Transformers: Fall of Cybertron – Játékteszt

A Transformers: War for Cybertron reményekkel kecsegtető történetszálát szövi tovább a High Moon Studios a Transformers: Fall of Cybertronban. A folytatás azonban hamar tudtunkra adja, a robotok szülőbolygója biztos pusztulásra ítéltetett.

Két évvel ezelőtt a High Moon Studios egyetlen stúdióként bizonyította, a Transformers franchise-t felhasználva igenis lehet minőségi, szórakoztató játékot készíteni. Ehhez azonban el kellett szakadni a mozifilmek adaptációitól, s az egyébként méretes múltra visszatekintő univerzum egy olyan szeletét kellett megragadni, s bemutatni, ami játékformát öltve egyaránt tud érdekfeszítő és szórakoztatni is lenni. Az Activisionnel karöltve aztán megszületett a Transformers: War for Cybertron, ami nem követve az akciójátékok mai hagyományait, egy darálós, fém a fém elleni harcokra összpontosító, több szemszögből bemutatott sztorit mesélt el. A folytatás ezen a recepten alig csavar valamit, s bár a Transformers: Fall of Cybertron természetesen kínál újdonságokat, ha a két évvel ezelőtti első rész tetszett, akkor most se fogsz csalódni.

A Transformers: Fall of Cybertron helyszíne ezúttal is az időközben igen csak lepusztult, s végét járó Cybertron bolygó lesz, ahol a két szembenálló fél, az Autobotok és az Álcák a még megmaradt energon-készletek feletti uralomért harcolnak. Amíg Optimus fővezér a Bárka nevű hajón szeretné elhagyni a planétát, új otthont keresve, addig az Álcák vezére, Megatron azon van, hogy mindezt megakadályozza. A kampány érdekessége, hogy a történetmesélés ezúttal nem két külön szálon zajlik, hanem egyetlen cselekményfonalat követünk végig, de különböző acélóriások szemszögéből éljük át az eseményeket. Azaz szinte küldetésről küldetésre más-más robot bőrébe bújva fogjuk a feladatainkat teljesíteni. Mindez kicsit ront az élményen, mert mire megszokjuk az éppen aktuális transformert, addig már jön is a következő szereplő.

Ami viszont egyértelműen pozitív hozadéka ennek a megvalósításnak, hogy egyetlen percig se marad unalmas a kampány. Nincs meg az a repetitív jelleg, mint az elődben. A nyitányban Bumblebee-t irányíthatjuk, majd később Optimus fővezérrel, Cliffjumperrel, Jazzel és Grimlockkal is teljesítünk feladatokat. Az Álcák oldaláról többek között Shockwave, Vortex, Megatron, és Starscream "bőrébe" bújhatunk bele. Mindegyik szereplő más-más kiemelt képességekkel bír, így például Cliffjumperrel láthatatlanná tudunk válni, Jazz pedig energia-vonóhorga segítségével könnyedén leng egyik helyről a másikra, Vortex pedig lökéshullámokkal aprít. A fő irányvonal természetesen továbbra is a lőjünk szét mindenkit, s jussunk el A-ból B-be, az egyedi képességeknek köszönhetően azonban nem érezzük úgy, hogy küldetésről küldetésre ugyanazt kell teljesítenünk. Ebbe az összképbe picit belerondít, hogy egyes missziókban arénaharcokra kényszerít minket a játék, vagyis addig nem mehetünk tovább, amíg ki nem iktattuk az utolsó hullámmal érkező utolsó robotot is.

A játékmenet szerves része maradt az átalakulás lehetősége, de igazából a gyorsabb közlekedést leszámítva, egyedül talán Grimlock esetében fogjuk érdemi hasznát venni a transzformációnak. Ő ugyanis Dinobotként elképesztő pusztításra lesz képes. A játék természetesen honorálja sikeres akcióinkat, így a Teletraan1 állomásokon lehetőségünk van fegyvert váltani, illetve a megszerzett kristályokat itt használhatjuk fel, például a csúzlik fejlesztésére. Lehetőségünk van növelni a tűzerőt, a sebességet, a sebzést vagy az újratöltést. Erősíthetjük a támogató oldalt is, így például energiapajzsra vagy gépfegyveres drón-támogatásra költhetjük még a kristályokat.

Sajnos a folytatás nem örökölte meg a kooperatív sztorimódot, viszont megmaradt az Escalation, ahol négyfős összecsapásokban kell visszavernünk a hullámokban érkező ellenséges robotokat. Mindezt négy pályán tehetjük meg, amelyeken tizenöt-tizenöt hullám vár ránk. A jutalmunk nem marad el, a szerzet pontokért cserébe nyithatjuk meg az újabb és újabb pályaszakaszokat, ahol aztán sokkal erősebb kiegészítők és fegyverek várnak ránk. Az online szekció se nagyon újult meg, a klasszikus TDM, CTDF játékmódokon túl egyetlen újdonságot, a Head Huntert képes felmutatni, igaz, már az első részben is remekül működött a választható kasztok közötti egyensúly, s ezt most se rúgta fel a High Moon Studios.

A High Moon Studios egyértelműen biztosra ment a Transformers: Fall of Cybertronnal, a folytatás ugyanis sehol se képes felmutatni komolyabb újítást, a kisebb változtatások azonban remekül illeszkednek a játékmenetbe, és a színes kampány, az izgalmas és változatos online összecsapások gondoskodnak arról, hogy remekül szórakozzunk, így a második rész ha nem is lett egy emlékezetes előrelépés a sorozat történetében, magabiztosan hozza azt, amiért megszerettük az első részt, s a rajongóknak valószínűleg nem is kell több.

Értékelés: 8/10