Már a márciusi béta teszt után sem volt kétségünk afelől, hogy a Diablo 3-mal a Blizzard ismét megalapozza hírnevét, de a végleges változat után már kijelenthető: legenda született.
Egy évtized rendkívül hosszú idő, de még inkább az a játékipart tekintve. Tíz év alatt ugyanis jönnek és mennek a trendek, újabbnál újabb technológiák bukkannak fel, a legtöbb fejlesztőcsapat pedig igyekszik követni ezeket, úgyszólván haladni a korral. Nem ebbe a kategóriába tartozik azonban a Blizzard, akik immáron évek óta ragaszkodnak a jól bevált receptekhez, és bár munkatempójukat nem lehetne gyorsnak nevezni, mind a World of Warcraft, mind a Starcraft, mind a Diablo esetében ragaszkodnak a gyökereikhez. Erre enged következtetni, hogy már a bejelentés óta tudjuk, a Diablo 3 minden téren éppen ott veszi majd fel a fonalat, ahol a közvetlen előd annak idején letette, így megszépülve és kibővülve ugyan, de az élmény és a hangulat pont ugyanaz lesz a játékban, mint az ezredfordulón megjelent második részben. Ezt pedig a végleges változat megjelenése miatt most első kézből tudjuk igazolni számotokra!
Ugyan a Diablo 3 telepítése zökkenőmentes volt, a Blizzard nem volt felkészülve a vásárlók hadaira, így a Battle.net a megjelenés napján csúnyán összeomlott, majd hosszú órákig nem állt helyre, aminek köszönhetően a játék is használhatatlan volt. Amikor aztán végre sikerült betöltenünk a programot és a szerverek is fogadták kérésünket, minden bánatunk elszállt, ráncaink pedig kisimultak, főleg amikor sikerült eljutnunk a bevezető videóig, ami alighanem a játéktörténelem egyik leghangulatosabb és leglélegzetelállítóbb animációja lett. Az elénk táruló menürendszer és kezelőfelület – hangulatilag legalábbis – már ismerős volt a bétából, így túl sok meglepetés nem ért minket, mint ahogyan a karakterválasztó képernyőn sem. A kampányt öt, különböző képességekkel és tulajdonságokkal bíró karakter oldalán élhetjük majd át, akik a Witch Doctor, a Barbarian, a Wizard, a Monk és a Demon Hunter lesznek. Közülük egyedül a Barbarian az, aki már ismerős lehet a Diablo előző epizódjából – képességei és tulajdonságai is hasonlóak lesznek –, de a többiek új szereplőnek nevezhetők, még akkor is, ha például a Wizard vagy a Monk esetében komoly párhuzamot vélünk felfedezni a Sorceress vagy a Necormancer kasztokkal, akik ugyebár a Diablo 2 népszerű szereplői voltak.
A harmadik Diablo esetében a történet már ismerős szálakat boncolgat. Valljuk be őszintén, hogy a korábbi epizódokat sem elsődlegesen a sztori miatt szerettük és ez sajnos maximálisan igaz a legújabb felvonásra is, amely ismét Sanctuary világában fog játszódni, a Lord of Destruction befejezését továbbgondolva. Az akkori történések óta mintegy 20 év telt el, a harcosok pedig, akik szembeszálltak a pokoli seregekkel, kivétel nélkül megőrültek. A világot azonban újabb veszély fenyegeti, a Lángoló Pokol seregei ismét támadásra készülnek, így most néhány új hősre hárul az univerzum megmentésének feladata. A játék betöltését követően azonnal egy ismerős helyszínen, Tristram falucskájában eszmélünk, ahol már alaposan éreztetik hatásukat a földalatti seregek, de indítsuk bármelyik karaktert is, arra mérget vehetünk, hogy a problémára nekünk kell majd megoldást találnunk, méghozzá a jól ismert, kissé csavaros, kissé fordulatos, de alapjaiban mégis kiszámítható történetvezetés mellett. Már a béta tesztek alatt megállapíthatták a játékosok, hogy a Diablo 3 esetében, ami maradéktalanul át lett ültetve a közvetlen elődből, illetve egyértelműen jobb is lett, az a hangulat. Ez a legtöbb játék esetében csak másodlagos ugyan, de a Blizzard alkotására mindig is jellemző volt egy különleges, ténylegesen csak rá jellemző atmoszféra, ami természetesen ezúttal is visszaköszön. Sőt, úgy gondolom, hogy a béta nem is volt elég reprezentatív ebben a témában, hiszen a végleges verzióban olyan helyekre is eljuthatunk, amelyek a sorozat alighanem eddigi leghangulatosabb helyszínei. Külön érdekesség mindemellett, hogy természetesen nem csak éjszakai és sötét pályák találhatók az alkotásban, a későbbiekben ugyanis lesznek nappaliak is, amelyek legalább olyan hangulatosak, mint a többi. Ehhez kapcsolódó újdonság, hogy a különféle helyszíneken lényegesen nagyobb interakciós lehetőségünk akad, mint korábban, így többek között például lehetőségünk lesz egérutat vagy időt nyerni egy hatalmas zombi-sereg elől, ha például eltorlaszoljuk érkezésük útvonalát valamilyen tereptárggyal.
