Bang Bang Racing – Játékteszt

Talán olvasóink közül néhányan még emlékeznek az 1991-ben debütált Micro Machines játéksorozatra, amelyben apró méretű autókkal kellett versenybe szállnunk, felülnézetes irányítás mellett, legtöbbször otthoni környezetekbe helyezett pályákon (konyha, íróasztal stb.). A játék tökéletesen operált a kis méretű autók és a nagy méretű, ámde mindennapos használati tárgyak által okozott útakadályok közötti egyensúllyal, és pillanatok alatt sikersorozattá vált. A DR most hasonló stílusban próbálkozott, ugyanis a Bang Bang Racing szintén egy felső nézetből mutatja a kis méretű autókat, ám azok otthoni környezet helyett ezúttal "hagyományos" versenypályákon küzdenek meg egymással. Bár a DR fejlesztői az autókat nitróval látták el, fegyverekkel nem rendelkeznek a kisautók, csupán a pálya biztosította akadályokkal machinálhatunk (olajos hordó, olajfolt, kiszóródott homok), így aránylag korlátozottak a lehetőségeink, és jobban kell koncentrálnunk a vezetési stílusunkra, a választott autótípusra, illetve a kanyarok minél pontosabb bevételére. Ezt kiegészíti a tény, hogy autóink sérülnek, ami miatt időről időre érdemes begurulni a boxutcába, ám mivel ez szinte minden pályán könnyen elérhető, így amúgy is látogatást teszünk itt minden körben (ahogy az MI autói is), elsődlegesen a nitró feltöltése érdekében.

 

A játékban rengeteg autó és számos (összesen 9) pálya közül választhatunk karrierünk során, ráadásul az autók eltérő menettulajdonságokkal (erősségekkel és gyenge pontokkal) rendelkeznek, amik az egyes játékmódokban (hagyományos verseny, elimination, time attack) szerephez is jutnak (pl. van olyan, amelyik a legerősebb a nitró terén, van olyan, amelyiknek a legkiválóbb az irányíthatósága stb.). Mindez, valamint a szemet gyönyörködtető grafika (a pályák tényleg szépek lettek) stabil alapot biztosíthatnának egy kihívást jelentő versenyjátékhoz, ám néhány apróság miatt sajnos nem örömteli a végkifejlet. Az egyik probléma, hogy bár szépek a pályák, semmi érdekes nincs bennük, sem a meghökkentő pályaelemekkel, sem más izgalmas dologgal nem sikerült megspékelni őket, így egy idő után a lehetőségek korlátozott volta miatt unalmassá válik a játék. Mivel felső nézetről van szó, így még csak nem is mondhatjuk, hogy a száguldás élményét élhetjük át, vagy láthatjuk, ahogy elsuhan mellettünk a táj. A másik gond a mesterséges intelligenciában keresendő. Bár elsőre elég nehéznek tűnt a játék, mivel nagyon jól kihasználják ellenfeleink a nitró lehetőségeit, az első kanyarban kiderült, hogy itt valami nagyon nem stimmel az algoritmussal, mivel olyan bakikat és kipörgéseket produkáltak a gépi játékosok, amik már a vicc kategóriájába sorolandók. Mivel ez a későbbiekben is hasonlóképpen alakul, ha rájövünk arra a trükkre, hogy egyrészt a nitró mindig legyen feltöltve (boxutca), másrészt a kanyarokra kell ügyelnünk különösen, akkor rögtön játszi könnyedséggel "falhatjuk" az egyes pályákat egymás után, és pillanatok alatt a játék végére érhetünk.

 

Mivel az egyjátékos módban így elég hamar elfogynak a kihívást nyújtó lehetőségek, érdemes lenne a multiplayerhez fordulnunk, ami viszont sajnos nincs. Vagyis van, de csak helyi változatban, azaz csupán egy gép előtt leülve tudunk többen játszani. A helyzet az tehát, hogy az egyjátékos kampányt elrontja a bugyuta MI és a monotonitás, a többjátékosos rész pedig fájó hiányérzetet hagy maga után. Ennek ellenére maga a játék aranyos, és ha nem várunk tőle semmi komolyat, akkor kellemes kikapcsolódást tud nyújtani 1-2 órán át, a hibái miatt mégis elsődlegesen csak a műfaj rajongóinak tudjuk ajánlani a 800 MS pontért beszerezhető játékot. Kár érte, ugyanis a lehetőség megvolt az ötletben.

 

Értékelés: 5/10