Counter-Strike: Global Offensive – Játékteszt

A napokban megjelent a Valve és a Hidden Path műhelyeiben hegesztett új Counter-Strike játék, a Global Offensive. Utána jártunk, hogy a csillogó külsőn túl mennyi újdonsággal kecsegtet az új felvonás.

A Counter-Strike kétségtelenül a játékvilág egyik legsikeresebb címének számít, ami a mai napig egy igen jelentős rajongótáborral rendelkezik. Azok kedvéért, akiknek valamilyen okból kifolyólag mégis kimaradt volna az életéből a CS, mint olyan, álljon itt egy gyors összefoglaló, hogy miről is van szó.

A Coutre-Strike franchise annak idején a Half-Life-hoz készült többjátékos modifikációként indult 1999 nyarán.  A siker szinte azonnali volt, s hamarosan megjelent önálló formában is a boltokban, s ettől kezdve a lan-party-k egyik kedvence lett. az 1.6-os verzió volt az első, ami a Valve Steam rendszerén keresztül működött, s bár 2004-ben elkészült a CS: Source, a HL2 motorjára átültetett, ráncfelvarrott változata, a keményvonalas rajongók a mai napig is inkább az 1.6-ot részesítették előnyben. Ennek oka leginkább az, hogy a Source a szebb grafikán kívül abszolút semmit nem tett hozzá a játékélményhez, sőt, egyes területeken még visszalépésnek is számított.

A játékmenet végletekig egyszerű. Adott két csapat, a terrorelhárítók és a terroristák. Győzni kétféleképp lehet a játékban: vagy egészében likvidáljuk az ellenséges csapatot, vagy teljesítjük az adott feladatot. A klasszikus felállásban 2 játékmód szerepel: túszszabadítás és robbantás. Az elsőben értelemszerűen a jófiúknak ki kell menekíteniük a túszokat, a másodikban a rosszfiúk célja egy bomba elhelyezése és felrobbantása. Ezek mellett persze temérdek mod is készült a játékhoz, amelyek közt egyaránt vannak nagyon népszerűek és kevésbé jól sikerültek is, de a lényeg minden esetben a tudáson alapuló versengésen van. Tekintve, hogy a játék az FPS-ek fénykorából származik, amikor a perk-rendszer és a szintlépések még ismeretlenek voltak, itt minden csak és kizárólag attól függ, milyen jól bánunk az egérrel, mennyire ismerjük a pályákat és mennyire élesek a reflexeink. A dolog igazi esszenciája viszont nagyrészt abban rejlik, hogy a CS-ben a halál hagyományosan végérvényes, tehát az adott körben nincs respawn, nem szaladhatunk neki a feladatnak még egyszer, csak csapattársaink játékát figyelhetjük, közben pedig lesz időnk elgondolkodni azon, mit rontottunk el. Végeredményben pedig nagy részben ennek köszönhető a sorozatra annyira jellemző „csak még egy kört és vége” jellegű addikció, hiszen a folyamatosan fenntartja a játékosban a fejlődés vágyát, és ki ne akarná még egyszer jobban megpróbálni, a hibáit javítani, és így lesz az este 11 körüli „csak még egyet”-ből hajnali 5 órás lefekvés.

Jelen cikkünk tárgya elődeihez teljes mértékben hű, tehát itt is hiába keressük napjaink online lövöldéinek népszerű elemeit. Ennek okán pedig a Global Offensive egy adott rétegnek szól és eleve nem arra szánták, hogy letaszítsa a trónjáról az aktuális Call of Duty epizódot. Itt nincs kasztrendszer, se járműhasználat, de még karakterfejlődés sem. A klasszikus játékmódokban csapatunk győzelméért, illetve az adott körökben begyűjtött gyilkosságainkért pénzt kapunk, amit a következő kör elején felszerelésekre költhetünk.

A fegyverarzenál terén valamelyest bővültek a választási lehetőségek, bár a klasszikus kedvencek, mint az AK47, az M16, vagy a Bullpup valószínűleg továbbra is sokak állandó társai lesznek az online csatatereken. A robbanószerek terén a Molotov koktél és a gyújtó gránát külön említést érdemel, mivel komoly taktikai lehetőségeket rejtenek magukban. Egyrészt, ha szerencsések vagyunk egyszerre akár az ellenséges csapat egy részét is lángba boríthatjuk, de egy kis odafigyeléssel és csapatmunkával használhatjuk ezeket az eszközöket arra is, hogy ellenfeleinket a nekünk tetsző irányba kényszerítsük.

