The Amazing Spider-Man – Játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A Beenox idén sem hagyta parlagon a Pókember rajongókat, ez évi aktuális részük pedig a nyáron mozikba került új rész kapcsán még inkább a figyelem középpontjába került. Kipróbáltuk a The Amazing Spider-Mant.
A Rocksteady Batman játékai óta megdőlt az a tézis, miszerint képregényes témából nem lehet jó játékadaptációt készíteni. Valószínűleg a Beenox ennek apropóján megirigyelte a Rocksteady sikereit, a The Amazing Spider-Manben ugyanis csak és kizárólag olyan új játékelemek bukkannak fel, amelyeket már láthattunk korábban. A Beenox ráadásul pofátlanul, egy az egyben emelt át játékmechanikai húzásokat, amelyek leginkább a harcban lesznek majd tetten érhetőek. Amíg azonban a leegyszerűsített, mégis élvezetes és izgalmas harcok a Batman: Arkham Asylumban és a Batman: Arkham City-ben hatékonyan működtek, addig a The Amazing Spider-Man esetében nem teljesen sikerült az áramvonalas megvalósítás.
A The Amazing Spider-Man a nyáron mozikba került reboot történetét fűzi tovább, így annak az eseményei után fél évvel később kapcsolódunk be a sztoriba, ami a szokásos Pókemberes sémát követi, vagyis a hálószövő hősnek ismét New York megmentésére kell sietnie. A cselekményt a fő szálakon túl olykor mellékküldetések segítségével gördíti előre a Beenox, utóbbiaknak azonban leginkább a játékidő kitolásában, illetve Pókember képességeinek gyorsabb feltornászásán túl nem sok értelmét fogjuk venni. Ha már szóba kerültek a képességek, akkor érdemes megemlíteni, hogy kétágú képességfán fejleszthetjük majd a főhős érzékeit és tulajdonságait.
A játéknak otthont adó New Yorkot teljesen szabadon belenghetjük, ráadásul a The Amazing Spider-Mant végigkövető egyszerűség jegyében tulajdonképpen csak a ravaszt kell nyomva tartanunk. Ugyanez a csupasz megvalósítás jellemzi a harcrendszert is, ami a már említett Batman játékok sémáját követi, így egyetlen gomb lenyomásával tudunk alapmozdulatokat kivitelezni, míg a speciális csapásokat egy második gomb lenyomásával lehet előcsalni. A rendszer ismert, helyi megfelelője azonban közel sem olyan áramvonalas, kézreálló és élvezetes, mint a Batmanben. Egyrészt a szűk terek korlátok közé szorítják Pókembert, aki így nem minden esetben képes kiaknázni az agilitásában rejlő potenciált. Éppen ezért, vagy ennek kiegészítésére lett kitalálva a lopakodás, ami ha akarjuk, ha nem, szerves része a játékmenetnek, ahogy az automatikus falratapadás is. Az újdonságok terén egyedül a Web Rush-t tudja felmutatni a Beenox, de ezt is inkább a nyitott világban való lengedezés közben fogjuk csak használni. Az opció ugyanis abban nyújt segítséget, hogy lelassítja körülöttünk az időt, így lehetőségünk adódik, hogy nyugodtan válasszuk ki következő célpontunkat.
Amíg a mellékfeladatok leginkább a civileknek nyújtott segítségnyújtásban, a rend fenntartásában és gyűjtögetésben kimerülnek, addig a fő cselekményszál se képes túlmutatni önmaga árnyékán, így rendre hasonló feladatokat fogunk teljesíteni, maximum a ránk támadó ellenfelek száma lesz majd több. Egyedül a változatos boss-fightok csempésznek színt a játékba, ezek ugyanis nem csak változatosak, de ötletesek is, s amellett, hogy alaposan megtornásztatják az agyunkat, Pókember képességeit is próbára teszik.
A The Amazing Spider-Man kellemes látványt nyújt a szemnek, ami annak ismeretében, hogy nyílt világú játékról van szó, dicséretes eredmény a Beenox-tól. A játék azonban nem nyújt semmi korszakalkotót, a harcrendszere könnyen tanulható, de közel sem olyan kifinomult, mint a Batman játékoké, a küldetések repetitívek, a mellékfeladatok pedig unalmasak. Cserébe viszont szabadon ingázhatunk Manhatten felhőkarcolói között, s ezt az élményt azért egész korrektül visszaadja a játék.
Értékelés: 6/10
