A ’80-as években a tengerentúlon nagy népszerűségnek örvendett a 21 Jump Street sorozat, ami több évadot megélve indította be Johnny Depp pályafutását. Most a filmvásznon köszön vissza a sorozat, összemosva a jelent, a múlttal.
Itthon szinte teljesen ismeretlen 21 Jump Street a tengerentúlon a '80-as évek második felében komoly karriert futott be. A gimnáziumi diákok közé beépülő zsaruk komikus pillanatait megörökítő széria több évadon át futott a televíziókban, s többek között Johnny Depp karrierje is ezután indult be, így szinte elkerülhetetlen volt, hogy Hollywood valamikor elővegye a sikeres receptet, s modern köntösbe öltöztesse azt.
Létezik egy különlegesen kiképzett speciális egység, amelynek a tagjait olyankor vetik be, amikor egy rejtély szálai kamaszok közé vezetnek. Schmidt és Jenko (Jonah Hill és Channing Tatum) csak nemrég fejezték be a rendőrakadémiát, és nem állnak a legjobb zsaruk hírében. Kapnak egy esélyt, hogy bizonyítsanak: újra hátizsákot ragadnak a revolvertáska helyett, hogy egy veszélyes kábítószer-kereskedő bandát leleplezzenek. Ehhez azonban be kell épülniük az iskolások közé. A baj csak az, hogy a gimisek már egyáltalán nem olyanok, mint ők voltak néhány évvel ezelőtt és még a kamaszkori szorongásaikkal is meg kell küzdeniük, amiről már azt hitték, hogy rég a múlté.
A 21 Jump Street azért működik jól, mert a készítők nem csak meglátták, de remekül ki is használták a nyolcvanas évek és napjaink eltérő kultúrájából fakadó humorforrásokat. A film rámutat a tinédzserek, és így a generációk közötti szakadékra, de ügyesen kacsint és figuráz ki klasszikus akciófilmeket, de ugyanilyen humorosan ábrázolja a kábítószerezést, miközben a helyzetkomikumok mellett a Trópusi viharhoz hasonló, szállóige-gyanús beszólásokkal éri el a kívánt hatást. Pedig A Derült égből fasírt rendezőpárosa, Phil Lord és Chris Miller, illetve a Scott Pilgrim a világ ellenért is felelős Michael Bacall forgatókönyvíró ezerszer elpuffogtatott panelekből építkezik (két eltérő, de a maguk módján béna karakter), gimnáziumi témából adódó, máshonnan már ismert poénok, miközben nem rest a rendőröket és a négereket is kifigurázni.
Mégis, Chris Miller és Phil Lord filmje pont azért működőképes, mert ezeket az építőelemeket jól elegyíti egymással, a poénok csak súrolják, s nem lépik át a határokat, és közben a film karakterei is szerethetőek maradnak (bár a buddy-movie érzés kicsit hiányzott), így minden túlzás nélkül kijelenthetjük: A 21 Jump Street egyértelműen a legjobb korhatáros komédia a Trópusi vihar óta.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!