XCOM: Enemy Unknown – Próbakör

Az idegenek 18 év után ismét invázióra készülnek, és a mi feladatunk lesz, hogy megakadályozzuk terveiket.

Hihetetlen, de sajnos mégis igaz: 18 éve már annak, hogy UFO: Enemy Unknown – egyes helyeken XCOM: Enemy Unknown – címmel az akkori Mythos Games gondozásában megjelent egy legendás sorozat kezdő epizódja, amely alapjaiban gondolta újra a körökre osztott és a valós idejű stratégiák műfajának vegyítését. Ugyan a készítők később is megpróbálkoztak a hirtelen nagy sikert aratott alkotás reprodukálásával, de a kilencvenes évek második felében megjelent epizódok már korántsem hozták azt a szintet, amit elvártunk volna. A franchise esetében a halálos ítéletet mégis a Hasbro mondta ki, akik teljes egészében kiforgatták magából a sorozatot, így végleg elveszett minden reményünk azzal kapcsolatban, hogy legalább még egyszer visszatérhessünk úgy és olyan formában rendet tenni a Földre, ahogyan azt 18 évvel ezelőtt megtettük. Amikor az Irrational Games bejelentette, hogy évtizedes hallgatást követően ismét előveszik egy videojáték erejéig az XCOM univerzumot, felcsillant a remény, de amint kiderült, hogy nem a klasszikus játékmenetet fogják erőltetni, rögtön elillant a jókedvünk. Alig néhány hónappal ezelőtt azonban a Firaxis Games egy óriási meglepetéssel szolgált a klasszikus UFO: Enemy Unknown szerelmeseinek, a Sid Meier’s játékokról elhíresült fejlesztőcsapat ugyanis minden komolyabb előjel nélkül bejelentette, hogy még az idén elkészítenek egy XCOM: Enemy Unknown címre hallgató videojátékot, méghozzá mi sem természetesebb, hogy a közel húsz évvel korábbi elődöt alapul véve. A sorozat rajongói – így többek között mi is –, évtizedek óta vártunk erre a pillanatra, emiatt nagy megtiszteltetésnek vettük, amikor a hazai forgalmazó felajánlotta a lehetőséget a játék kipróbálására. Tapasztalatainkat máris elolvashatjátok!

A rövidke kóstolótól korántsem azt vártuk, hogy egy az egyben a legendás játékmenetet, valamint a jellegzetes hangulatot közvetítse számunkra, de a valóságban mégis kellemeset csalódtunk a Firaxis alkotásában, hiszen bár forradalmi újításokat alkalmaztak az 1994-es elődhöz viszonyítva, mindezt azonban a sorozattal szemben mutatott legnagyobb lojalitás és alázat mellett. Az XCOM: Enemy Unknown betöltésével például azonnal rabul ejtett minket a hangulat, az elkeseredettség és a kilátástalanság érzete, amit az idegen invázió okozott az emberek között. Habár a lakossággal nem nagyon találkozunk, de a kihalt, mégis kiválóan berendezett pályák, amelyeken többnyire csak szürkületkor vagy éjszakai sötétségben tevékenykedhetünk, tökéletes apokaliptikus hangulatot varázsolnak képernyőinkre. A legendás XCOM epizódban pedig első körben sokakat ez a világvége hangulat nyűgözött le, hiszen nincs is szebb mesterség annál, mint amikor a Földet igazi hősként megmentjük a pusztulástól, valamint az idegen megszállástól. A hangulatra ráerősít mindemellett az enyhe futurisztikus szál is, aminek köszönhetően fiktív, de annál érdekesebb technológiákkal vehetjük fel a harcot az ellenfelekkel szemben, akik lehetnek egyszerű űrlények és páncélozott, hatalmas harci egységek is. Az előzetes során sajnos viszonylag kevés ellenségtípussal futottunk össze, de már ezek alapján is kijelenthető, hogy közöttük is akadnak újdonságok az 1994-es elődhöz mérten, éppen ezért a remake fogalma semmilyen téren sem állja meg a helyét az Enemy Unknown esetében.

Ez azonban nem probléma, hiszen bár meglepő volt először a korábbi felsőnézet helyett oldalnézetből látni saját bázisunkat – amit ezúttal is magunk építhetünk és szépíthetünk –, de lényegesen átláthatóbbra sikeredett ez a megoldás, mint amit annak idején megismerhettünk. A különféle termek így tulajdonképpen egy kettődimenziós térben helyezkednek el, tehát arra kattintunk, amelyikben valamiféle dolgunk akad. Meglátogathatjuk például katonáinkat, sőt újoncokat is besorozhatunk a barakkban, megvizsgálhatjuk az idegen technológiákat a kutatólaborban, harci gépeket rakhatunk össze az öntödében, geotermikus erőműveket építhetünk a jobb energiaellátottság érdekében, de a legtöbb időt bizonyára a műveleti központban fogjuk eltölteni. Ez lesz ugyanis az a hely, ahol nyomon követhetjük a földönkívüliek tevékenységét, illetve innen adhatunk majd parancsot katonáinknak a bevetésre is. Az óriási Földgömbön kutakodva általában többféle feladattal lát el minket a program, hiszen a földönkívüliek egy invázió során értelemszerűen nem csak egyetlen helyszínen forgatják fel a helyiek nyugalmát. A többféle – és már itt kihangsúlyoznám, hogy rendkívül változatos – küldetés között gyakoriak lesznek az átfedések, sőt, olyan eset is előfordulhat, amikor döntenünk kell majd egyik vagy másik feladat között. Ez gyakran igencsak kegyetlen helyzeteket szülhet, hiszen egyáltalán nem könnyű civilek életéről dönteni, többek között például új földönkívüli technológiák megszerzésének terhére, amelyekkel a későbbiekben sokkal eredményesebbek lehetnénk az invázió visszaszorításában.

