Ratchet and Clank HD Trilogy – Játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A klasszikus értelemben vett akció-platformerek igazi hiánycikkek, pedig egy generációval korábban, a PlayStation 2 érában a Sony még három nagy sorozatot is képes volt felmutatni. Ennek a triónak érkezett meg újabb HD-s kollekciója.
Amíg a jelen generáció végéhez közeledve a játékfejlesztők többnyire jól bejáratott sorozataik utolsó részeivel, esetleg azok mellékágaival igyekeznek kihúzni a next-gen érkeztéig, addig a Sony jó érzékkel érzett rá arra a nosztalgiahullámra, ami egy ideje jellemzi a videojáték-ipart. A japánok ugyanis bátran porolják le PlayStation 2-es klasszikus játékaikat, köztük a Sly-sorozattal, a nem rég bejelentett Killzone-nal vagy a Jak & Daxter trilógiával. Most ugyanerre a sorsra jutott az Insomniac Games ikonikus akció-platformere, a jelen generációban is jelenlévő Ratchet and Clank, ami az első három klasszikus rész újrázása.
A Ratchet and Clank HD Trilogy több dologra is rámutat, mégis annak felismerése a legmeglepőbb, hogy a több mint tíz éves múltra visszatekintő Ratchet and Clank galaxisokon átívelő kalandsorozat alapjain semmit nem fogott az idő vasfoga. Ez a felismerés már az első három rész esetében is tetten érhető, mert amíg a Ratchet első részében még kezdetleges célzásrendszer szolgálta az akciót, s sokkal inkább a platformer betéteken volt a hangsúly, addig a folytatásra ez megfordult, így a Ratchet 2 sokkal inkább volt nevezetőhető akciójátéknak, mint platformernek. Végül a furcsa páros, Ratchet a Lombax és állandó társa, Clank a robot a harmadik részre végleg összeforrt. Az Insomniac Games ebben a részben találta meg azt az egyensúlyt, amiben remekül elegyedettek egymással az ügyességi ugrálós és akciórészek, ahol kiteljesedett a mindhárom részben magas színvonalú humorral fűszerezett történetvezetés, vagy ahol beérett a második részben bevezetett karakter- és fegyverfejlődési szisztéma. A végeredmény egy minden tekintetben nagy betűs élmény, ami ennyi esztendő elteltével is bizonyítja, hogy vannak játékok, amelyek örökre emlékezetesek tudnak maradni, rajtuk ugyanis semmilyen téren nem fog az idő vasfoga.
Az utolsó mondat nem véletlen, a Idol Minds ugyanis olyan trilógiát kapott feldolgozásra, aminek játékmechanikájába nem kellett belenyúlnia, ellenben a sokszor panaszolt, összecsapott hádésítést korrektül megoldotta, igaz, a látottak közel sem nyújtanak jelen generációs élményt, a pixelszám növelés azért jól mutatja, hogy már akkoriban is mi erő rejlett a PlayStation 2-ben.
Az Insomniac Games játéka ékes példája annak, hogyan lehet mesterien ötvözni az akciót az ügyességi elemekkel, s a fő pilléreket hogyan kell olyan kiegészítőkkel díszíteni, mint a kreatív fegyverarzenál, a változatos, ötletes helyszínek, a humoros párbeszédek, s két olyan főhős, akikre örökké emlékezni fogunk. A Ratchet and Clank HD Trilogy vitathatatlanul hiánypótló termék, ennek tükrében pedig nem csak azoknak merjük ajánlani, akik a PS2 érában a páros kalandjain nőttek fel, hanem azoknak is, akik kíváncsiak rá, milyen is egy remekbe szabott akció-platformer.
