Civilization V: Gods & Kings – Játékteszt

Azt bizonyára mindenki tudja, hogy a Civilization-sorozat a körökre osztott stratégiák egyik keresztapja, felmutatva a stílus összes kliséjét és jellegzetességét, így nem is pazarolnánk a szót arra, hogy milyen játékmenet várja majd azokat, akik betöltik a Gods & Kings-et, hiszen aki egy kiegészítővel ismerkedik, az minden bizonnyal az alapjátékkal kapcsolatban is képben van. Aki pedig ismeri a Civilization V-öt, az már most nyugodtan elkönyvelheti, hogy a játékmenet szempontjából – szigorúan az alapokat szemlélve – semmi változás nem lesz a kiegészítő feltelepítését követően, de bővülések, újabb opciók és lehetőségek már igen. A játékban ugyanis végre ismét megjelent a korábbi Civilization epizódok két olyan jellegzetessége, történetesen a vallás és a kémkedés, amelyek érthetetlen okokból az ötödik részből valamiért kimaradtak. Mindkét lehetőség tulajdonképpen arra használható, hogy a játékosok békés diplomáciai, de sokkal inkább aljas módszerekkel elfoglalják az ellenséges területeket. A két opció úgy összetartozik, mint a borsó, meg a héja, hiszen a középkortól egészen a reneszánszig a vallás játssza a központi szerepet a területfoglalás vagy az ellenfél megtörésével kapcsolatban, a jelenhez közeledve azonban a vallást egyre inkább felváltja a kémkedés, a ma embere ugyanis már kevésbé istenfélő, mint a régi világ szülöttei.

A vallásokkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a kereszténységtől kezdve a buddhizmuson át az iszlámig a 11 legismertebb kapott helyet a Gods & Kings-ben. Minden vallásnak saját előnyei és természetesen hátrányai vannak, de nagy szerencse, hogy alaposan személyre szabhatók, így valamelyik alapját felhasználva képesek leszünk akár saját kultuszt is létrehozni. Az opciónak köszönhetően egyébiránt lehetőségünk lesz megtéríteni az ellenfél embereit, így azok szó nélkül átállnak hozzánk, dezertálnak, emiatt pedig könnyedén foglalhatjuk el a korábban még elérhetetlennek tűnő területet. Hasonlóan hasznos stratégiai lehetőségekkel kecsegtet a kémkedés is, hiszen kémeink segítségével szintén képesek leszünk magunk mellé állítani ellenséges területeket, méghozzá zendülések, nagyobb forradalmak segítségével, de akár azt is megtehetjük, hogy a jóval fejlettebb szomszédos államtól saját felhasználásra ellopjuk azok technológiáit. Érdekesség, hogy az előző résszel ellentétben a kémeket immáron nem úgy „gyártjuk”, hanem egy idő után automatikusan járni fognak, sőt, katonáinkhoz hasonlóan ők is képesek lesznek a szintlépésre, ami később még inkább megkönnyítheti a dolgunkat, ha szeretnénk megtörni az ellenfelünket, netán csak fáj a fogunk egy gazdag vagy stratégiailag fontos területre. Habár az opciók így leírva nem tűnnek túl nagy újdonságnak, a játékmenet szempontjából rendkívül fontosak, képesek feldobni az alapokat legalább annyira, mint a kissé megreformált harcrendszer, amelyen belül főleg a tengeri ütközeteket sikerült magasabb szintre emelni, hiszen megjelentek a nagy admirálisok, mindemellett pedig a közelharcra szakosodott vízi egységek is.

