The Walking Dead – Episode 3: Long Road Ahead – Játékteszt

A második rész megpróbáltatásai után hőseink tovább folytatják útjukat az ismeretlenbe, miközben újabb izgalmak és drámai pillanatok várnak rájuk.

Harmadik epizódjához érkezett néhány nappal ezelőtt a Telltale Games legújabb kalandjáték-sorozata, amelyet az egyre népszerűbb zombis franchise, a The Walking Dead ihletett. A kifejezés, miszerint egy adaptációról beszélünk az alkotás esetében, semmiképpen sem állja meg a helyét, hiszen a fejlesztők már bebizonyították a múltban, hogy néhány átfedés kivételével játékuknak semmi köze sincs az eddig megjelent képregényekhez, de még a filmsorozathoz sem. Ezt az első epizód megjelenéséig elég sok rajongó sérelmezte, de amint megjelent az „A New Day”, majd a „Starved for Help” címet kapott folytatás, egy csapásra minden megváltozott és még a legnagyobb fanatikusoknak is rá kellett döbbenniük, hogy amit a Telltale Games letett az asztalra, az egyszerűen jó. A második rész esetében ez a megállapítás csak tovább erősödött a játékosokban, hiszen bár felülmúlni nem tudta a bemutatkozó felvonást, de a színvonalat masszívan megtartotta. A múlt héten napvilágot látott „Long Road Ahead” címen futó harmadik epizód azonban őszinte megdöbbenést csalt arcunkra, hiszen mindaz, amit eddig sérelmeztünk a sorozattal kapcsolatban, hirtelen megváltozott, és megszületett az eddigi leghatásosabb, legváltozatosabb és legjobb The Walking Dead felvonás, amelyben elképesztő fordulatok, mindemellett pedig a végtelenségig fokozott, könnyfakasztó drámai pillanatok is várnak ránk.

Mint a korábbi The Walking Dead játéktesztek során, úgy ezúttal is felhívnánk a figyelmeteket arra, hogy a cikkben több olyan momentumról is lehullhat a lepel, amelyek kulcsfontosságúak a történetben – gyakorlatilag tehát „spoilerek” –, a sztoriról ugyanis nehéz úgy beszélni, hogy mellőznénk ezeket. Mielőtt azonban rátérnénk a legújabb epizód izgalmaira, érdemes néhány sort a visszatekintésnek szentelnünk. A The Walking Dead-sorozat első részében ugyebár a főszereplők bemutatása volt a központi téma, valamint a zombi-apokalipszis koncepciójának felvázolása. A kiválóan felépített point and click kalandokból ismerős játékmenet mellé már akkor felsorakozott az utánozhatatlan hangulat, valamint az akciójátékokra jellemző momentumok, mindenekelőtt azonban a jól felépített és prezentált történet miatt kedveltük meg szinte azonnal az alkotást. Eszerint Lee Everett – a főszereplő – éppen életfogytiglani börtönbüntetésének megkezdésére készül, ám mielőtt még örökre elbúcsúzhatna a napfénytől, az őt szállító rendőrautó balesetet szenved. Lee sérült lábbal és sokkhatás alatt egy erdőben tér magához, majd megdöbbenve tapasztalja, hogy furcsa kinézetű, halottnak és veszettnek tűnő emberformák próbálnak az életére törni. Hősünk nem tehet mást, minthogy elmenekül a helyszínről és megpróbálja feldolgozni, hogy amit látott, az nem a baleset következménye, hanem a valóság, az élőhalott emberek nem képzeletének szüleményei voltak. Nem sokkal ezután Everett megismerkedik a történet másik kulcsfigurájával, Celementine-nal, majd hosszas kalandok és számtalan új szereplő társulásával végre sikerül egy biztonságosnak tűnő tábort találniuk, ahol elbarikádozhatják magukat a veszedelem elől.

A folytatásban – avagy a második felvonásban – mintegy három hónappal járunk a fenti események után. A túlélők megtörve bár, de még mindig kitartanak, ám egyre nagyobb problémákat okoz az élelem hiánya. Mielőtt azonban teljesen elfogyna minden utánpótlásuk, hirtelen egy testvérpár tűnik elő a semmiből, akik egy közeli farmon rendezkedtek be édesanyjukkal, méghozzá egy biztonságos villanypásztor, valamint egy kisebb hadseregnek is elegendő élelem társaságában. A kiéhezett és súlyosan lefogyott társaság az életben maradás érdekében nem tehet mást, minthogy azonnal elfogadja a kínálkozó lehetőséget, ám Lee már ekkor gyanút fog és nem bízik meg száz százalékban az idegenekben. Később kiderül, hogy a bizalmatlanság nem volt alaptalan, a család ugyanis nem csak viselkedésüket tekintve különc, hanem egyben furcsa étkezési szokásokkal is rendelkeznek, hiszen étrendjükben visszatérő főfogás az emberhús. Amint hőseink rájönnek, hogy a család csak azért volt olyan kedves velük, hogy később megehessék őket, megpróbálnak elmenekülni, de kitörési kísérletük kudarcba fullad. A fogságból azonban egy kis turpissággal mégis sikerül megszökniük, majd jobb híján ismét visszatérnek korábban felépített főhadiszállásukra. A harmadik rész kezdetén éppen ezért ugyanott vagyunk, ahol a második felvonás elején, készleteink ugyanis fogyóban vannak, a hangulat pedig emiatt egyre feszültebbé válik a kis tábor lakói között.

