Prototype 2 – Játékteszt

Alex Mercer New York-i őrjöngését a metropoliszra ledobott atombomba se tudta megállítani, ráadásul a Nagy Almát veszélyeztető vírusveszély minden eddiginél nagyobb számban szedi áldozatait.

A Prototype 2-vel a Radical Entertainment csak látszólag próbált meg szembe menni a "folytatások nagykönyvében" megfogalmazott szabályokkal. A főhős személyének változtatásán kívül ugyanis semmit nem csavartak a készítők az első részben megismerteken, így a több, jobb, nagyobb elvet követve, lényegében ugyanazt kapjuk, mint Alex Mercer története során. Persze ennyivel elintézni a Prototype második részét, nem lenne fair dolog a fejlesztőkkel szemben, így lássuk, mégis miben kínál többet, jobbat és nagyobbat a Heller őrmestert középpontba helyező új epizód.

A második rész története kisebb űrrel a háta mögött, de lényegében ott veszi fel a fonalat, ahol az első Prototype véget ért. Alex Mercer túlélte az ellene, és a városban uralkodó vírusveszély visszafojtása miatt bevetett atomtámadást, s most a háttérben meghúzódva, gerillaakciók keretein belül tör borsot a New York főbb negyedeit ellenőrzésük alatt tartó GenTech, illetve rendért felelős Blackwatch zsoldosok orra alá. Itt lép a képbe az Irakból hazatérő, családját a vírus miatt elvesztő, bosszúra szomjas Heller őrmester, akit hazatérte után azonnal az egyik legveszélyesebb zónába rendelnek ki, ahol Mercer-rel való találkozásának eredményeként, Ő maga is mutánssá válik. Az ebből fakadó lehetőségeket azonban nem aknázta ki a fejlesztőcsapat, s az első részhez hasonlóan, sablonos, klisékből felépítkező, csattanókat előre kikövetkeztethető cselekményszövést kapunk, amin az se segít, hogy a főhős családapa képe hamar semmissé válik, Hellernek ugyanis minden második kötőszava valamilyen káromkodás. Azonosulni persze így is lehet vele, csak nem úgy, ahogy azt a játék elején elképzeli a játékos, így papírmasé karaktere, motivációja pillanatok alatt szertefoszlik, s tulajdonképpen nem tesz mást, mint sodródik az eseményekkel.

De már a Prototype első részét se a történetvezetésért szerették sokan, így ha kicsit reménykedtünk is, hogy ezen a téren fejlődést mutat majd fel a folytatás, csalódottságunknak maximum zárójelben érdemes hangot adni. Mert bár az áldozatainkból kiszippantott emlékeken keresztül mesélt sztori sokszor önmaga paródiájává válik, mégis keretet ad tetteinknek. Cserébe viszont kapunk egy jól átgondolt, az első epizód alapjait továbbgondoló játékmenetet, amiben a hangsúly továbbra is hősünk képességeinek felturbózásán van, miközben lehetőségeink szerint a földdel tesszük egyenlővé New York városát.

A játék játszótere szerencsére ezúttal már nem mutat egysíkú szürkeséget, egy fokkal változatosabb, és kidolgozottabb, mint elődje. Ez részben annak köszönhető, hogy három nagyobb zónára szabdalták a készítők a Nagy Alma területét, így a részletesebb ábrázolásnak az lett az ára, hogy a nyitott világot néha töltőképernyők bámulásával tudjuk csak teljesen bejárni. Ez szerencsére nem olyan bosszantó, mert cserébe valóban három teljesen eltérő hangulatú területet kapunk, ahol Heller aztán nyugodtan szabadjára engedheti a benne szunnyadó állatot. Erre nem egyszer sort is fogunk keríteni, köszönhetően annak, hogy a természetfeletti erők megszerzését követően hősünk már az első perctől kezdve komoly képességekkel rendelkezik, így a Prototype 2 mellőzi azt a felvezetést, amit az első részben végig kellett járnunk, csak azért, hogy Mercer bőrébe bújva valóban egy vadállat mutánsként szedjük darabjaira az ártatlan járókelőket, vagy az életünkre törő különböző szörnyeket.

Heller szuperhős képességei a játék előrehaladtával folyamatosan fejleszthetőek lesznek. Hol új fegyverek formájában, hol pedig génmódosulások (helyi perkek) és mutációk személyében juthatunk hozzá új dolgokhoz. Ez idővel azt eredményezi (főleg a mutáns képességeket használva), hogy a rendelkezésre álló széles skálának köszönhetően kiváló kombókat tudunk egymásra fűzni, így öklünket pörölyként használva csaphatunk szét tankokat, hatalmas karmainkkal pedig egyszerre akár több ellenfelet is feltűzhetünk. Emellett több életerőre is szert tehetünk, de fizikumunk fejlesztésével gyorsabban futhatunk, vagy nagyobbat ugorhatunk. Használatukra bőven lesz lehetőségünk, a fő sodor mellett ugyanis rengeteg mellékküldetést is teljesíthetünk, amelyekkel a legfőbb probléma, hogy hasonló sémára épülnek, így hamar unalomba fulladnak. Erre sajnos az első rész után, még mindig nem talált gyógyírt a Radical Entertainment, így továbbra is meghatározott számú ellenfelek megölése, nagyobb mutánsok kiiktatása, és a menj A-ból B-be küldetések vannak túlsúlyban.

A Prototype 2 mégis jó móka, de szigorúan csak kis adagokban. A lélektelen történet, az önismétlő küldetések és a főhős személye nehezen teszi lehetővé, hogy maradéktalanul beleéljük magunkat az egyébként látványos és monumentális akciókat kínáló játékba. Pedig a potenciál meg van a sorozatban, de minden jó ötletre jut legalább egy rossz, vagy felületes, rosszul átgondolt koncepció, így a végeredményt tekintve is inkább közepes, mint jó játék a Prototype folytatása.

Értékelés: 7/10