Ha sikerült morálisan és taktikailag is meghozni a legjobb döntést azzal kapcsolatban, hogy hová is induljunk rendet rakni, akkor az XCOM játékok legjobb része következik, ami történetesen nem más, mint a harc. A legtöbb esetben egy hatfős alakulattal érkezünk a helyszínre, a főparancsnokok pedig természetesen mi leszünk, így rajtunk áll vagy bukik a küldetés sikere. Habár a kipróbálható küldetések a nehézséget és a taktikai fontosságot tekintve labdába sem rúghattak a 18 évvel ezelőtti előd feladataival szemben, de ennek ellenére is nagyon észnél kell majd lennünk, így többek között például az sem lesz mindegy, milyen fegyverzettel és képességekkel megáldott katonákat válogatunk be a csapatba. Annak nyilván nem sok értelme lesz, ha egy osztagnyi nehézfegyverest viszünk magunkkal, hiszen a sokféle ellenségtípus tőlünk is megköveteli a változatosságot, illetve azt, hogy ne egy taktika mentén haladjunk a pályák során. Így például minden esetben szükségünk lesz egy támogató egységre, de biztosan jó szolgálatot tesz, ha egy mesterlövész is velünk tart, mert a magasabb épületekre felmászva jobban belátni a környéket, ennek megfelelően az idegenek is könnyebben kiszűrhetők, likvidálhatók. Egységeink természetesen fejleszthetők lesznek, így később különleges képességeket is aggathatunk rájuk, de amennyiben sikerül hozzájutnunk néhány földönkívüli technológiához, úgy azokat is felhasználhatjuk, ezáltal saját fegyverüket fordíthatjuk a támadók ellen. Érdekes újdonság egyébiránt a harcrendszer esetében, hogy teljes egészében eltűnt az eredeti Enemy Unknownban megismert idő alapú szisztéma. Ugyan az összecsapások továbbra is körökre osztottan zajlanak, de ezúttal nem kell egy bizonyos időkeretből gazdálkodnunk a katonák mozgatása közben, egy adott körön belül ugyanis korlátlanul mozoghatunk és cselekedhetünk velük. Ez lényegesen leegyszerűsíti és megkönnyíti a harcrendszert, ugyanakkor be kell látnunk, hogy bármennyire is volt összetettebb a régi szisztéma, 2012-ben az igények megváltozása miatt már nem működhetne.

Óriási újdonságot jelent majd taktikai szempontból, hogy a tereptárgyak többsége, de főleg a fedezékek rombolhatók lesznek, így jól meg kell választanunk, hogy mikor és hová bújunk el. Azok a játékosok, akik szuperhősnek képzelik magukat, természetesen az új XCOM-ban sem fogják sokáig húzni, hiszen gyakran a legváratlanabb helyekről lépnek elő az idegenek, akik fedezék nélkül könnyen képesek kárt tenni katonáinkban. Fontos, hogy egységünket csapatként kezeljük, ha ugyanis kiemelünk egyet a sok közül, abból nem sok jó fog kisülni, pláne azért sem, mert minden egyes pályán általában többszörös túlerővel kell szembenéznünk. Természetesen az eredeti 1994-es elődhöz képest rengeteg újdonságot lehetne még kiemelni a megújult Enemy Unknownból – például alapjaiban átalakult az inventory is –, de a fentiek talán elegendő bizonyítékkal szolgálnak ahhoz, hogy a rövid kóstolót követően ne kelljen tovább bizonygatnunk nektek a már bejelentéskor is biztosnak vélt tényeket. Az XCOM: Enemy Unknown ugyanis minden téren kiváló, nem mellesleg pedig rendhagyó videojátéknak ígérkezik, egy olyan rejtett kincsnek, amivel súlyos évek óta egyetlen fejlesztőcsapat sem ajándékozta meg a játékipart. Aki azt várja tőle, hogy az utolsó fűszálig az elődre hasonlítson, az nyilván csalódni fog benne, de amennyiben egy kicsit nyitottabbak vagyunk és felfogjuk, hogy 2012-t mutat a naptár, akkor csakhamar rájövünk majd, hogy 1994 óta csak erre vártunk: egy friss és a névhez méltó XCOM epizódra!

:galeria: