A tíz évvel ezelőtti felejthető második Sötét zsaruk után vakmerő ötletnek tűnhet napjainkban feltámasztani egy kifáradtnak hitt sorozatot, a végeredményt látva azonban kijelenthetjük, akad még potenciál J és K ügynökben.
Ugyan hiába volt lehetőségünk jóval a hazai premier előtt megtekinteni a Men in Black – Sötét zsaruk 3.-at, nem volt könnyű eldönteni, jó, közepes, vagy éppen rossz filmnek tartsuk-e a látottakat. A tizenöt évvel ezelőtti szuperül sikerült első részt ugyanis öt évvel később egy teljesen felejthető folytatás követte, ami a következő tíz évre meg is pecsételte J és K ügynök sorsát. Barry Sonnenfeld rendező és a Sony azonban nagyon hitt a sci-fi/vígjáték vonzó erejében, s úgy gondolták, hiába élünk napjainkban a szuperhősök árnyékában, a két jól öltözött ügynök idegenekkel tarkított történetét még most is el lehet adni. Hogy ez mennyire jön be, azt majd a számok eldöntik, a filmet látva azonban vannak felemásak érzéseink.
J 15 éve védi bolygónkat az univerzum mocskától, és látott már néhány furcsa dolgot, de egy csápos, kocsonyás, nyolckarú lényt sem tart olyan érthetetlennek, mint szűkszavú kollégáját, K-t. Amikor utóbbi eltűnik, sőt, egy időhuroknak köszönhetően úgy tűnik, hogy talán sosem létezett, hű társa mégis jelentős kalandra vállalkozik, hogy megmentse.Visszatér a múltba, hogy az eredeténél leplezze le azt a földön kívülről irányított konspirációt, amely megpróbálja újraírni az emberi történelmet. A szolgálati időgép 1969-be, New York-ba repíti, ahol összefog az ifjú, de máris pókerarcú K-val (Josh Brolin). Csupán 24 óra áll a rendelkezésükre, hogy helyrezökkentsék az időt: a tét K élete, az ügynökség sorsa és az emberiség jövője.
A Men in Black – Sötét zsaruk 3. forgatása nem zajlott zökkenőmentesen, a forgatókönyvet ugyanis lényegében napról napra írták a készítők, s ez nem csak a történet vezetésén, de sajnos a párbeszédeken is meglátszik. Will Smith és Tommy Lee Jones párosa mintha kicsit fáradtnak tűnne, nem működik köztük az, ami az első részben igen, s ez leginkább annak tudható be, hogy a megírt dialógusok szörnyen unalmasra vagy nem túl viccesre lettek megírva. Aztán amikor beindul a film cselekménye, J pedig visszaugrik az időbe, hogy megmentse társát, ha nem is éles, de tetten érhető fordulatot vesz a Sötét zsaruk harmadik része. Egyrészt közhelyeket puffogtatva, de ügyesen nyúlnak a '60-as évek Amerikáját jellemző sztereotípiákhoz, másrészt J és a fiatal K (osh Brolin) párosa is jobban működik együtt, aztán amikor elérkezünk az Andy Warholos jelenethez, tulajdonképpen minden addigi hibáról megfeledkezünk.
A forgatókönyv hiányosságait jól ellensúlyozza a film látványvilága, amiben remekül segédkezik a 3D, ami nem tolakodó, mégis fontos szerepe van a jelenetekben (az egyik poén egyenesen erre épül), az akciók lendületesek, a CGI pedig túl vásári, de persze nem is ér fel mondjuk a Bosszúállókban látottakéhoz. Erre azonban nincs is szükség, a Sötét zsaruk sose küllemre, hanem sokkal inkább a tartalomra koncentrált, s bár most kicsit felemásan teljesít, azért a nagy szuperhős filmek gyűrűjében üde színfolt lehet J és K újabb monsztákkal színesített világmegmentő küldetése.
Értékelés: 5/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!