Ami két évvel ezelőtt paradox módon frissnek hatott, az a második The Expendables – A feláldozhatók esetében inkább kínos, görcsös pillanatok egyvelegeként elevenedik meg a vásznon. Ez történik, ha a jól bevált recepten változtatnak a készítők!
Manapság felkapott dolog nosztalgikus múltidézésre invitálni a nézőket. Sylvester Stallone két évvel ezelőtt jól érzett rá az új old-school hullámra, s gyerekkorunk tesztoszteron hőseit egy moziba sűrítve megmutatta a mai generációnak, mi fán terem az akciófilm. Az The Expendables 2 – A feláldozhatók 2 igyekszik a folytatások alaptéziseit követni (még több, még jobb), de ebből egyrészt semmi se valósul meg, másrészt Stallone öreg motorosokból toborzott csapatában többeknek is csúnya statisztaszerep jut. Éppen ezért a második rész azon filmek sorsára jut, amelyeket az ember egyszer megnéz, de a moziból kijövet már nem tudjuk felidézni az egyes jeleneteket, vagy nem jutnak eszünkbe később klasszikussá váló egysorosok.
A The Expendables 2 – A feláldozhatók 2 túl sokat koncentrál Sly Barney Ross karakterére (mégse tart sehová), és közben megfeledkezik azokról, akiknek az igazi előadást kellene megtartaniuk Kínosan kevés szerephez jut Terry Crews, Randy Couture, de a beharangozott új szereplők közül Chuck Norris vagy az ezúttal főgonoszt játszó Jean-Claude Van Damme is csak percekre bukkan fel. Willis és Schwarzenegger megint csak perceket kapott, s ha azon van idő gondolkodni, hogy ki mikor tűnt el a vászonról és tért vissza, akkor az remekül példázza, mennyi unalmas, érzelgős üresjárattal lett megtöltve a játékidő. Pedig a nyitány nagyon erős, rendesen felpörgeti a nézőben az adrenalint, utána azonban hirtelen megtörik a lendület, s egészen az utolsó negyedórát felölelő akciócunamiig lényegében semmi érdemleges nem történik.
Fájó elismerni, de ami a szereplők korára tett filmbéli utalásokat illeti, el kell ismerni, van abban valami, hogy a vén rókák felett eljárt az idő, s hogy a The Expendables nosztalgikus bája mindössze egyetlen részig tartott ki. A kínos felismerés után azonban ugyanolyan bizakodva várom a lehetséges harmadik részt, mint tettem azt a másodikkal. Mert akármennyire is szomorú elismerni, hogy a The Expendables 2 – A feláldozhatók 2 nem jó film, nehéz elszakadni a nosztalgiától, főleg egy olyan világban, ahol újrahasznosított termékek egész sorával találkozunk nap mint nap. Talán majd Steven Seagallal már sikerülni fog!
Értékelés: 4/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!