21 Jump Street: A kopasz osztag – Filmkritika

13 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A ’80-as években a tengerentúlon nagy népszerűségnek örvendett a 21 Jump Street sorozat, ami több évadot megélve indította be Johnny Depp pályafutását. Most a filmvásznon köszön vissza a sorozat, összemosva a jelent, a múlttal.

Itthon szinte teljesen ismeretlen 21 Jump Street a tengerentúlon a '80-as évek második felében komoly karriert futott be. A gimnáziumi diákok közé beépülő zsaruk komikus pillanatait megörökítő széria több évadon át futott a televíziókban, s többek között Johnny Depp karrierje is ezután indult be, így szinte elkerülhetetlen volt, hogy Hollywood valamikor elővegye a sikeres receptet, s modern köntösbe öltöztesse azt.

Létezik egy különlegesen kiképzett speciális egység, amelynek a tagjait olyankor vetik be, amikor egy rejtély szálai kamaszok közé vezetnek. Schmidt és Jenko (Jonah Hill és Channing Tatum) csak nemrég fejezték be a rendőrakadémiát, és nem állnak a legjobb zsaruk hírében. Kapnak egy esélyt, hogy bizonyítsanak: újra hátizsákot ragadnak a revolvertáska helyett, hogy egy veszélyes kábítószer-kereskedő bandát leleplezzenek. Ehhez azonban be kell épülniük az iskolások közé. A baj csak az, hogy a gimisek már egyáltalán nem olyanok, mint ők voltak néhány évvel ezelőtt és még a kamaszkori szorongásaikkal is meg kell küzdeniük, amiről már azt hitték, hogy rég a múlté.

A 21 Jump Street azért működik jól, mert a készítők nem csak meglátták, de remekül ki is használták a nyolcvanas évek és napjaink eltérő kultúrájából fakadó humorforrásokat. A film rámutat a tinédzserek, és így a generációk közötti szakadékra, de ügyesen kacsint és figuráz ki klasszikus akciófilmeket, de ugyanilyen humorosan ábrázolja a kábítószerezést, miközben a helyzetkomikumok mellett a Trópusi viharhoz hasonló, szállóige-gyanús beszólásokkal éri el a kívánt hatást. Pedig A Derült égből fasírt rendezőpárosa, Phil Lord és Chris Miller, illetve a Scott Pilgrim a világ ellenért is felelős Michael Bacall forgatókönyvíró ezerszer elpuffogtatott panelekből építkezik (két eltérő, de a maguk módján béna karakter), gimnáziumi témából adódó, máshonnan már ismert poénok, miközben nem rest a rendőröket és a négereket is kifigurázni.

Mégis, Chris Miller és Phil Lord filmje pont azért működőképes, mert ezeket az építőelemeket jól elegyíti egymással, a poénok csak súrolják, s nem lépik át a határokat, és közben a film karakterei is szerethetőek maradnak (bár a buddy-movie érzés kicsit hiányzott), így minden túlzás nélkül kijelenthetjük: A 21 Jump Street egyértelműen a legjobb korhatáros komédia a Trópusi vihar óta.

Értékelés: 8/10