Az alapok tehát maximálisan rendben vannak a Diablo 3 esetében, a Blizzard pedig nem hibázott a játékmenet tekintetében sem. Tény, hogy ezzel kapcsolatban nem bíztak semmit a véletlenre, így többek között például a felhasználói interfész is a második epizódban megismert formulán alapul, akárcsak a kalandozáshoz kapcsolódó mechanizmus, így többek között például a jól ismert hack and slash harcrendszer, amelyet továbbra is azok fognak élvezni, akik minél gyorsabban tudnak kattintgatni az egerükkel. A csaták során földre hullott felszereléseket egyébiránt karakterünk automatikusan fogja begyűjteni – természetesen manuálisan is válogathatunk közülük –, így elegendő lesz például csak áthaladni rajtuk és máris megtaláljuk az inventory-ban. Szintén hatásos újdonság volt, hogy az ellenfelekből immáron kis fénygömbök is potyognak az elhalálozást követően, amelyek színüktől függően valamelyik tulajdonságunkat – életerő, mana, állóképesség és így tovább – tornázzák vissza. Külön örültem, hogy amennyiben alul maradunk egy szörnyeteggel szemben, immáron nem kell búcsút mondanunk minden felszerelésünknek – illetve nem kell újból megkeresnünk azokat –, ilyen esetekben ugyanis csak egy kevéske pénzt, illetve tapasztalati pontot fogunk veszíteni. Megjelentek mindemellett a talizmánok és a különféle kiegészítő rúnák is a játékban – előbbiek karakterünk képességeire, utóbbiak különféle brutális támadásokra vannak hatással –, amelyek az átalakult fejlődési rendszerrel járó képességbővüléseket hivatott egyensúlyozni a Blizzard.
Merthogy a fejlődési rendszer az egyik olyan momentum, ami valóban alapjaiban megváltozott a korábbi epizódokhoz képest. A fejlesztők ugyanis úgy határoztak, hogy a képességfa manapság már lerágott csont, így helyette egy leginkább az MMO játékokra jellemző, leginkább az aktív képességekre hajazó szisztéma került bevezetésre. Az új rendszer legnagyobb előnye, hogy a nehezen megszerzett tapasztalati pontjainkat már nem kell olyan képességekre is elszórnunk, amelyeket sosem használnánk, csak azért kellenek, hogy egy valóban hasznos tulajdonságot vagy támadást feloldhassunk vele. A Diablo 3-ban ugyanis kizárólag aktív képességeink lesznek – karakterenként húsz –, amelyek közül hetet használhatunk majd összesen. Így a szintlépésenként megszerzett tapasztalati pontokat tulajdonképpen ezekre a képességekre szórhatjuk el, sőt, minden második szintlépéssel a passzív képességek is fejleszthetővé válnak, így bár a rendszer elsőre egyszerűnek tűnik, magasabb szinteken már olyan egyedi és brutális kombinációk alakulhatnak ki, amelyek alátámasztják a változtatás miértjét. Fontos itt megjegyezni, hogy míg az aktív képességek esetében bármikor újraoszthatjuk a korábban felépített rendszert, addig a passzív tulajdonságoknál már nem lesz ilyen lehetőségünk, így jól gondoljuk meg, hogy mire is szórjuk el tapasztalati pontjainkat. A fejlődési rendszer egyébiránt immáron alkalmazható követőinkre is, akik a Diablo 2 zsoldosainak felelnek meg, de a harmadik részben lényegesen nagyobb szerepet kaptak.