A pályák, amellett, hogy még szebbek, mint a CS: Source-ban, egy minimális átalakításon is átestek, így bekerült néhány új fedezék, egy-két új ösvény, ami épp elegendő ahhoz, hogy egyes szituációkra tucatnyi újabb megoldási lehetőséggel szolgáljanak. Ugyanakkor a régi rajongók szinte mindegyik térképen otthonosan fognak mozogni. Örömmel tapasztaltuk, hogy ismét figyelnünk kell arra, mi mögé húzódunk be, ugyanis a fegyverek átütőerejétől és az adott anyagok vastagságától függően bizonyos tereptárgyak átlőhetőek.

Játékmódok terén két opcióval bővült lehetőségeink tárháza. Az egyik az úgynevezett Arms Race, a másik pedig a Demolution. Előbbi nem is teljesen új dolog, hiszen az 1.6 alatt is létezett egy hasonló modifikáció, de itt lényegesen kiforrottabb formájában szerepel. Lényegében egy team deathmatch-ről van szó, ami igazából jobban hasonlít egy olyan free-for-all-ra, ahol a csapatnak csak a fele lő ránk. Itt arról van szó, hogy minden egyes kill után új fegyvert kapunk, s az nyer, aki elsőként gyilkol minden egyes fegyverrel. Ez az egyetlen olyan játékmód, amelyben azonnali respawn van, ezáltal jó szolgálatot tehet az egyéb lövöldékhez szokott játékosoknak az akklimatizálódás időszakában, amikor még csak ismerkednek az alapvető játékmechanikával, cserébe viszont elvész a játék taktikai, csapatközpontú oldala. A dolog egyébként kifejezetten hangulatos, a legnagyobb hiányossága, hogy jelenleg mindössze két pályán eshetünk egymás torkának, de ez a közeljövőben szinte biztosan változni fog.

A Demolution annyiban különbözik a megszokott bombahatástalanítástól, a Defusaltól, hogy itt egy kisebb pályán ugorhat egymásnak a két gárda, ahol a terroristáknak nincs választási lehetősége, hogy hová telepítsék a robbanószert. Ezek a pályák összességében ugyan kisebbek, ugyanakkor nagyobb összefüggő terekből állnak, ahol rengeteg apró fedezék és búvóhely található, így rendkívül erős taktikai lehetőségek rejlenek ebben a játékmódban.

A látványvilágról külön ódákat zengeni nem érdemes. Az eddigi képek és videók alapján már úgyis mindenki tisztában van azzal mit képes nyújtani a CS:GO. Összességében a konkurensekkel összehasonlítva a Source engine-en már látszanak az eltelt évek, főleg a fény-árnyék hatások megjelenítésén, ugyanakkor még mindig elképesztő, hogy a fejlesztők mit képesek kihozni egy lassan 10 éves grafikus motorból. Mindezt úgy, hogy az optimalizálás abszolút hibátlan, s egy közepes notebookon kellemes látvány mellett minden akadás nélkül, gyönyörűen fut a program.

Mindent egybevetve, a Counter-Strike: Global Offensive sokkal inkább tekinthető az elődök ráncfelvarrott, kibővített változatának, mintsem önálló folytatásnak. Apró újításokat találunk benne, mint az átszervezett vásárlómenü – ami elsőre kicsit fura, de sokkal könnyebben használható, mint elődje -, az új fegyverek, átdolgozott pályák, új játékmódok és persze a szebb grafika, viszont annyi változás nincs benne, amennyit egy új résztől várna az ember. Persze láthatóan ez nem is volt cél. Ez a játék a klasszikus CS rajongóinak készült, hogy kedvenc játékukat mai színvonalon is élvezhessék, ugyanakkor az árát is ennek megfelelően szabták meg a készítők, s egy új játék árának töredékéért beszerezhető. A program legnagyobb hátulütője az lehet, hogy az abszolút új játékosok hatalmas hátrányból indulnak és kegyetlenül meg kell majd dolgozniuk, hogy a tápláléklánc csúcsára küzdjék magukat, viszont a VAC rendszernek köszönhetően legalább a csalók miatt nem kell majd idegeskednie senkinek. Végezetül, a játéktól nem szabad többet vári, mint ami: egy klasszikus mai formába öntve némi vérfrissítéssel, de annak első osztályú.

Értékelés: 8/10