Lee és Kenny, avagy a csapat két megmaradt potenciális férfitagja éppen ezért egyre hajmeresztőbb helyzetekbe sodorja magát és egyre távolabbi helyekre vándorol azért, hogy élelmet, valamint gyógyszereket szerezzenek a túlélőknek. A kezdő képkockák során éppen egy ilyen küldetés alatt láthatjuk viszont a két szereplőt, akik kis híján ismét ott hagyják a fogukat néhány lejárt szavatosságú csokoládéért és egy-két levélnyi piruláért cserébe. A tét azonban a túlélés, ám nem is sejtik, hogy mindez hamarosan nem csak egy elcsépelt közhely, hanem a valóság lesz, a korábbi epizódban előkerült banditák ugyanis megtalálják táborunkat – feltehetően egy árulónak köszönhetően –, majd néhány élőhalottal egyetemben megostromolják azt, így a maroknyi csapatnak nincs más választása, mint egy lakókocsiba pattanva elmenekülni a helyszínről. Hogy hová is mehetnének ebben a nagy felfordulásban? Lee – akárcsak az elmúlt epizódok során – ismét emberségéről tesz tanúbizonyságot, amikor Savannah felé irányítja a kis csapatot, méghozzá azért, hogy megtalálhassák Clementine remélhetőleg még életben lévő hozzátartozóit. Az út azonban kalandosabb lesz, mint eddig bármikor, hiszen vonatra szállhatunk, megtaníthatjuk Clementine-nak a fegyverhasználatot, további társaink hagyják el – ki élve, ki holtan – a csapatot, de újabb szereplők is csapódni fognak mellénk. A történet lényegesen fordulatosabb és magasabb színvonalat üt majd meg, mint a korábbi részekben eddig bármikor, ám magasan kiemelkedik egy a középrésznél megtalálható drámai momentum, ami feltehetően még a kőszívű játékosok szemeibe is könnyeket fog csalni. Kenny és Katjaa közös gyermekét ugyanis a tábor megtámadásakor megharapta egy élőhalott, amitől a kisfiú lassan ugyan, de egyre biztosabban átalakul. A két szülő nem akarja elfogadni gyermekük sorsát, így a mi feladatunk lesz rávilágítani arra, hogy csak a testi épségünket veszélyeztetik azzal, ha a fiú velünk marad. A pár lassan belenyugszik abba, hogy nincs más választásuk, így elvonulnak a közeli erdőbe, hogy együtt vegyenek búcsút Ducktól. Kisvártatva azonban pisztolylövés és óriási kiabálás töri meg a csendet, majd mikor már azt hisszük, hogy a drámai pillanatot nem lehet tovább fokozni, a helyszínre rohanva meglátjuk Katjaa vérbe borult testét, aki nem akarta végignézni fiúk halálát, így inkább az öngyilkosságba menekült. Nincs megfelelő szó erre a jelenetre, a játékvilág valaha készült egyik legszomorúbb pillanatait hozták itt össze a Telltale Games-es srácok.

Hogy kicsit kellemesebb vizekre evezzünk, az eddigi legnagyszerűbb történet mellett érdemes kiemelni, hogy a fejlesztők a játékmenet tekintetében is magasabb szintre léptek, hiszen egyrészt sokkal több interakciós lehetőségünk lesz – többek között például még mesterlövész puskával is lőhetünk –, ám ami ennél sokkal fontosabb, hogy megjelentek végre az igazi fejtörők a játékban. Habár még mindig nem logikai feladványok és elgondolkodtató feladatok keresztezik utunkat a „Long Road Ahead” betöltését követően, de többek között például a vonat elindításához kapcsolódó fejtörő igencsak kellemes kikapcsolódást nyújtott az állandó lelki nyomással szolgáló történet mellett, amit később még legalább két hasonló minőségű és összetett kihívás követ. Mivel a helyzet is egyre inkább fokozódik a harmadik részben, éppen ezért nekünk is sokkal kellemetlenebb és súlyosabb döntéseket kell meghoznunk, így ismét emberéletek felett kell ítélkeznünk, de sokkal keményebb kontextusokban, mint eddig bármikor. Tökéletes példának hozhatjuk fel a fentebb említett drámai pillanatot, amikor felajánlhatjuk Katjaanak és Kenny-nek, hogy amennyiben nekik úgy könnyebb lesz, mi szívesen elvégezzük helyettük a hálátlan feladatot és átsegítjük gyermeküket a túlvilágra.

A The Walking Dead – Episode 3: Long Road Ahead tehát minden téren a sorozat eddigi legjobb epizódja lett, ami nem csak a sztorira, hanem a játékmenetre is igaz, hiszen minden téren egy fokkal magasabb szintre lépett az alkotás úgy, hogy mellette semennyi visszalépést sem tapasztalhatunk. Ha eddig hiányoltál valami plusz spirituszt a The Walking Deadből, akkor most itt a nagy alkalom, hogy még egy esélyt adj neki, hiszen harmadik részével végre beérett a játék, és őszintén reméljük, hogy a Telltale Games képes lesz még ezt is fokozni a negyedik és az ötödik epizódban. Főleg egy ilyen finálé után…

Értékelés: 9,5/10