The Walking Dead – Episode 2: Starved for Help – Játékteszt

Megérkezett a The Walking Dead videojáték-sorozat második epizódja, amelyben az első résszel megismert szereplők újabb izgalmas kalandjait élhetjük át.

A kissé felemásra sikerült Jurassic Park: The Game után kevesen fogadtak volna arra, hogy a Telltale Games stúdiója képes lesz egy minden téren helytálló kalandjátékot készíteni a The Walking Dead franchise alapján, de az ötlet annyira őrültnek tűnt, hogy már csak az újszerűség miatt is megérte volna a fáradozást. Aztán amikor áprilisban végre megjelent az Episode 1: A New Day, mind a zombis sorozat szerelmesei, mind a kalandorok egyszerre kaptak a fejükhöz, hogy hiába a szokatlan házasítás, a fejlesztőknek sikerült ráérezniük valami kézzel foghatatlan spirituszra, ami alaposan körüllengte a bemutatkozó részt. Habár a játék nem volt minden téren tökéletes – az irányítás hiányosságait vették a szívükre a legtöbben –, de képes volt elénk tárni egy olyan történetet és játékmenetet, amely úgy maradt meg a kalandjátékok vonalán, hogy mellette kellően fordulatos és izgalmas volt, sőt mi több, még az akciókat és a morális döntéseket sem nélkülözte. Az első epizód esetében viszont mégis talán a hangulatba szeretett bele a többség, ami egyszerre idézte fel a képregények és a filmsorozat által lefestett atmoszférát, méghozzá úgy, hogy közben egyikhez sem kapcsolódott száz százalékosan.

Az Episode 1: A New Day ugyanakkor egy tipikus bevezető résznek minősült, amely tökéletesen megalapozta a sztorit, beindította a rajongók fantáziáját, mindemellett pedig megismertetett minket a játékmenettel, és ami ennél sokkal fontosabb, a szereplőkkel is. Így kiderült, hogy történetünk főhőse egy Lee nevű férfi, akit egy szenátor meggyilkolása miatt tényleges életfogytiglanra ítél a bíróság. A főszereplőnek azonban nem nyílik lehetősége megkóstolni a börtönkosztot, egy még jelenleg is ismeretlen történés folyományaként ugyanis az emberiség nagy része a történtek alatt veszélyes és megvadult élőhalottá alakult át. A fogdába menet egy szerencsétlen véletlen miatt az őt szállító rendőrautó is felborul, így Lee kiszabadul, majd később összetalálkozik egy a szülei által hátrahagyott kislánnyal, Celementine-nal, akivel egy kisebb túlélőcsapat oldalán egy kisboltban húzzák meg magukat a veszedelem elől. Az első epizód végén hőseink elhatározzák, hogy egy átmeneti főhadiszállást építenek maguknak, amivel talán kihúzhatják a segítség megérkezéséig vagy a zombik eltűnéséig. Az epilógus vége tökéletesen összefoglalja azt a The Walking Dead képregényekre és a filmsorozatra is érvényes egyediséget, miszerint itt végre nem a világ megmentését tűzik ki célul a hősökké vált hétköznapi emberek, a maroknyi túlélő ugyanis csak szeretné átvészelni egészben az eseményeket, vagy amennyiben nincs más mód, szeretnének megtanulni élni a kialakult helyzetben.

Az Episode 2: Starved for Help cselekménye meglepő módon nem közvetlenül ott veszi kezdetét, ahol az előd abbamaradt, már a kezdő képsorokkal jelzik ugyanis számunkra a fejlesztők, hogy az ott megismert sztori után mintegy három hónappal később járunk. A barikáddal körülvett főhadiszállás habár nem annyira biztonságos, a maroknyi csapatnak megfelel arra, hogy átvészeljék ezeket a nehéz napokat. Akadnak azonban problémáik, így elsősorban az étel kérdése, a három hónap alatt ugyanis a begyűjthető közelségben lévő ennivalóforrások teljesen kifogytak. A kezdő pillanatokban Lee és néhány társa éppen ezért a közeli erdőket járja, hátha sikerül valami ehetőre bukkanniuk, ám egy húsos vadkan fellelése helyett csak újabb bajba sodródnak, amikor a közelből kiabálásra lesznek figyelmesek. Három fiatalembert látnak a távolból, akik közül az egyik medvecsapdába lépett. Ránézésre nem zombik, így azonnal odarohannak segítséget nyújtani, ám, hogy abból tényleges segítség is lesz-e, az csak és kizárólag rajtunk múlik, a történet alakulását befolyásoló morális döntések ugyanis a második epizódban is jelen vannak, sőt, talán meghatározóbbak, mint korábban. Bárhogyan is döntünk, haladéktalanul visszatérünk a táborba, ahol a három hónap alatt kiéleződött a helyzet, ki erre, ki arra húz, mi pedig csak tovább fokozzuk a feszéltséget, amikor ránk bízzák a maradék étel kiosztásának terhét.

