The Walking Dead: A New Day – Játékteszt

A Telltale Games legújabb játéka ismét nem a megszokott vicces, vidám hangulatú programok egyike, hanem az egyik legnépszerűbb és igen komoly képregény, a The Walking Dead adaptációja.

A Robert Kirkman és Tony Moore által 2003-ban indított The Walking Dead képregény-sorozat óriási népszerűségnek örvend a tengerentúlon, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy mind a mai napig készülnek új füzetek (jelenleg a 96.-ik számnál jár), 2010-ben pedig elnyerte a legjobb folytatásos képregénynek járó Eisner díjat. Ugyanebben az évben több jól sikerült Stephen King adaptáció (Halálsoron, A remény rabjai) írója és rendezője, Frank Darabont tévésorozatot is készített a képregényből, amely szintén hatalmas siker lett, köszönhetően annak, hogy hűen sikerült visszaadnia annak sajátos hangulatát, a karaktereket és a köztük lévő kapcsolatokat. Itt még azonban nem ért véget a TWD sikertörténete, mivel az inkább humorosabb kalandjátékairól híres (Sam & Max, Tales of Monkey Island, Wallace & Gromit, stb.), ám az utóbbi időkben egyre komolyabb témájú programokat gyártó Telltale Games is bejelentette, hogy adaptációt készítenek a The Walking Dead képregényből, amelynek első epizódját teszteltük.

Sokan kétkedve fogadták, hogy a Telltale képes lesz egy komor hangulatú zombis játékot készíteni, tekintve a csapat legutóbb munkáinak nem túl jó fogadtatását (Jurassic Park, Law & Order). Azt már itt az elején kijelenthetem, hogy aki Dead Rising 2 vagy Left 4 Dead 2 féle zombihentelős mókára vágyik, az bizony csalódni fog, de meg lehet nyugodni, bőven lesz részünk erőszakos és véres eseményekben.

A történet szerencsére nem Rick Grimes és családjának történetét követi nyomon, hanem egy másik csapat túlélőt helyez középpontba. Hősünk ezúttal egy Lee nevű férfi, akit egy bűntény miatt épp börtönbe szállítanak Atlantából, amikor is az őt szállító rendőrautó közeli ismeretségbe kerül egy az útra tévedt zombival. A balesetet Lee viszonylag épségben vészeli át, és segítségkeresés közben összetalálkozik egy Clementine nevű kislánnyal, aki a szüleit várja haza, mindhiába. Főhősünk ezután a kislánnyal együtt próbál biztonságosnak vélt helyre jutni, és útjuk során, akárcsak a képregényben, más túlélőkbe botlanak, akikkel közösen próbálják átvészelni a zombi apokalipszist.

Az első rész leginkább a karakterek megismeréséről szól, ebbe beletartozik Lee is, akiről menet közben derül ki, hogy mit is követett el, amiért börtönt érdemel. Sok túlélővel fogunk találkozni, és végre valahára rendes kalandjáték módjára irányíthatjuk karakterünket, tárgyakat gyűjthetünk, feladványokat oldunk meg, és jól megszokott felelet-választós párbeszédeket folytathatunk. Ez utóbbinak nagyon fontos szerepe van, ugyanis a játékban minden szereplő részletesen kidolgozott, saját motivációval és nézőponttal rendelkezik, így nem mindegy, hogyan viszonyulunk hozzájuk. Ha valakinek keresztbe teszünk, akkor ő emlékezni fog rá, és a történet későbbi pontján lehet, hogy ez az illető az életünket mentené meg, ha épp nem haragudna ránk. Épp ezért nem árt alaposan megfontolni, hogy kinek mit válaszolunk, vagy épp egy vitában kinek az oldalára állunk, amire nem sok időnk lesz, mert a fontosabb kérdéseknél alig pár másodpercünk van reagálni, de szerencsére a hallgatás is egyfajta válasz.