A kiegészítő fontos újdonságainak azonban ezzel még nincs vége, hiszen a Firaxis gondoskodott arról, hogy a DLC csomagokkal érkezett új frakciók mellett további kilenc vadonatúj népet tegyen elérhetővé a játékban, amelyekhez természetesen vadonatúj vezetők, egységek, képességek, tulajdonságok és épületek is tartoznak majd, de a világ csodái között is felfedezhetünk kilenc új tagot. Az új civilizációk között találjuk a hollandokat, a keltákat, a majákat, a karthágóiakat, a bizánciakat, a hunokat, az osztrákokat, az etiópokat és a svédeket. Sajnos számunkra volt kellemetlen, hogy az elmúlt évszázadokban rendkívül nagy befolyással bíró Magyar Királyságnál még az etiópok is fontosabbak voltak a fejlesztők számára, habár ott van Attila a hun, az osztrákok részéről pedig Mária Terézia, mi viszont szívesen játszottunk volna neves magyar vezetőkkel is, például gróf Széchenyi Istvánnal, netán valamelyik legendás tetteket végrehajtó Árpád-házi királyunkkal. Erre a lehetőségre azonban sajnos még várnunk kell egy ideig, arra azonban már nem, hogy a mongolokat és a spanyolokat is kipróbáljuk a játékban, a Gods & Kings telepítésével ugyanis ők is megjelennek majd választható civilizációként, de ők nem tartoznak az újdonsült frakciók közé, hiszen annak idején már elérhetők voltak a játékhoz, előbbi egy ingyenes DLC, utóbbi pedig a Double Civilization and Scenario Pack keretein belül. Hogy a többi letölthető tartalom nációja miért nem kerülhetett bele a kiegészítőbe, azt sajnos nem tudjuk, hiszen ez egy nagyon derekas húzás lett volna a Firaxis részéről.

Az új Civilization V bővítménnyel kapcsoltban még egyetlen komolyabb újdonságot kell kötelező jelleggel kiemelnünk, ez pedig nem más, mint a három vadonatúj kampány, amelyeknek köszönhetően ismét számtalan izgalmas kihívás várja majd a rajongókat. A három kampány közül az egyik a „Fall of Rome” névre hallgat, ahol természetesen a legendás Római-birodalom bukásának idejébe csöppenhetünk, míg a másik az „Into the Renaissance”, amelyet betöltve erőteljesen a vallásokra helyeződik a hangsúly, az ide kapcsolódó kérdéskört pedig a sötét középkortól egészen a reneszánsz hajnaláig élhetjük majd át, magyarán a vallások felemelkedésének és bukásának időszakát. A három kampány közül azonban a legérdekesebb minden kétséget kizáróan az „Empires of the Smoky Skies”, amely korántsem egy történelmi időszakot ölel fel, hanem egyenesen egy fiktív és futurisztikus világba repít el minket, a hivatalos elnevezés szerint egy Viktoriánus steampunk környezetbe, ami óriási frissességet hoz a Civilization V világába. Az egyetlen probléma vele, hogy viszonylag rövid ideig kalandozhatunk ebben az érdekes univerzumban, amivel nem kizárt, hogy a fejlesztők a sorozat jövőjét szerették volna előre jelezni a rajongóknak.

A Gods & Kings mindemellett természetesen még számtalan apró újdonsággal kívánja megörvendeztetni az alapjáték szerelmeseit, többségük leginkább csak kicsiny, de annál hasznosabb finomhangolás, de akadnak olyanok is, amelyek egyáltalán nem is láthatók, sokkal inkább csak érezhetők.  Ilyen például a mesterséges intelligencia, amellyel szintén sikerült szintet lépnie a játéknak, az ellenfelek ugyanis lényegesen jobban reagálnak minden egyes mozdulatunkra, így minden nehézségi szinten képes sokkal nagyobb, de inkább valamilyen szinten inkább realisztikusabb kihívást nyújtani a játék. Nyilván vannak olyan részletek, amelyeket tekintve nem történt változás, így a grafikus motoron egy hajszálnyi módosítás sem esett, akárcsak a hanghatásokat vagy a kezelőfelületet tekintve, kivéve azokat a momentumokat, amelyek ugyebár abszolút újdonságnak tekinthetők az alapjátékhoz mérten. Személy szerint örültem volna annak, ha egy kicsit megszépül a küllem, illetve elfért volna még a háttérben néhány olyan opció, amelyek a korábbi Civilization epizódokban szintén népszerűek voltak, de még mindig nem kerültek integrálásra, a végeredményt tekintve azonban így sem panaszkodhatunk.

Manapság ugyanis a DLC-k világában nagy öröm egy kiegészítő megjelenése, főleg abban az esetben, ha igazán hasznos, a rajongók által valóban hiányolt opciók kapnak helyet benne. A tartalommal – főleg az ár-érték arányt tekintve – egyáltalán nincs probléma, de azért a magyarok hiányát nem tudjuk feldolgozni teljesen. Ha a Firaxis még legalább egy ilyen bővítményt elkészít számunkra a jövőben, akkor szó nélkül kihúzzuk a Civilization VI megjelenéséig.

Értékelés: 8,5/10