Alighogy váltottunk néhány szót társainkkal, csakhamar kiabálásra leszünk figyelmesek, így az egész tábor készenlétbe helyeződik. Az úton, a barikádokhoz közel két fickó körvonala rajzolódik ki, akik hallhatóan és láthatóan nem törődnek azzal, hogy a környék csak úgy hemzseg a zombiktól. Természetesen azonnal szóba elegyedünk velük, mint kiderül, csak benzint keresnek egy generátor üzemeltetéséhez, ami segít megvédeni őket a megvadult élőhalottaktól. Rövid diskurálás után kiderül, hogy a két fiú egy közeli farmon él mamájuk társaságában és felajánlják, hogy csatlakozzunk hozzájuk, náluk ugyanis az egyre nagyobb problémát jelentő étel mellett még a biztonság is magasabb szinteket üt meg. A felkérést – jobb ötlet híján – elfogadjuk, ám akkor még nem is sejtjük, hogy az ártatlannak tűnő fickók veszélyesebbek, mint az élőhalottak. Habár birtokuk rendezett, édesanyjuk is kedvesen fogad, Lee számára valami nem stimmel, balsejtelmeit pedig csak felerősíti, hogy csakhamar normálisnak tűnő emberek támadnak rájuk az erdőből. Vajon kik ezek a furcsa teremtések és miért támadtak rájuk? A válaszokra csakhamar fény derül, amikor Lee nyomozgatásai eredménnyel zárulnak és rájön, hogy a család emberhúst fogyasztva kívánja átvészelni az apokalipszist. A túlélők így cseberből-vederbe esnek és haszonállatként fogva tartva várják, hogy ki lesz közülük a következő, aki terítékre kerül a St. John család asztalán. Vajon sikerül megszöknie a csapatnak a fogságból? Mindenki túléli a kalandot? A kérdésekre a válasz minden esetben az, hogy csak rajtunk áll!

A The Walking Dead második epizódja esetében ugyanis újfent teljes befolyásunk van a történet alakulásába. Habár nem juthatunk el más helyszínekre egy-egy döntésünk folyományaként, de az emberekkel való viszonyunkat, a történések kimenetelének súlyosságát vagy egyebeket teljes egészében mi irányítjuk majd. Kellő mennyiségű feszültséggel jár, hogy döntéseinknek nem csak súlyuk van, hanem azokat a legtöbbször még időre is kell meghoznunk, így gyakran csak egy-két másodperc áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy a megfelelő válaszra kattintsunk. Számomra óriási csalódást okozott, hogy – akárcsak az első epizódban – ezúttal is háttérbe szorultak a Telltale Games kalandjátékaira amúgy jellemző fejtörők, így a legnehezebb feladat például a kiszabadulás lett, de ott sem logikánkra vagy ügyességünkre lesz szükségünk, sokkal inkább türelmünkre. Nem tudtam megbarátkozni továbbá azzal sem, hogy a játék még mindig dugig van a „gombnyomkodós” és „egérráncigálós” feladványokkal, amelyek inkább reflexeinkre hatnak és véleményem szerint – ilyen mennyiségben legalábbis – idegenek a kalandjátékosok számára. A legnagyobb probléma ugyanakkor a második résszel, hogy bár rendkívül izgalmas, a zombik valamiért mégis a háttérbe szorultak benne. Ugyan fogunk találkozni velük, legalább kétszer-háromszor ránk is támadnak majd, de a hangsúly ezúttal a beteg lelkületű embereken lesz, ami elég komoly hiba volt a készítők részéről egy ilyen franchise esetén.

Természetesen ettől a The Walking Dead: Episode 2 teljes egészében hozza az első résszel megszokott színvonalat. A küllem esetében továbbra is egyedi és a maga nemében szép a cell-shading technológia, aminek köszönhetően még mindig olyan a végeredmény, mintha egy interaktív képregény elevenedne meg a képernyőnkön. Őszintén nem reméltem, hogy az epizódok közben a fejlesztők hozzányúlnak az irányításhoz, de azért valljuk be, nem tett volna rosszat a játéknak, ha egy kicsit finomítanak rajta, Lee mozgását ugyanis még mindig nagyon nehéz koordinálni, ez pedig nagyon gyakran képes alaposan tönkretenni a játékélményt, főleg azokban az esetekben, amikor mindehhez még rossz kameranézet is társul. Utóbbira tökéletes példa a banditák feltételezett tábora, amikor könnyen elveszíthetjük a fejünket az alapjaiban rossz irányításnak köszönhetően. Ezen negatívumok többsége azonban már a közvetlen előd esetében is megfigyelhető volt, így aki ott el tudta nézni a játéknak a fenti hibákat, annak a második epizód esetében sem lesz vele problémája. Utóbbi főleg azért igaz különösen, mert a történet – a zombik részleges hanyagolása ellenére is – még mindig lebilincselő, az pedig, hogy van beleszólásunk a kampány alakulásába, még mindig egy olyan plusz elemet jelent, amelynek hatására képesek vagyunk elfelejteni még az igazi fejtörők hiányosságait is. Ha tetszett az első epizód, garantáltan nem fogsz csalódni a másodikban sem és a mintegy két órás sztori végigizgulását követően ugyanúgy tűkön ülve fogod várni a harmadik részt, mint ahogyan korábban ezt.

Értékelés: 8,5/10