Ami azonban garantáltan nem változott a sorozat legújabb epizódjában, az a hangulat mellett a felfedezés öröme. A Diablo 3-ban újfent egy hatalmas, számtalan izgalmat és veszélyt rejtő kalandot élhetünk majd át, így megtehetjük, hogy a fő küldetések mellett elindulunk és olyan mellékes kihívásokat keresünk, amelyek vagy egyáltalán nem vagy csak részben kapcsolódnak a sztorihoz. Ezek a harmadik részben is fontosak lesznek ahhoz, hogy mielőbb szintet lépjünk, hogy minél jobb és különlegesebb felszerelésünk legyen – ezúttal is a legutolsó zokniig mi állíthatjuk össze karakterünk ruházatát –, de bizonyos esetekben a háttértörténet megértésében is segítséget nyújthat. Ismét hatalmas szerepet kaptak a játékban a földalatti alagútrendszerek, amelyek – ha az alkotás többi része esetleg nem is – garantáltan könnyeket fognak csalni a régi rajongók szemébe, hiszen a folyamatos izgalmak, az újabb és újabb szintek, valamint útvesztők, a kifosztásra váró ládikák, illetve a váratlanul ránk rontó ellenfelek az újdonságok ellenére is képesek bárkit a képernyők elé szegezni. Ez pedig a Diablo 3 egyik legnagyobb pozitívuma, hiszen azt az érzést minden rajongó ismeri, amikor csak még egy percet játszok, csak még egy szintet elérek, csak még egy házat megnézek, majd végül rádöbbenünk, hogy már órák óta a gép előtt ülünk, a horizonton pedig megjelentek a hajnal első napsugarai.
A fentiekben még egyetlen opcióról nem ejtettünk szót, ez pedig a többjátékos mód, amelyet a „Battle Arenas” címre keresztelt a Blizzard és tulajdonképpen a PvP-t teszi elérhetővé a rajongók számára. A kooperatív lehetőségek mellett tehát kompetitív formában is összemérhetjük tudásunkat más játékosokkal, sőt, a PvM lehetőség miatt nem csak játékosokkal, hanem akár szörnyekkel is. Őszintén szólva a legtöbb rajongó meg lett volna a PvP és az aukciós házak nélkül is, ugyanakkor kötelező kiemelni, hogy emiatt legalább ennyi játékost is veszített volna a Blizzard. Mivel a Diablo 3 folyamatos internetkapcsolatot igényel, ezért a játékban is mindig online vagyunk, így beszélgethetünk, közösségi életet élhetünk, barátokat szerezhetünk, sőt, meg is hívhatjuk őket egy kis játékra. Szerencsére a lehetőség teljesen opcionális, így amennyiben nem akarjuk, nem is kell törődnünk vele, elegendő lesz csak a kampánnyal foglalkozni, ami kétség kívül magasra rakta a lécet. Ez azonban már nem mondható el sajnos a küllemről, ami lényegesen jobban mutat, mint a korábbi bétában, különösen az effektek nagyon látványosak, de összességében ennél azért 2012-ben egy kicsivel többet igényelnénk. Természetesen már megszoktuk a múltban, hogy a Blizzard sosem a makulátlan szépségre törekedett aktuális alkotásaival, sokkal inkább arra, hogy legyen mutatós, de egyben elfusson a régebbi konfigurációkon is. Ezt a célt pedig a Diablo 3 esetében is sikeresen teljesítették!
Nagy várakozások előzték meg a játékot, óriási elvárásokat és követelményeket támasztottak a rajongók a Blizzard felé, akik nem roppantak össze ettől a hatalmas tehertől. A Diablo 3 bizonyíték arra, hogy a fejlesztőknek továbbra is van létjogosultságuk a színtéren, hiszen bár nem lett tökéletes a végeredmény, összességében mégis kijelenthető, hogy amennyiben álmodtunk valaha a játékról, akkor az nagy vonalakban éppen ilyen volt. Habár a grafika éppen, hogy eléri a mai színvonalat, a kihívás töredékére csökkent az előző részben megtapasztaltakhoz képest, az újítások között pedig találunk haszontalan módosításokat is, a Diablo 3 mégis hű lett a sorozat nevéhez, méghozzá úgy, hogy megmaradt annak, de leginkább olyannak, amilyennek sok-sok évvel korábban megszerettük. Ha a Blizzard nem erőltetné a Battle.net-et, ezáltal pedig az állandó internetkapcsolatot, akkor kis híján felhőtlen lenne az örömünk, de így is nagy a boldogság, hiszen itt van köztünk a Diablo 3, ami sikeresen átment a vizsgán. Minden esélye megvan arra, hogy ugyanolyan szép emlékké váljon, mint elődei!
Értékelés: 9/10
Kint jártunk a megújult PlayIT-en. Felnőtt-gamer beszámoló következik...
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…