Kategóriák: Filmkritikák

The Expendables 2 – A feláldozhatók 2 – Filmkritika

12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Ami két évvel ezelőtt paradox módon frissnek hatott, az a második The Expendables – A feláldozhatók esetében inkább kínos, görcsös pillanatok egyvelegeként elevenedik meg a vásznon. Ez történik, ha a jól bevált recepten változtatnak a készítők!

Manapság felkapott dolog nosztalgikus múltidézésre invitálni a nézőket. Sylvester Stallone két évvel ezelőtt jól érzett rá az új old-school hullámra, s gyerekkorunk tesztoszteron hőseit egy moziba sűrítve megmutatta a mai generációnak, mi fán terem az akciófilm. Az The Expendables 2 – A feláldozhatók 2 igyekszik a folytatások alaptéziseit követni (még több, még jobb), de ebből egyrészt semmi se valósul meg, másrészt Stallone öreg motorosokból toborzott csapatában többeknek is csúnya statisztaszerep jut. Éppen ezért a második rész azon filmek sorsára jut, amelyeket az ember egyszer megnéz, de a moziból kijövet már nem tudjuk felidézni az egyes jeleneteket, vagy nem jutnak eszünkbe később klasszikussá váló egysorosok.

 

A The Expendables 2 – A feláldozhatók 2 túl sokat koncentrál Sly Barney Ross karakterére (mégse tart sehová), és közben megfeledkezik azokról, akiknek az igazi előadást kellene megtartaniuk Kínosan kevés szerephez jut Terry Crews, Randy Couture, de a beharangozott új szereplők közül Chuck Norris vagy az ezúttal főgonoszt játszó Jean-Claude Van Damme is csak percekre bukkan fel. Willis és Schwarzenegger megint csak perceket kapott, s ha azon van idő gondolkodni, hogy ki mikor tűnt el a vászonról és tért vissza, akkor az remekül példázza, mennyi unalmas, érzelgős üresjárattal lett megtöltve a játékidő. Pedig a nyitány nagyon erős, rendesen felpörgeti a nézőben az adrenalint, utána azonban hirtelen megtörik a lendület, s egészen az utolsó negyedórát felölelő akciócunamiig lényegében semmi érdemleges nem történik.

 

Fájó elismerni, de ami a szereplők korára tett filmbéli utalásokat illeti, el kell ismerni, van abban valami, hogy a vén rókák felett eljárt az idő, s hogy a The Expendables nosztalgikus bája mindössze egyetlen részig tartott ki. A kínos felismerés után azonban ugyanolyan bizakodva várom a lehetséges harmadik részt, mint tettem azt a másodikkal. Mert akármennyire is szomorú elismerni, hogy a The Expendables 2 – A feláldozhatók 2 nem jó film, nehéz elszakadni a nosztalgiától, főleg egy olyan világban, ahol újrahasznosított termékek egész sorával találkozunk nap mint nap. Talán majd Steven Seagallal már sikerülni fog!

 

Értékelés: 4/10

Legfrissebb bejegyzések

FORWARD: Escape the Fold – Játékteszt

Indie kártya-alapú dungeon crawler.

2024-11-07

Vlad Circus: Descend Into Madness – Játékteszt

Amikor nem nevet már a bohóc sem...

2024-11-06

Ország Játéka 2024: igazi játékbirodalom költözik az Elevenparkba

Tizenegyedik alkalommal rendezi meg a JátékNet az Ország Játéka versenyt, amelyre idén 65 játékot neveztek…

2024-11-02

MAX – 2024. novemberi ajánló

Novemberben jönnek a rosszfiúk (Bad Boys-filmek), lesznek Nicholas Cage- és Dustin Hoffman-válogatások, továbbá érkezik az…

2024-11-02

Star Trek játékmód a World of Warshipsben

A legendás Star Trek franchise három új, nem mindennapi hadművelettel tér vissza, új hajókat, parancsnokokat…

2024-11-02

Flowstone Saga – Játékteszt

JRPG puzzle alapú csatákkal.

2024-11-01