A Transformers: War for Cybertron reményekkel kecsegtető történetszálát szövi tovább a High Moon Studios a Transformers: Fall of Cybertronban. A folytatás azonban hamar tudtunkra adja, a robotok szülőbolygója biztos pusztulásra ítéltetett.
Két évvel ezelőtt a High Moon Studios egyetlen stúdióként bizonyította, a Transformers franchise-t felhasználva igenis lehet minőségi, szórakoztató játékot készíteni. Ehhez azonban el kellett szakadni a mozifilmek adaptációitól, s az egyébként méretes múltra visszatekintő univerzum egy olyan szeletét kellett megragadni, s bemutatni, ami játékformát öltve egyaránt tud érdekfeszítő és szórakoztatni is lenni. Az Activisionnel karöltve aztán megszületett a Transformers: War for Cybertron, ami nem követve az akciójátékok mai hagyományait, egy darálós, fém a fém elleni harcokra összpontosító, több szemszögből bemutatott sztorit mesélt el. A folytatás ezen a recepten alig csavar valamit, s bár a Transformers: Fall of Cybertron természetesen kínál újdonságokat, ha a két évvel ezelőtti első rész tetszett, akkor most se fogsz csalódni.
A Transformers: Fall of Cybertron helyszíne ezúttal is az időközben igen csak lepusztult, s végét járó Cybertron bolygó lesz, ahol a két szembenálló fél, az Autobotok és az Álcák a még megmaradt energon-készletek feletti uralomért harcolnak. Amíg Optimus fővezér a Bárka nevű hajón szeretné elhagyni a planétát, új otthont keresve, addig az Álcák vezére, Megatron azon van, hogy mindezt megakadályozza. A kampány érdekessége, hogy a történetmesélés ezúttal nem két külön szálon zajlik, hanem egyetlen cselekményfonalat követünk végig, de különböző acélóriások szemszögéből éljük át az eseményeket. Azaz szinte küldetésről küldetésre más-más robot bőrébe bújva fogjuk a feladatainkat teljesíteni. Mindez kicsit ront az élményen, mert mire megszokjuk az éppen aktuális transformert, addig már jön is a következő szereplő.
Ami viszont egyértelműen pozitív hozadéka ennek a megvalósításnak, hogy egyetlen percig se marad unalmas a kampány. Nincs meg az a repetitív jelleg, mint az elődben. A nyitányban Bumblebee-t irányíthatjuk, majd később Optimus fővezérrel, Cliffjumperrel, Jazzel és Grimlockkal is teljesítünk feladatokat. Az Álcák oldaláról többek között Shockwave, Vortex, Megatron, és Starscream "bőrébe" bújhatunk bele. Mindegyik szereplő más-más kiemelt képességekkel bír, így például Cliffjumperrel láthatatlanná tudunk válni, Jazz pedig energia-vonóhorga segítségével könnyedén leng egyik helyről a másikra, Vortex pedig lökéshullámokkal aprít. A fő irányvonal természetesen továbbra is a lőjünk szét mindenkit, s jussunk el A-ból B-be, az egyedi képességeknek köszönhetően azonban nem érezzük úgy, hogy küldetésről küldetésre ugyanazt kell teljesítenünk. Ebbe az összképbe picit belerondít, hogy egyes missziókban arénaharcokra kényszerít minket a játék, vagyis addig nem mehetünk tovább, amíg ki nem iktattuk az utolsó hullámmal érkező utolsó robotot is.
A játékmenet szerves része maradt az átalakulás lehetősége, de igazából a gyorsabb közlekedést leszámítva, egyedül talán Grimlock esetében fogjuk érdemi hasznát venni a transzformációnak. Ő ugyanis Dinobotként elképesztő pusztításra lesz képes. A játék természetesen honorálja sikeres akcióinkat, így a Teletraan1 állomásokon lehetőségünk van fegyvert váltani, illetve a megszerzett kristályokat itt használhatjuk fel, például a csúzlik fejlesztésére. Lehetőségünk van növelni a tűzerőt, a sebességet, a sebzést vagy az újratöltést. Erősíthetjük a támogató oldalt is, így például energiapajzsra vagy gépfegyveres drón-támogatásra költhetjük még a kristályokat.
Sajnos a folytatás nem örökölte meg a kooperatív sztorimódot, viszont megmaradt az Escalation, ahol négyfős összecsapásokban kell visszavernünk a hullámokban érkező ellenséges robotokat. Mindezt négy pályán tehetjük meg, amelyeken tizenöt-tizenöt hullám vár ránk. A jutalmunk nem marad el, a szerzet pontokért cserébe nyithatjuk meg az újabb és újabb pályaszakaszokat, ahol aztán sokkal erősebb kiegészítők és fegyverek várnak ránk. Az online szekció se nagyon újult meg, a klasszikus TDM, CTDF játékmódokon túl egyetlen újdonságot, a Head Huntert képes felmutatni, igaz, már az első részben is remekül működött a választható kasztok közötti egyensúly, s ezt most se rúgta fel a High Moon Studios.
A High Moon Studios egyértelműen biztosra ment a Transformers: Fall of Cybertronnal, a folytatás ugyanis sehol se képes felmutatni komolyabb újítást, a kisebb változtatások azonban remekül illeszkednek a játékmenetbe, és a színes kampány, az izgalmas és változatos online összecsapások gondoskodnak arról, hogy remekül szórakozzunk, így a második rész ha nem is lett egy emlékezetes előrelépés a sorozat történetében, magabiztosan hozza azt, amiért megszerettük az első részt, s a rajongóknak valószínűleg nem is kell több.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!