A népszerű Jégkorszak-franchise nem kerülhette el a sorsát, és a negyedik mozifilmmel együtt a videojáték-változat is megérkezett szerkesztőségünkbe.
A sztori röviden ennyi: Sid a szokásos bénázása során egy jó nagy adag kajába botlik, ám amikor barátaival együtt rátenné a mancsát a zsákmányra, megérkezik egy másik társaság is, akikkel végül abban maradnak, hogy egy "fair" játéksorozat (innen az alcím, az Arctic Games) keretein belül eldöntik, ki az ügyesebb és a rátermettebb, és aki a legtöbb pontot összegyűjti, az viheti magával a zsákmányt. A játékos feladata tehát az lesz, hogy akár egyedül (ekkor választhat, hogy Siddel és barátaival vagy a kalózok csapatával játszik), akár egy társával (ekkor a két oldal képviseletében mérkőzik meg egymással a két játékos) együtt különböző jégkorszaki tornákon minél több pontot érjen el.
A játék alapkoncepciója tökéletes, a körítés is hangulatos (külön piros pont a szinkronhangokért!), és általában maguk a játékok is viccesek, így kiváló alapot nyújtanak egy közös otthoni családi/baráti versengéshez. Vannak benne már megszokott játékok (pl. a Prehistoric Plumber, ahol a motkánnyal kell a jégen keletkező repedéseket gyorsan bedugaszolnunk, vagy a csúzlis Coconut Slingshot), illetve újító jellegű megoldások (pl. a Scrat Cannon, ahol ágyúból lőnek ki minket, és apró szigeteket megcélozva kell minél tovább a levegőben maradnunk). A játékok körülbelül fele-háromnegyede nyerte el a tetszésünket a teszt során (pl. a jégtörős ugrálós platformer a legkevésbé, főleg, hogy a Kinect nehezen ismerte fel, hogy éppen ugráltunk, így még a talpunk is megfájdult egy-egy pálya teljesítése során), és ezeknek körülbelül a harmada játszható komolyabb bosszúságok nélkül.
A gondot ugyanis egyrészt a Kinect érzékelési problémái okozzák (pl. a jégen lecsúszkálós játékoknál igencsak precíziós mozgásra lenne szükség az összes makk összegyűjtéséhez, de ez kivitelezhetetlen a Kinectes érzékelővel), illetve egy-egy játék tervezési hiányossága (a Prehistoric Plumberben például adná magát, hogy a motkányt balra-jobbra lépéssel vigyük ide-oda a képernyőn, mégis a törzsünket kell ide-oda dönteni ehelyett). De a legviccesebb talán a síugrás, ahol a Raving Rabbids-ből is ismert játékot játszhatjuk, és a képernyőn megjelenő alakzatot kell reprodukálnunk testünkkel, hogy ugrás közben kunsztokat mutassunk be, és itt van 1-2 olyan alakzat, amit felnőttként szinte lehetetlen teljesíteni, mert úgy tűnik, túl magas ehhez a játékos, akármit csinál, nem érzékeli a játék az amúgy jól bemutatott testtartást. Ennél már csak a curling és a csúzlis játék idegesítőbb néha, ahol a lövedék elengedéséhez karmozdulatot kell végeznünk, és innentől lőttek az addig nagy nehezen beállított irányzéknak, hiszen szinte borítékolt, hogy a törzsünk is mozdul a karunkkal együtt…
Ha valaki megelégszik azzal, hogy a 10 játékból kb. 4 olyan, amelyikkel hosszabb távon is érdemes játszani, akkor egy hangulatos, eltérő nehézségű, a család minden tagját szórakoztatni képes partijátékokból álló címet tudhat magáénak, ami tökéletesen kiegészíti a mozifilmet. Ellenben ettől még az értékelés során mi most tárgyilagosak voltunk, és összességében néztük a Kinectes verziót, ami így csak egy gyenge közepesre vizsgázott tesztünkben.
Értékelés: 5/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!