A párbeszédeken kívül egyéb, igen nehéz, morális döntéseket is meg kell hoznunk, amelyek többségénél nincs boldog végkifejlett, mindegy mit választunk, valaki biztos meghal. Ehhez még hozzájön a remek sztori, és a képregény hangulatának sikeres átültetése. A Telltale csapata mindig is értett a hangulatkeltéshez, de a The Walking Dead-ben mutatják meg igazán, hogy mire is képesek. Saját magamon tapasztaltam, hogy annyival magával ragadott a játék hangulata, hogy egy feszültebb helyzetben véletlenül leordítottam Clem-et, és én éreztem magam rosszul emiatt, ezért újrakezdtem az adott részt. Hihetetlen, mennyire képes beszippantani minket a program, és hogy mennyire együtt tudunk érezni a jól szinkronizált és hiteles szöveggel ellátott szereplőkkel. Sokat segít az is, hogy tényleg megjegyzik, hogy kinek segítettünk, vagy épp kinek nem, épp ezért nagyban megnő a program újrajátszhatósága, ugyanis többféle módon is alakulhat a történet a döntéseink következményeitől.

Említettem feladványokat, amelyek nem túl nehezek, de legalább végre vannak, és nem merülnek ki gombok nyomogatásában, mint a Jurassic Park-ban, de QTE részek itt is akadnak. Példának okáért, szeretnék bejutni egy helységbe, ami zárva van, de látunk egy zombit a tömegben, akinél ott lehet a kulcs, amire szükségünk van. Ilyenkor bizonyítékot kell szereznünk, hogy tényleg nála van a kulcs, és rájönni, hogyan is szerezhetnénk meg anélkül, hogy mi is felkerüljünk a menüre. Egy másik esetben olyan is előfordul, hogy a lehető legnagyobb csöndben kell a környéken lévő walkereket (így hívják a Walking Dead világában az élőhalottakat, a z betűs szó egyszer nem hangzik el).

Az előzetes képek és videók alapján láthattuk, hogy a játék cell shaded megjelenítést használ, lásd még Darkness II vagy épp a Law & Order-t, ezért jogosan merül fel a kérdés, hogy egy zombis játéknál hogy működik ez a képi megvalósítás. Nagyon is jól! Jackie Estacado-nál is nagyban erősítette a képregényes hatást, és ez itt is sikerül, a rothadó járkáló tetemek pedig meglepően ocsmányul néznek ki, de pozitív értelemben. Mivel mindez a már jól ismert saját motorból hozták össze, így a gépigény megint nagyon barátságosra sikerült. De! Akárcsak a Jurassic Park-nál, itt is tapasztaltam azt, hogy a játék képváltáskor, checkpoint-nál (megint nem menthetünk bárhol) vagy épp QTE résznél hosszú másodpercekig megállt, miközben a hang ment tovább, és nem tehettem mást, mint a monitoron kimerevedett képét bámultam. Ez egy nagyon idegesítő hiba, mivel elég gyakran előfordul, így megtöri a hangulatot.

Az irányítás a régi Telltale játékokhoz hasonlóan lett megoldva, vagyis a WASD gombokkal mozgunk, az egérrel pedig interakcióba lépünk az erre alkalmas dolgokkal. Gamepaddal is játszható a TWD, de tapasztalatom szerint sokkal jobban kezelhető a játék egérrel és klaviatúrával. A kezelőfelület sem túl bonyolult, a program jelzi, mit tudunk megnézni, használni, és arról is tájékoztat minket, ha valamelyik karakternél elértünk valamit (pl. Kenny nem felejti el a hűségedet). Ez az opció azonban bármikor kikapcsolható, amitől igencsak megnő a nehézség.

Összegezve a dolgokat: a The Walking Dead Episode 1 – A New Day egy igazán hangulatos, a képregény hangulatát tökéletesen visszaidéző program, rengeteg választási lehetőséggel. A nagyszerűen kidolgozott karakterek, a zene, a szinkron mind eltörpül amellett, hogy mennyi minden múlik rajtunk, és hogy ezek hányféleképpen befolyásolják a történetet. Ha ebben az epizódban mondjuk épp nincs is hatása egy-két döntésünknek, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a későbbi részekben majd lesz. A Telltale végre visszatalált régi önmagához, és újra egy fantasztikus kalandjátékot készített, amire a Vissza a jövőbe játékok óta vártunk. A két óra alatt kijátszható epizód ára elsőre kicsit borsosnak tűnhet (Steam-en 24,99 €), de ezért az összegért nem csak egy részt, hanem a Law & Order-hez hasonlóan az egész évadot megvásároljuk, és automatikusan hozzáférést kapunk az új részekhez. Engem meggyőzött a játék, és jobban várom a folytatást, mint a tévésorozat új évadját.

Értékelés: 8,5/10