy igencsak összetett egyjátékos móddal rendelkezik, ennek köszönhetően elérhetünk majd egy 32 küldetésből álló kampányt, valamint egy puzzle módot is, amelynek keretein belül nem túl nehéz, sokkal inkább kellemes kihívásokat érhetünk el a jól ismert játékmenetet felhasználva. Természetesen nem is lehetne a Worms-sorozat valódi tagjának tekinteni a Revolutiont, ha nem tartalmazna multiplayert, ami online és helyi többjátékos módot is takar, elsősorban a régi idők emléke előtt tisztelegve. Közülük a legnagyobb izgalmakat – és egyben múltidézést – egyértelműen a négy játékost támogató lokális móka nyújtja, aminek keretein belül négyen ülhetünk le egyetlen képernyő elé, hogy egymás kezébe adogatva a billentyűzetet, borsot törjünk a másik orra alá. Nyilván azok a játékosok is jól fognak szórakozni, akik nem tudnak összetrombitálni maguk mellé három cimborát, az online lehetőség miatt ugyanis a világ bármelyik részén találhatunk magunknak játszópajtást, és bár az élmény nem lesz ugyanaz, az egymás elleni összecsapások így is nagyobb élményt jelentenek, mintha a mesterséges intelligenciát hívnánk segítségül hozzá. A fentiek mellett egyébiránt háromféle játékmód közül válogathatunk, így a klasszikus lehetőség mellett hagyományos deathmatch, valamint egy forts névre keresztelt opció is megtalálható lesz, amelynek keretein belül két csapat küzd egymással azért, hogy elpusztítsák a másik erődítményét. A fentebb ismertetett újdonságok természetesen a multiplayerben is megtalálhatók, ugyanakkor legnagyobb sajnálatomra a negatívumok is, így bár kiválónak, mindenekelőtt pedig óriási élménynek tekinthető a többjátékos opció, a teljes végeredményre jellemző negatívumok néha hajlamosak tönkretenni az önfeledt szórakozást.

Mindent összevetve tehát kijelenthető, hogy az utóbbi évek próbálkozásaihoz képest – néhány kivételtől eltekintve – lényegesen nagyobb élményt nyújt a legújabb Worms epizód. A játékmenetet tekintve a Team 17 ugyan nyíltan visszanyúlt gyökereihez, de képes volt mindazt meg is koronázni néhány érdekes újdonsággal, amelyek többsége igencsak jól sült el. Akadnak természetesen hibái a játéknak, amelyeknek köszönhetően messze nem tökéletes a Worms: Revolution által közvetített élmény, de a háromdimenziós próbálkozásokon így is messze túltesz az alkotás. Éppen emiatt csak ajánlani lehet, méghozzá annak ellenére is, hogy igazi erejét leginkább a többjátékos módban mutatja meg.

Értékelés: 8/10